Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Aradi Gábor: Tolna megyei üdülőturizmus a két világháború között
gondolkodás, egyesek látszólagos védelme miatt, mindmáig probléma, óhaj” a kaszinó létrehozása. Erre a célra a régi fürdőkaszinót kellene átalakítani.15 A Vendégforgalmi Szövetség tagjainak idegenforgalmi eredményéről, mutatóiról éves statisztikát készített. Kutatásaim során 1939-ből találtam ilyen dokumentumot. Tolna megyéből ekkor 6 település (Bölcske, Dunaföldvár, Kölesd, Paks, Tamási, Tolna) vett részt a mozgalomban, melyeken összesen 1128 fő töltött el 14 napnál hosszabb időt a nyári időszakban. A nyaralók közül 628 fő a fővárosból, 454 fő vidékről, 46 fő külföldről érkezett. A legtöbb látogató Dunaföldváron és Pakson volt. A pénzforgalom értéke több mint 70000 (71580) pengőt tett ki. Ezzel az eredménnyel Tolna megye a 32 megye közül 11 megyét (többek között Baranya, Csongrád, Esztergom, Győr-Moson, Sopron, Szabolcs) előzött meg. Természetesen ez a statisztika nem teljes, csak a májustól szeptemberig tartó időszakot öleli fel.16 A jelentés megállapítja, hogy a vármegye nyaralási forgalma 1938-hoz képest 7 nyaralóval, a pénzforgalom pedig 3270 pengővel emelkedett. Az általános elemzés szerint az emelkedés a beszervezett községek kellő felkészültségének, olcsó árak biztosításának, valamint a fizető-vendéglátó gazdák részéről nyilvánított és a régi nyaralók által már közismert igen szíves kiszolgálásnak és bőséges ellátásnak tulajdonítható.17 Az eredmények tényszerű közlése után egy szöveges minősítés található. Ebben öt szempont alapján (a nyaralóforgalom változása az elmúlt évihez képest, a lakás és ellátás milyensége, a virágkultusz szintje, a gyümölcs, kerti vetemény beszerzési lehetősége, és a berendezkedés - ez a kifejezés a végbement vagy várható fejlesztésekre utalt) értékelték a településeket. A nyaralóforgalom tekintetében emelkedés mutatkozott Dunaföldváron, Tamásiban, Tolnán, stagnált a forgalom Pakson, visszaesést tapasztaltak Bölcskén és Kölesden. Dunaföldvár „vendégforgalma” - a statisztika készítői szerint — „feltűnőemelkedést” mutatott. 670 nyaraló érkezett ide. (354 fő a fővárosból, 296 vidékről, 20 külföldről.) A nyaralók 210 egyágyas, 150 kétágyas szoba (ezek közül 39-hez konyhahasználat is társult) választhattak. Ekkor valósultak meg a már említett fejlesztések is. A dunai parkban 19 padot állítottak fel, motoros öntözőkocsit szereztek be, állandó utcaseprőt alkalmaztak. A településen, a virágkultuszt is megfelelőnek találták. A házak és a házak előtti kertek felvirágozására mozgalom indult. Kölesden a kimutatás szerint a vendégforgalom visszaesett. 1939-ben csak 125 (?!) nyaraló látogatott el a községbe. 98 a fővárosból, 24 vidékről 3 külföldről érkezett ide. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ma a csökkenés utáni szám is kiváló minősítést kapna. Ugyanez mondható el a további adatok nagy részéről, hiszen 36 szoba állt a nyaralók rendelkezésére, közülük 10 helyen lehetett a konyhát szabadon használni. A virágkultuszt eléggé fejlettnek értékelték. A fejlesztés során javították a járdákat, fedett tekepályát építettek, fásítottak, kutat fúrtak. Persze kitűnik azért, hogy 70 évvel korábbi világba tértünk vissza, hiszen a villanyvilágítás bevezetése csak most volt folyamatban. Előadásom befejezéseként néhány szót szólnék egy kölesdi panzióról. A szerencsének köszönhetően éppen erről a településről maradt fenn olyan iratanyag, mely bepillantást enged a község korabeli idegenforgalmába. A panzió tulajdonosa (özv. dr. Zavaros Gyuláné) vendégkönyvének tanúsága szerint 20 nyaraló pihent itt 1939-ben, mely a községben üdülők közel egyhatodát jelentette. Vendégházának hirdetésére postázható, bőséges ismertetést tartalmazó nyomtatványt is készíttetett. Az itt közölt leírás szerint házában egy két- és egy háromágyas szobát alakított ki vendégfogadás céljára. „Saját öt holdas gyümölcsös és két holdas szőlő lehetővé teszi” olvasható a prospektusban, „hogy vendégeinknek korlátlan gyümölcsfogyasztást nyújthassunk. Sió parton berendezett saját strandfürdő. Horgászati lehetőség. Gyermekeknek csacsi fogat. Saját autogarage. ” Vendégeket csak személyes jelentkezés alapján vett fel. Ismertetőjében ezen kívül szólt még a község látnivalóiról, kirándulási lehetőségekről, fontosabb közintézményekről. Szó van még természetesen a leírásban a közlekedési lehetőségről. Megjegyzendő, hogy vendégeit a vasútállomásról autóbusz szállította nyaralójához. A költségek között szerepelt a 3%-os forgalmi adó és a borravaló kérdése, 15 Balatoni Kurír 1935. júl. 3. 27. sz. 3. p. 16 TMÖL AI 1734/1940. 17 TMÖL AI 1734/1940. 264
