Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Halász Imre: Periódusok Dél-Dunántúl turizmusában 19-20. században
„Nevezetessé teszi ezen helységet az annak tőszomszédságában fakadó, s nem régen felfedezetetett kénköves forrás. 1823-ban t. i. gr. Batthyáni Antal mint a falunak akkori földesura, a posványságok kiszárítása tekitetéből árkokat huzatván, némelly napszámos, kik ezen posványos iszapos árkokban dolgoztak, s már régóta térdfájásban szenvedtek, szembetűnőkép érezték a felfakadott meleg forrásereknek jótékony hatását; melly esetet ők másoknak is elbeszélvén, számosán jelentek meg a köznépből, s ezen iszapos meleg vizet fördésre használták. Az uraság látván az oda tóduló sokaságot, a legbővebb forrást kitisztittatta, s fürdőszobákat állítván melléje, közhasználatúvá tette. Végre a v[ár]megye figyelmetessé tétetvén, azt Patkovics József megyei orvos által megvizsgáltatta, kinek is hivatalos jelentése röviden ebből áll: a víz melegsége a d. Rospini által készített hévmérő szerint 41 fok, s olly heves, hogy meztelen kézzel, egy 2 itczés üveget megtölteni lehetetlen. Ezen természeti tulajdonságát a levegőnek semmi befolyása nem akadályozhatja. Eddig a megyei orvos jelentése. Tudományos vizsgálatát ezen ásványforrásnak, melly csúzos betegségekben, lép és májkeménye- désben, aranyérben, fejér folyásban, s bőmyavalyákban igen foganatosnak tapasztaltatott, Tognio pesti egyetemi oktatónak a magyar ásványvizekről készülőben levő jeles munkájából tudhatjuk meg. A fördőhely környéke igéző. Ugyanis északra nyúlik el a harsányi hires borokat termő szőlőhegy, erdővel koszorúzott tetejével; keletre láthatni a magas hegyen büszkélkedő siklósi várat; délre pedig gazdag szántóföldek, s búja növésű rétek gyönyörködtetik a szemet. Fördő és vendégszobák elegendő mennyiségben találtatnak. F[öldes] u[ra] a siklósi uradalom.”15 A 18. századig nem tudunk fürdőéletről Hévízen. A korabeli térképek csak bozótként jelölték a mai tavat, s valahol a nád- és sástengerben rejtőzködött a meleg forrás. Először Bél Mátyás Notizia Hungáriáé című monumentális munkájában adott hírt a tóról, melynek vize a legnagyobb hidegben sem fagy be: ,Jsz a tó pedig egy bővizű forrásból fakad, s ez olyan melegen buzogfel, hogy a legnagyobb fagyban sem merevül jéggé. A belőle kifolyó patak mindig egyformán, vízének minden fogyatkozása nélkül télen úgy, mint nyáron számos malmot hajt. Vize pedig savas és gyógyító hatású, épp ezért régebben fürdőházat is építettek melléje, melijben vizét tűzzel is melegítették, és így sok embernek adott módot fürdésre. De miután az épület összeomlott, már nem használják a fürdőt. ”16 A hévízi tó egy 1769-ben készült térképen már feltűnik, a II. József korában, 1783-ban készített első katonai felmérés térképén a tó „Warmar Scheifel See” (= meleg kénes tó) felirattal szerepel. Lefolyócsatornája a „Meleg-ér” tóból kiáramló részén a nagy mennyiségben kiáramló korpaiszap hordalékától évről évre eliszaposodott. Hogy ezt meggátolják, az akkori földesúr, gróf Festetics Kristóf bivalyokat hozatott és az iszapot megtiportatta. A bivalyok ugyanakkor fellegelték az árokpart növényzetét, ezzel biztosították a problémamentes átfolyást.17 A tóról az első ismertetést Szláby Ferenc Zala megye orvosa jelentette meg 1769-ben, ekkorra már ismerték és számoltak gyógyhatásával.18 Hévíz igazán akkor kezdett el fejlődni, amikor gróf Festetics György megvásárolta és tudatosan fejlesztette. 1795 és 1797 között egy kis fürdőtelepet hozott létre, a lefolyócsatorna partján deszkaházakat állíttatott fel amelyek öltözködésre szolgáltak és amelyeket a környék tóhoz látogató népessége ingyen használhatott. Ekkor már elterjedt a víz gyógyító hatása, a fürdőben chirurgusok gyógyítottak, a „köpülöző ház”-ban kö- pölyöztek és eret vágtak.19 A fürdőt építtető Festetics gróf jó érzékkel kezdte terjeszteni birtokának ezt a természeti adottságát, mai terminus technikussal élve, kiváló marketingmunkát végzett, amikor Babótsai József vármegyei orvossal 1795-ben elkészíttetett egy 28 oldal terjedelmű füzetet, mely első kísérlet volt a tó népszerűsítésére.20 Hatására szekereken hozták a gyógyulni vágyókat Hévízre, és 15 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. I. Pest, 1851. (a továbbiakban: Fényes, 1851.) 90-91. p. 16 Közli: Szántó Imre: Hévíz története. I. Szeged, 1977. 156. p. (a továbbiakban: Szántó, 1977.) Szántó feltételezi, Hogy a török időkben a környékbeli végvárak sebesült és köszvényes katonái, valamint a környékbeli jobbágyok is használták gyógyulásra a hévforrás vízét. 17 Uo. 157. p. 18 Szántó, 1977. A tó gyógyhatását Szántó Imre szerint a nép ismerte fel, ennek bizonyítására közöl egy, a Hévíz mellett fekvő Alsópáliokon lejegyzett mondát. 19 Szántó, 1977,160-161. p. 20 A keszthelyi hévíz ismertetése 1795-ből. Babótsay József Zala vármegyei főorvos eredeti műve után közli: Domyay Béla. Keszthely, 1941. Itt jegyezzük meg, hogy az eddig említetteken kívül hírt adott Hévízről 1780-ban német nyelven megjelent munkájában Windisch Károly pozsonyi polgármester, 1796-ban Szaller György földmérő és vízépítő mester, valamint a már többször említett Vályi András, akinek sorai már a fürdő országos hírnevére utaltak. A korabeli sajtóban, a Magyar Hírmondóban 1801 májusában írt Hévízről Gutten József orvosdoktor. 274
