Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)

Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Halász Imre: Periódusok Dél-Dunántúl turizmusában 19-20. században

20-25 perc alatt társaskocsik szállították a vendégeket. Ekkor már kilencezernél is több fürdőjegyet adtak el nyaranta. Tulajdonképpen ekkor kezdődik meg Hévíz folyamatos, napjainkig tartó fejlődése.26 27

Hévízzel ellentétben Balatonfüred szép fürdőkarriert futott be a tömegturizmus kezdetéig. Jóllehet már 17. századi források is említik, de Balatonfüred esetében is Bél Mátyást tarthatjuk első hiteles forrásunknak. Bár Balatonfürednek kezdettől bizonyos mértékig konkurrenciát jelentettek a közeli fürdők - így a Pápa mellett fekvő Ugod, illetve a mellette fekvő Vadkerti pusztán található savanyúvíz, és az 1813 után kiépülő, s majd egy évtized múlva fellendülő forgalmú fürdő, mely „derék épületekkel, s árnyékos sétahelyekkel van ellátva,"21 továbbá a két Zala megyei kisebb fürdő, Vérkút,28 29 és Tapolca, melyről csak annyit ír forrásunk, hogy a „város közepén van egy kis tavat képző meleg forrás,”22 - pozícióját igazán nem veszélyeztették. Ezenkívül megemlítendő még Kékkúton a Szentgyörgyi Horváth Zsigmond által „elkezdett feredő ház,” de ennek kialakítása - eddig ismeretlen okból - félbemaradt.30

A balatonfüredi forrás mindez ideig ismert legkorábbi említése 1606-ból származik31. Hamar elterjedt a savanyúvíz híre, egyre többen keresték fel, 1786-ban a két vendégfogadó mellett már 75 vendégszoba, 7 konyha és 120 lóra elég istálló van Balatonfüreden. Míg Hévíz életében - mint láttuk - egy töréssel kell számolnunk, addig Balatonfüred fürdőélete folyamatosan teljesedik ki, töretlennek tűnik, a 19. század közepén már egyidejűleg üzemelt a hideg- és meleg fürdő, megjelentek a vendégeknek szolgáltatást nyújtó vendéglők, kávéházak, szórakozóhelyek. Egyre nőtt a szálláshelyek száma, folyamatosan jöttek a vendégek, s a turizmus településfejlesztő tényezővé vált. A város egyre szépült, s lassan fogalommá vált fürdője mellett színháza, majd az Anna-bál.32

Az idegenforgalom fejlődését nagyban elősegítette, hogy az ebben az időben egyre több olyan kiadvány, ismertető jelent meg, melyet nem csak útikönyvként használhatott a kor turistája, hanem hasznos tanácsokat is kaphatott arról, hogy miért jó idejönni, mik a Badekur előnyei. 1866-ban jelent meg Pesten a „Fürdői életrend” című kiadvány, amely tanácsokat adott a fürdők leendő vendégeinek, hogyan válasszák ki, hogy melyik fürdőbe menjenek, ki ne menjen fürdőbe, mennyi ideig tartson a kúra stb., de kitértek a tanácsok a testmozgásra, a táplálkozásra, a diétára, és a szórakozásra is.33 Ez a kiadvány felsorolta Magyarország legnevezetesebb, leglátogatottabb gyógyfürdőit. A történelmi Magyarországon már a 18. század végén 350 gyógyforrást tartottak számon, ezek közül ezen kiadvány tudós orvos szerzője 22 települést tartott érdemesnek kiemelni. A Dunántúlról - a fővárost nem számítva - három település gyógyfürdőjét sorolta a kiemeltek közé, Balatonfüredet, Hévízt és Harkányt.

A helyben vásárolható kiadványok, leírások, képekkel illusztrált albumok már a 19. században is az ismeretszerzésen, a tájékoztatáson és a reklámfunkción kívül a fürdőhelyhez való kötődést is szolgálták. A 19. század közepétől ismerünk olyan kiadványokat, melyeket - korabeli mércével - jelentős mennyiségben vásároltak úgy az egyszeri látogatók, mint a visszatérő vendégek.34

26 Erről részletesen ld. Szántó Imre: Hévíz története II. Szeged, 1980.17-39. p.; Szarka Lajos: Páratlan testvérpár. A Schulhof- testvérek szerepe Hévíz „világfürdővé válásában”. Hévíz. 2002.

27 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára II. Pest. 1851. 229. p.; Cseresnyés Sándor: Az ugodi sós, vasas, gyantáros, ibolyós, hideg forrásokról. Pápa, 1841.

28 Fényes, 1851., 185. p.; Horváth Bálint: A füredi-savanyúviz ’s Balaton’ környéke. Magyaróvár, 1848. 113. p.

29 Fényes, 1851., 175. p.

30 Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban. Zalaegerszeg, 1986. (Zalai Gyűjtemény 23.) 13-14. p.

31 Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Adalékok Balatonfüred történetéhez a kezdetektől 1945-ig. Veszprém. 1988. A Balatonfüredről szóló irodalom rendkívül sokrétű. Itt csak az összefoglalóhoz használt legfontosabb irodalmat említjük meg a teljesség igénye nélkül. Zákonyi rengeteg adatot felvonultató gyűjteménye mellett a legjobb áttekintés: Lichtneckert András: A savanyúvíztől a világfürdőig. In. Balatonfüred és Balatonarács története. Veszprém, 1999. (a továbbiakban: Lichtneckert) 727-736. p., Sörös Pongrác: A tihanyi apátság története II. A Pannonhalmi Szent Benedek Rend története XI. Bp. 1911.; Hudi József: Balatoni fürdőkultúra a reformkorban. Zalaegerszeg, 1989. (Zalai Gyűjtemény 28.) 109-134. p.; Petneki,1982: 146-161. p.; Horváth, 1848.

32 Erről részletesebben: Lichtneckert, 1999, és Baróti Géza: A füredi Anna-bálok. 1825-1959. Veszprém. 1959.

33 Pete Zsigmond: Fürdői életrend vagyis minő szabályokat kövessen a fürdővendég, hogy az ásványvizeket, savót s a fürdőket sikerrel használhassa. Pest. 1866.

34 A teljesség igénye nélkül álljon itt egy példa: Balaton albuma. Emlék Füred s környékéről. Tartalmaz: 10 rajzot a Balaton legérdekesebb vidékeiről, a tó általános áttekintésével és magyarázatával. Második kiadás. Pest, 1851. Később ez megjelent németül is Album des Balaton. Erinnerung an Füred und seine Umgebung. Pest, 1855.

276