Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Mirjana Kos Nalis: Az abbáziai idegenforgalom kezdetei és a város fürdői
Lido Az abbázai kikötő építésével egy időben Natale Cleva építész elkészítette a Villa Angiolina előtti tengerpart feltöltésének tervét, s a munkát ennek alapján kezdték meg. Több évig tartott, amíg feltöltötték ezt a 13 ezer négyzetméternyi területet, melynek központjába Abbázia gyógyfürdőjének épületét (Kurpalasta) tervezték. Úszómedencét, hullámfürdőt, színházat, különféle termeket, szalonokat, kávézót, éttermet, játszótermeket álmodtak az épületbe. Sajnos, ez nem valósult meg, mivel keresztülhúzta tervüket az I. világháború kitörése. Ennek a helyén létesítették később a Lidó fürdőt hatalmas homokozóval, a strand szegélyén vászonból készült kabinokkal, mögöttük kavicsos sétányokkal és teniszpályákkal. Carl Seidl tervei alapján 1924-ben étterem készült, melyet többször átépítettek, s a strand számára pedig büfét és mellékhelyiségeket csináltak. Slatina A 19. század kilencvenes éveiben a slatinai öbölben létezett már egy elemekből álló épitmény - Paskvale Jacic fürdőépülete -, s délebbre a Déli Vasúti Társaság kisebb fürdője. 1888/1889-ben a Társaság vásárolt egy parti részt tengeri fürdőhely építése céljából. A kilencvenes évek közepén tervbe vették egy új, hatalmas, reprezentatív fürdő kiépítését. A trieszti Tengerészeti Hatóság megadta a szükséges engedélyt, mert elismerte, hogy Abbázia az Osztrák-Magyar Monarchia első tengeri fürdőhelye lett. 1896-ban megkapták az engedélyt, s a szakbizottság jóváhagyásával, Mitterlech József tervei alapján, elkezdődött az építkezés. A nyár elejéig befejezték az épület keleti szárnyát. A terv szerint hatalmas, impozáns, monumentális a fürdőépület. Középső pavilonja két szárnyra tagolódik: a keletire és a délire. Maga az épület: faszerkezetű erős kő-beton alapokra helyezve, pillérei mélyen a tengerbe ásva, a tenger szintje felett, az úti forgalom magasságában. Ez a hatalmas építmény homlokzattal a tengerre néz, a tenger felé fordul. Az építkezés érdekessége, hogy 1897 áprilisában, mikor a villatulajdonosok és a gyógyfürdő vendégei megtudták, hogy folytatják ennek a hatalmas fürdőnek az építését, tiltakoztak a munka folytatása ellen. Kifogásuk esztétikai és egészségügyi volt. Esztétikai szempontból az épület elcsúfítja a környezetet, csúnya a faépítmény ízléstelen reklámjaival. Egészségügyi szempontból öt kifogást hoztak fel. Többek között azt emelték ki, hogy az épület alatt talajvíz van s ennek nincs semmiféle gyógyhatása. Ezek a források nagyon hidegek, s ezért itt a fürdésnek nincs gyógyító hatása. Nyáron kellemetlen szag terjed, különösen apály idején, mivel szárad a növényi és állati hulladék. A közelben három patak torkollik a tengerbe, s ezek szállították a lakosság szennyvizét. Itt folyt bele az esővíz is, mely az úttest piszkos vizét, valamint a bérkocsik szennyét vitte a tengerbe. Dr. Julius Glax az Orvosi Bizottság nevében elutasította e kifogásokat, javasolva az épületek kisebbítését, s a homlokzat esztétikai javítását. Kiemelte azt is, hogyha a fürdőket megnagyobbítják, befogadóképességük is növekszik. Az eredeti, monumentális fürdő soha sem készült el, csak a negyed része, ám ezt is számtalanszor korrigálták, javították. Az új, javított változatát a tervnek 1909-ben Neuhausier Sándor, Példa Rudolf és Breyer Alois írják alá. Az orvosi bizottság szerint a fürdőt ki kellene szélesíteni, mert ez elősegítené Abbázia fejlődését, mint gyógyfürdőt. Ezt a tervet avval a kifogással utasították el, hogy ha engedélyezik ennek az épületnek a létrehozását, megszűnik a gyönyörű kilátás, legszebb része a városnak, kilátás a tengerre. A „Societa Bagno Savoia”, amit Neuhausier Sándor képviselt, 1925-ben újra kérelmezte a Slatina fürdő továbbépítését, s ennek érdekében Olaszországból szerződtették Pichler építészmérnököt. A „Societa Bagno Savoia” az abbáziai tengerparton egy hatalmas homokozót tervezett elemekből épített helyiségekkel. Ez Alfred Thenius terve volt, ám nem valósult meg. Ehhez hasonló kezdeményezéseket később még megfogalmaztak. A trieszti felügyelet azonban mindezeket a terveket elutasította azzal az indokkal, hogy mindegyik épület elcsúfítaná a kilátást. Szerették volna és indítványozták is, hogy ezen a területen, a Slatinán fákat ültessenek és szobrokat helyezzenek el. Az eredeti terv szerint csak az épület, a terv negyed része készült el, de ez is sok változtatással. Összekötötték a főépületet a parti sétánnyal, s itt a sétányon egész sor üzletet, vendéglőt alakítottak ki. Sajnos 1979-ben egy viharos jugó elszakította a búvártutaj kötelét - az Admirál szálló építésénél használták - s ez lerombolta az épületet. 287
