Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Mirjana Kos Nalis: Az abbáziai idegenforgalom kezdetei és a város fürdői
AZ ABBÁZIÁI IDEGENFORGALOM KEZDETEI ÉS A VÁROS FÜRDŐI MIRJANA KOS NALIS A 19. század közepén fedezték fel az utazók - legyenek akár futóvendégek útleírók, tudósok és mások is, az Adriát, szigeteinek kedvező fekvését, éghajlatát, szépségét. Közép-Európa közelsége, enyhe éghajlata, egyedülálló, örökzöld növényzete hozzájárult ahhoz, hogy itt fürdőket létesítsenek rehabilitációs centrumok, utókezelések céljából is. A fürdőhelyek létesítését, a gyógyítást, az utókezelést nagymértékben elősegíti a tenger, a napsugár, a levegő, a tengervíz, a homok. E felismerés okán váltak a 19. század végén és a 20. század elején az érintett fürdőhelyek a későbbi, a mai wellness alapjául, kiindulópontjául. Ám a gyógyüdülés - mely összefüggött az idegenforgalommal - egyedülálló, alapos szervezést igényelt. Ennek elősegítésére alakult meg egy olyan környezetvédő társaság, mely a környék szépítésével, a gyógyüdülők kiépítésével is foglalkozott. A Déli Vasút Társaság 1882-ben megvásárolta a Villa Angiolinát, a környező parkot s a tengerpart melletti területet. Célja volt Abbáziát Kelet-Adria s a gyógyüdülés központjává tenni. Elkezdődött a munka. Szállodákat, magánpanziókat, villákat építettek, utcákat, utakat köveztek, a közvilágosítást javították. Az utcákra, az utak mellé padokat, villanylámpákat állítottak, szemetes kannákat helyeztek ki, fasorokat ültettek, erdősítették a kopár vidéket, s mindezt reklámozták is. Bár az 1898-ban kiadott, a gyógyüdülőkre vonatkozó törvény Lovrant ismerte el gyógyfürdőnek, az 1899. évi császári dekrétum szerint Abbázia lett az első hivatalosan elismert tengeri gyógyfürdő. Ahhoz, hogy egy város gyógyfürdővé váljon nem csak rendezettnek kellett lennie, hanem elegendő számú szálláshellyel, megfelelő számú étteremmel, orvossal és gyógyszertárral kellett rendelkeznie. Köteles volt házirendet, árjegyzéket készíteni a szobák, ételek, italok áráról. Nagy figyelmet szenteltek arra, hogy a szobák kényelmesek legyenek. Mindez elősegítette azt, hogy egyre gyakrabban ismert személyek, uralkodók, koronás fők, értelmiségiek, költők, írók, tudósok, módosabbnál módosabb vendégek látogattak ide, ám akadtak köztük kalandkeresők is. A tervezett, átgondolt munkát, a gyógyüdülők fejlődését elősegítette az a bizottság (Kurkommission), mely a fürdők létesítésével, ellenőrzésével, a környezet, a sétálóhelyek, a különböző épületek fenntartásával, vagyis idegenforgalommal s ezek reklámozásával foglalkozott. Egyre több idelátogató vendég arra ösztönözte a helybelieket, hogy bekapcsolódjanak ebbe a munkába, a turisták segítésébe, a kapcsolatteremtésbe, a csomagszállításba lóvasúttal, taligával, netán csónakkal: a vasútállomástól a szállodáig, hajók fogadásába. Kezdetben az itt lakók saját lakásukat adták ki bérbe, később erre a célra házakat építettek. Olyan vásárcsarnokok nyíltak, ahol „in situ“ vagyis saját termékeiket árusítják (gyümölcsöt, zöldségfélét, bort, olívaolajat stb.). Idegenforgalmi hivatalok alakultak könyvtárak, papírboltok, ajándékboltok, pavilonok a külföldi napilapok és folyóiratok árusítására. Az idegenforgalom, mint új gazdasági ág felvirágoztatta a tengerpartot, a szigeteket pontosan akkor, mikor általános elszegényedés volt, megjelent és pusztított a peronoszpóra, s szerződéssel korlátozták a borszállítást Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia között. Ez a kor volt a vitorlás hajók alkonya, a külföldi tőke beáramlásának kora, az iparosodás kezdete, gőzhajók építése. Abbázia kisebb fürdői A nagy fürdők építése, fürdőhelyek kialakítása előtt egész sor kisebb fürdőt létesítettek a nyári lakok, villák tulajdonosai. Ezek kisebb házikókból, kőalapon összeszerelt elemekből álló épületek voltak. 285
