Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Halász Imre: Periódusok Dél-Dunántúl turizmusában 19-20. században
A 19. század nyolcvanas éveitől az első világháborúig tartó időszak a Balaton üdülőterületté fejlődésének első korszaka,40 ezenkívül csak az egyre fejlődő Harkány jelent turisztikai attrakciót a Dél-Dunántúlon. Harkány gyógyfürdője 1869-ben már mintegy hatezer vendéget fogadott, és ez az éves vendégszám nem emelkedett — de jelentősen nem is csökkent - az első világháborúig. Kevés volt az állandó vendég, inkább átutazók látogatták, s évente csak néhány külföldi vendég kereste fel.41 A természetes gyógyfürdő mellett megjelent a mesterségesen nyert termálvíz is: Nagyatádon 1906-ban azért végeztetett a község vezetése mélyfúrásokat, hogy jó ivóvizet nyerjenek. E fúrások során 26 fokos víz tört fel. Mindjárt részvénytársaságot alakítottak a víz hasznosítására, s a fürdő 1907. július 20-án megnyitotta kapuit.42 A Balatonon a Balatoni Gőzhajózási Rt. megalakulása után folyamatosan bocsátotta vízre hajóit és építette a kikötőket. A megnövekedett vasúti forgalomnak is köszönhetően 1893-ra tíz Balaton-parti településen már 3294 fürdővendéget regisztráltak, 66 villa, 12 vendéglő és 230 kiadó szoba várta az érkezőket43. A dinamikus fejlődést mutatja, hogy 1907-re már 24 szálloda, 2780 kiadó szoba fogadta az évente mintegy 14-16 ezer44 üdülni szándékozót. A településfejlesztésben és a vendégfogadásban meghatározó szerepet töltöttek be a fürdőegyesületek,45 s a tevékenységüket is elősegítendő, Siófokon 1904. augusztus 11-én megalakult Balatoni Szövetség, mely a Balaton-kultusz terjesztését, valamennyi balatoni fürdő érdekeinek képviseletét, a vízparti élet fejlesztését és a parton élők anyagi gyarapodását tűzte ki céljául. Erőteljes érdekképviseletének köszönhetően néhány település megkapta a gyógyfürdő minősítést is,46 és még az első világháború előtt megindult a gyermeküdültetés is a tó partján, amikor 1906-ban Balatonlellén száz gyermek részére egy üdülőtelepet alakított Id a Gyermekvédő Liga, 1917-ben pedig Balatonszabadiban létesült gyermekszanatórium. A Balatoni Szövetség — később Magyar Királyi Balatoni Intéző Bizottság - a két világháború között kiadott Balatoni Könyvtár sorozatában a gyermeknyaraltatással kapcsolatban közzétette - kézikönyvszerűen - ajánlásait,47 mindez a gyermeküdültetés egyre fokozódó jelentőségére is utal. A két világháború közötti szűk két és fél évtizedben - a háborús évek, illetve a válságévek teljesen kereslethiányos időszakát nem számítva - átalakult a turizmus kereslete. A válság időszaka alatt visszaesett a nemzetközi turizmus forgalma, s hogy a meglévő kínálati kapacitás legalább bizonyos mértékben ki legyen használva, új irányok - a közgazdászok úgy fogalmaztak, hogy új termékek - jelentek meg Magyarország, így a Dél-Dunántúl turizmusában is. 1920 és 1930 között a városok inkább maguk igyekeztek tenni valamit a vendégforgalom érdekében,48 ekkor jöttek létre az idegenforgalmilag már akkor is jelentős szerepet játszó települések mellett a turizmus szempontjából még súlytalan városok idegenforgalmi irodái és ekkor jelentek meg az első kiadványok, városkalauzok, mellyel elsősorban a magyar nyelvű, tehát belföldi látogatóknak akartak információkat nyújtani. Ezek sorába illeszkedik az 1928-ban megjelent, zsebkönyv méretű „Kaposvári kalauz”49 is, amit az első kaposvári útikönyvnek is tekinthetünk. Emellett számos kiadvány jelent meg Szekszárdon és Pécsen is. 40 Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai. In. Somogy megye múltjából. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1978. (a továbbiakban: Kanyar, 1978) 139-188. p. Ld. még: Kovács Emőke: A 19. századi Balaton világa. Bp., 2007. Széphalom Könyvműhely, 41 Szita, 1986. 47. p. 42 Nagyatád. Monográfia. II. Szerk. Bősze Sándor. Nagyatád, 2001., 60. p.; Az utas könyve. Szerk. Kaffka Károly. Bp., 1940. 367-368. p. 43 Kanyar, 148. és 151. p. Kanyar itt feltünteti az akkor még nem Somogy megyéhez tartozó Siófokot is. A további számba vett települések: Balatonberény, Balatonkeresztúr, Fonyód, Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonszemes, Balatonföldvár, Balatonszárszó és Zamárdi. 44 Kanyar, 1978 152. p. 45 Ezekről részletesen: Bősze Sándor: A dél-balatoni fürdőegyesületek történetéből az 1890-es esztendőktől 1944-ig In. Somogy megye múltjából. Szerk. Kanyar József Kaposvár, 1989. 211-252. p. 46 Kanyar, 1978149. p. Balatonföldvár és Balatonlelle 1913-ban, Siófok 1914-ben, Balatonszemes 1922-ben, Balatonboglár és Fonyód 1928-ban. 47 Torday Ferenc: A Balaton melletti gyermeknyaralás. A M. kir. Balatoni Intéző Bizottság kiadása, 1934. (Balatoni Könyvtár 3.) 48 A turizmus kézikönyve. Bp., 1998. Közgazd. és Jogi Kvk. Függelék. Szemelvények a magyarországi turizmus történetéből. 11. p. 49 Kaposvári kalauz. Összeáll. Thúry Zsigmond. Kaposvár 1928. Szerzői. 84 p. Somogy megye két világháború közötti turizmusáról részletesen: Halász Imre: Somogy turizmusáról „Az utas könyve” turisztikai kínálata alapján. In. Somogy megye múltjából. Szerk. Bősze Sándor. Kaposvár, 2005. 217-227. p. 278
