Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)

Gőzsy Zoltán: Mezővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás a 18. századi Somogy megyében Szigetvár példáján

töltötték be ezt a tisztséget, de egyenlőre csak más hivatallal együtt, Hadik György személyében a város jegyzője látta el a perceptori megbízásokat.63

E funkciót csak tehetős polgár láthatta el, aki vagyonával felelt a pénztári hiányért. Jó példa erre Pozsonyi Antal, aki 1749 és 1751 között töltötte be a tisztséget, előtte pedig már volt városbíró. Pozsonyi működésében azonban egy vármegyei vizsgálat visszaélést tapasztalt, ennek mértékéről (59 forint) tudomása volt a városnak.64 A vizsgálattal kapcsolatos iratokat igen sokáig nem küldték vissza Szigetvárra: a város még az 1770-es években is kérte a vármegyétől a dokumentumokat.65 66 Éppen emiatt követelte a város 1764-ben, hogy „az Perceptorok számadása minden hallogatás nélkül az egész községnek színe előtt régi szokás szerint legyen, úgy, hogy ki ki tudhassa, mennyi a jövedelem, és mennyi a kiadás, és mi, vagy mennyi, kinek és hova adatott.”m Mindaddig, amíg nem számolt el az említett összeggel Pozsonyi, illetve a másik „adósságban maradt” perceptor, Kupusz Antal a saját restanciájával, a szigetiek elutasították bármilyen tisztségre, hivatalra való jelölésüket.67 Jellemző egyébként a városlakók és a birtokos közötti viszonyra, hogy Szily Adám és Festetics Lajos is jelölte őket a bírói tisztségre. Teljes joggal érvelt a város azzal, hogy az urbárium szerint csak feddhetetlen és alkalmas emberek jöhetnek szóba a bírói tisztségnél.68

A perceptor tisztsége igen bizalmas és felelősségteljes volt, ezért számadásairól a magisztrátusnak be kellett számolnia, sőt be kellett mutatnia a birtokos számára, nehogy valami hiányosság vagy „csalárdság” (fraus) legyen, és az elszámolás ne térjen el a megye elvárásaitól.69 Ha a birtokos elfeledkezett volna a számadás ellenőrzéséről70 - az urbárium rendelkezése szerint — a vármegyének kellett volna a hibát korrigálnia.71 A perceptor a közpénztárat is kezelte, ennek állapotáról évente készített számadást. Szigetváron az 1770-es évekig a perceptor volt megbízva a vásárbírói teendőkkel, utána a tisztújításkor külön vásárbírót választottak, akinek a vásárok rendjére és a helypénz beszedésére kellett felügyelnie. A teendőit kasszahordók és hajdúk segítették, illetve egy évben az említett kisbíró. Az urbárium arról is rendelkezett, hogy az adónak a városon belüli kiosztása (

repartitio), illetve az adó beszedése kizárólag a magisztrátus feladata, abba nem avatkozhat az uraság vagy annak valamely tisztje.72

A városi kassza tartalma is differenciálódott a század során. Nem elsősorban a tartalmi és meny- nyiségbeli bővülés és növekedés miatt, hanem a város privilégiumait biztosító iratok fontosságának felértékelődése miatt a szabad királyi városi cím elnyerésével kapcsolatban. így a város legbecsesebb iratai külön kasszába, a város „Kis Kassza Ládájába” kerültek.73 Ebben tárolták a szociális jellegű pénzeket, az ún. árvapénzeket és a szegény koldusok temetésére összeszedett” pénzösszeget.74 A városi pénztár a nagyobbik kasszába került, amelynek kezelését és ellenőrzését szigorították az

63 Uo. Prothocollum 1737-1752.

64 Uo. 78. Instandae ad Comitatum Simighiensem, 1753.

65 Uo. 78. Instantiae ad Sedem Dominalem, 1771. Ugyanígy nem ismerhette a város a Pozsonyit követő, Kupusz Antal számadásait. Arra sajnos nem találtam forrást, hogy a vármegye egyáltalán visszaküldte-e valamikor az iratokat. Pozsonyi 1754-ben 50 forintot visszafizetett a városnak a 109 forintos tartozásából. SML V. 78. Prothocollum, 1754; BMMI Sz. 58. 151. 1. 739.

66 SML V. 78. Ad punctam 12. 7.

67 Uo. Ad punctam 12. 2.

68 BMMI Sz. 58. 151.1. 739.

69 „Perceptorales rationes Officialibus Dominalibus Oppidanus Magistratus submittat, quin imo ut repartitio quanti contributionalls inter Oppidanos instituenda secundum Ideam Comitatus aequanimiter fiat, et ne fraus aliqua intercedere possit Dominio superintendere rationesque a Judice Loci absque ullo tamen Oppidanorum aggravio desuper exigere aequum et necessarium esse”. BMMI Sz. 58. 151. 1. 728.

70 Erről nincs tudomásunk, a 18. században a birtokos tisztjeinek alapvető és elsődleges feladata volt a számadások vizsgálata, amely csak igen kivételes alkalmakkor került feledésre.

71 „Casu vero quo Dominio Terrestri praemissam rationum exactionem praemitteret hunc Dominii defectu Magistratus Comitatensis supplebitBMMI Sz. 58. 151. 1. 728.

72 „ipsa tamen taliter repartiti obtingentis incassatio et ad Cassam Comitatus deportatio praecise penes Locorum Communitates et Judices Oppidi maneant, adeoque Comitatus attendat ne ad hanc Domini Terrestris et Officiales Dominates se immittant. ” BMMI Sz. 58. 151. 1. 728-729.

73 A város „Kis Kassza Ládájának” tartalma: 1.) Város vásári privilégiumai; 2.) Város pecsétnyomói; 3.) „Karafai instrukció könyve”; 4.) Egy üres „pörsöl”; 5.) „Város vásárjai Contractus Levele"; 6.) Kurrens prothocollum könyv; 7.) Egy nagy tintás üveg; 8.) „Urbárium könyv és a nagy protochollum”; 9.) „Egy reverzális Spetl Jakab Űré, 133,59forintról”; 10.) Egy „Magyar Új Törvényes Könyv” 8.) Quietenciák. SML V. 78. Szigetvár város iratai 1765-1799.

74 Uo.

31