Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gőzsy Zoltán: Mezővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás a 18. századi Somogy megyében Szigetvár példáján
cifikusan végzettség, képzettség alapján töltöttek be, kevésbé érvényesültek szelekciós folyamatok. Kivétel ez alól a jegyzői tisztség, melyet a század utolsó negyedében igyekeztek tanult, esetleg jogvégzett emberekkel betölteni. A magisztrátusba elsősorban a helyi társadalom alkalmas (olykor kevéssé alkalmas) tagjai kerültek, és a somogyi mezővárosok esetében is beszélhetünk egyfajta mezővárosi elitről, amely érdemben meghatározta a település politikáját. A somogyi városok közül csak kevésben, azokban is a 18. század utolsó évtizedeiben állt fel a magisztrátus mellett külső tanács vagy választott közösség. Jellemző, hogy Szigetváron sem egyértelműen a belső tanács munkáját ellenőrző funkciókkal, vagy a város lakóinak érdekérvényesítő feladatával, hanem a közösség külső kapcsolatainak, illetve érdekeinek effektívebb képviselete, megjelenítése céljából.4 A települések önkormányzatának élén állt a bíró, akit munkájában az esküdtek segítettek. A somogyi mezővárosok nagy részében differenciálódott a vezetői pozíció, és kialakult a kisbírói tisztség (Szigetváron azonban ez nem működött). Nagybajomban például már a 18. század közepén megosztották a bírói tisztséget, a magisztrátus fejét öregbírónak nevezték, míg a kisbíró az ő munkáját segítette, a század végére pedig már két kisbírót találunk; ők megosztották egymás között a települést, az egyikük a bajomi Fő utcában, a másik pedig a két új utcában végezte a teendőit. Feladatuk elsősorban a magisztrátus, illetve a vármegye ítéleteinek a kihirdetése volt.5 Nagyatádon 1767-től találkozhatunk ldsbíróval. Ekkor már kettő is tevékenykedett a településen, ez egyrészt a város növekvő kiterjedésével indokolható, másrészt azzal, hogy három nemzetiség élt itt, és mindegyiknek biztosítani akarták a képviseletet. Mivel a lakosság zömét a horvátok tették ki, közülük választották az öregbírót,6 a két kisbírót pedig a magyar és a német nemzetiség adta.7 Somogybán az esküdtek száma — az ország más részeihez hasonlóan - 3 és 8 között mozgott. Szigetvár esetében meglepő - látni fogjuk - a magisztrátus alacsony létszáma és differenciálatlansága. Ezzel szemben például a Zala megyei Kanizsán 12 tagú volt a 18. század végén a magisztrátus, míg Keszthelyen a 12 esküdt mellett kisesküdteket is választottak, akik később a külső tanács magját képezték.8 4 Kanizsán már 1716-ban elkülönült egymástól a magisztrátus és a külső tanács. Kaposi Zoltán: Nagykanizsa története. Nagykanizsa, 2006. (a továbbiakban: Kaposi, 2006.) 21. p. 5 Vö. Solymosi László: Nagybajom és pusztáinak története a kora középkortól a jobbágyfelszabadításig In. Solymosi László- Mikóczi Lajos: Nagybajom története. Kaposvár, 1979. 125. p. 6 A szövegben „nagyobb” bíróként szerepel (judex major). 7 Azt, hogy a nemzetiségeknek külön ldsbírójuk volt, alátámasztja, hogy utóbbit „Biro Germanorum"-ként is említik. Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML) XIII. 8. Czindery család iratai, 1536-1859. Fasc. 33. No. 1450. 26. p. 8 Kaposi, 2006. 22. p.; Benda Gyula: Zsellérből polgár - társadalmi változás egy dunántúli kisvárosban. Keszthely társadalma 1740-1849. Bp., 2008. (a továbbiakban: Benda, 2008.) 39-42. p. 22 Adózók száma 1767-ben
