Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Vonyó Anita: A szentgáloskerti termelőszövetkezet története a kezdetektől a rendszerváltozásig (1951-1992)
2. Állattenyésztési főágazat: • Szentgáloskéri szarvasmarha-szaktelep. • Örs-pusztai sertéstelep. • Somodori állattenyésztés. • Szentgáloskéri állattenyésztés. • Takarmánykeverés. 3. Fenntartó-és ipari üzemi főágazat: • Központi javítóműhely. • Építési brigád. • Somodori javító üzem. • Szarvasmarhatelepi szerviz és karbantartás. • Drótfonó és lakatosüzem. A szervezeti egységek élén álltak a vezetőség által kijelölt egységvezetők, akik koordinálták részlegeik munkáját. A növénytermesztési főágazat-vezetőhöz tartozott a szentgáloskéri és a somodori üzemegység-vezető és a növényvédelmi agronómus. Az állattenyésztési főágazat-vezető felügyelte és ellenőrizte a szentgáloskéri szakosított telepvezetőt, az örs-pusztai sertéstelep-vezetőt, a központi állattenyésztési brigádvezetőt és törzsállattenyésztőt, a halászatot és a juhászatot. A fenntartó és ipari üzemi főágazat-vezetőhöz tartozott a központi gépműhely, a somodori javítóműhely, a szárító- és keverőüzem üzemeltetésének vezetője, az építőbrigád, valamint a drót- és lakatos üzem vezetője.41 Rendszeresen visszatérő problémát jelentett az évtized folyamán a munkaerőhiány. A munkavégzés hatékonyságát kívánták növelni akkor, amikor 1973-ban megalakultak a szocialista brigádok a termelőszövetkezetben. Az első évben 5 ilyen jellegű csoportosulást hívtak életre.42 Szentgáloskéren először az 1972. év zárszámadó közgyűlésének jegyzőkönyvében találhatunk utalást háztáji gazdaság meglétére, igaz, komoly eredmények nélkül. Ezek a gazdaságok a termelőszövetkezeti mozgalommal egyidősek, a hajdani egyéni gazdaságoknak a közös gazdálkodásba közvetlenül be nem vont részeként keletkeztek. Méretüket az 1959-es alapszabály 0,5 - 1 kataszteri holdban állapította meg, ám ebbe be kellett számítani a ház körüli veteményeskertet, szőlőt, gyümölcsöst is. A közös és a háztáji több évtizedes, egyre javuló kapcsolatának alapja a gazdasági egymásrautaltság volt.43 A háztáji ágazat felügyeletét termelőszövetkezetünkben az 1970-es évek derekától a Háztáji- és Legelőgazdálkodási Bizottság látta el, melynek munkáját több ízben kemény kritikákkal bírálták különféle fórumokon. A háztáji gazdaság azonban soha nem tudott igazán jelentős pozíciót betölteni Szentgáloskéren. Vonyó József termelőszövetkezeti elnök 1974. szeptember 9-iki halálával, első számú vezető nélkül maradt a gazdasági egység. A vezetőség az elnöki feladatok ellátásával Rózsa Jánost bízta meg, akit az 1975. március 25-iki közgyűlés nevezett ki.44 Az elnöki tisztségben az 1976-os év ismételten változást hozott, miután az 1976. február 10-én megtartott zárszámadással egyidejűleg Rózsa János lemondott. Elhatározását azzal indokolta, hogy erejét meghaladták a gazdaság vezetősége és szakvezetői közt meglévő ellentétek, valamint nem volt képes megbirkózni azokkal a szervezési és termelési gondokkal, melyek az időszakban a termelőszövetkezetet jellemezték. A döntést követően Sándor Lajos agrármérnököt, a Jákói Mezőgazdasági Termelőszövetkezet addigi főmezőgazdászát jelölték és választották meg az elnöki posztra 45 Az 1976-os gazdasági évet - a feszített tervek ellenére - is sikeresnek lehetett minősíteni. A növénytermesztési ágazat - a gabonafélék, a cukorrépa, a kukorica és a takarmánynövények - jó termésátlagainak köszönhetően jelentős többletbevételeket hozott. Az összes szántóterület 85%-án iparszerű keretek között történt a termelés. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében csatlakozott a szövetkezet az Agárdi Állami Gazdaság által képviselt szójaprogramhoz, és társultak a Sinatelepi 41 Uo. 42 SML IX. Pártkongresszus Mgtsz. 1973. évi zárszámadása. 43 Király, 2006. 55-57. p. 44 SML IX. Pártkongresszus Mgtsz. kgy. jkv. 1975. márc. 25. 45 Uo. kgy. jkv. 1976. febr. 27. 198
