Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gőzsy Zoltán: Mezővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás a 18. századi Somogy megyében Szigetvár példáján
A század második felében a város lakást bérelt a városháza közelében a jegyző számára, éppen azért, hogy mindig a tanácskozások és a levéltár közelében lehessen. Ez az állapot csak az 1790-es évek elejétől változott, ekkortól kezdve Festetics beleavatkozott az elhelyezésébe, és a pécsi városrészben épített kisebb kastélya közelében jelölt ki neki házat, egyrészt, hogy jobban felügyelhesse tevékenységét, másrészt, hogy kivonja a magisztrátus közeléből.82 Igen radikális lépésnek kell ezt tartanunk, érthető, hogy a magisztrátus felháborodással fogadta. Festetics Lajos hozzáállására jellemzően igen gyorsan realizálódott az átköltözés. Szigetvár anyagi lehetőségei nem tették lehetővé, hogy állandó ügyészi, illetve ügyvédi állást tartsanak fenn (1790 után voltak olyan évek, amikor „papíron” létezett az állandó saját fiskális). Különböző, a tanács által megbízott ügyvédek eseti megbízással látták el a város jogi képviseletét. Az állandó státusz hiányával azonban nem sokat spórolt a település, ugyanis szinte folyamatosan voltak megbízott fiskálisok, akik pontosan azért, mert nem állandó és a város lakosságából kikerült alkalmazottak voltak, több esetben visszaéltek helyzetükkel ráadásul szinte semmi eredményt nem értek el a város peres ügyeiben. Az állandóság hiánya annyiban is káros volt, hogy minden egyes jogi képviselő szinte tabula rasa-ként került szembe a szigetiek ügyeivel, azokkal hosszasan kellett ismerkednie, ha eredményt akart elérni. Borbíró A borbírónak a szigetvári polgárok számára bormérésre biztosított „három urbáriális hónap" (azaz a szeptember 29-től december 24-ig terjedő időszak) lejárta után kellett számadást tennie a magisztrátus előtt. A tanács az elszámolás áttekintése és véleményezése után állította ki a város pecsétjével megerősített igazoló levelét. A borbírót általában az esküdtek közül választották a három hónapra.83 A források alapján úgy tűnik, ez bizalmi státusz volt. Leginkább amiatt, mert több szigeti is árulta borát, ráadásul sokan közülük a befolyásosabb polgárok közül kerültek Id. Ezt támasztja alá, hogy az 1750-es évek második felében a bírói tisztséget betöltő Turnics Pál 1754 és 1758 között a borbírói teendőket is ellátta.84 Ugyanakkor az is árulkodó, hogy általában hosszabb időre töltötték be a tisztséget, Míg más, nagyobb településeken többen is voltak (Keszthelyen például négy borbíró tevékenykedett egyszerre85), addig Szigetváron az egész korszakon keresztül egy személy viselte a hivatalt. A borbíróság olyan felelős állás volt, ahol számadások esetleges elmaradása miatt még egzisztenciák is kisiklottak. Jó példa erre Cserics Tamás, aki 1760-1764 között a bírói, 1769 és 1774 között az esküdti tisztségeket viselte, majd 1774-től a borbíróságot. Cserics tehát elismert tagja volt a közösségnek, emellett a családja is befolyásos, tekintélyes volt, apja, György 1740-1742 között szintén városbíróként tevékenykedett. 1774-ben betegsége miatt nem tudta leadni az elszámolását, ennek következtében egy hosszas, kellemetlen ügy vette kezdetét, melynek hatására Cserics szinte mindenét elvesztette, sőt a birtokos embereivel - éppen bor behozatala miatt - történt összetűzése után olyan sérüléseket szenvedett, amelyekbe belehalt.86 Szállásmester A kvártélymester (magister quarteriorum) tisztsége a 18. század utolsó harmadában jelent meg. Korábban a város bírája felügyelte a városba ideiglenesen beszállásolt sorkatonaság elszállásolását és ellátását, és ő döntött a házak kijelöléséről. A kvártélymesteri tisztséget Szigetváron hosszabb időre töltötték be.87 82 BMMI Sz. 58.151.1. 680-681. 83 Vö. SML V. 78. Prothocollum 1737-1752.184. p. 84 A források bíróként és borbíróként együtt is említik, a számadásokat Stadt Richterként írta alá. BMMI Sz. 58.151.1.1228- 1229. 85 Benda Gyula, 2008.43. p. 86 BMMI Sz. 58.151.1.1210-1212. 87 SML V. 78. Prothocollum Sessionale, 1798-1808.183. p. 33
