Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
díszleteket és kosztümöket tartották. Heroikus küzdelem indult az értékek megmentésére és Széchényi minden erejét és tudását latba vetette, hogy menthessenek a víz nélküli telken. Az értékek jelentős része elpusztult, de mindenki előtt tisztán állt a követendő kötelesség útja. A tüzeset megrázta a közvéleményt, amelynek minden szimpátiája a hősiesen küzdő tűzoltók felé fordult. Ebben az országos hangulatban került sor 1871. szeptember 16-án a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség első ülésére. Csodálatos volt már a kezdet is. Damjanich János özvegyének felhívására a tűzeset hőseit a feldíszített Pest-Buda népe virágesővel fogadta. E napon megnyílt a Felső-Erdősoron az első tűzoltószer kiállítás is, ahol 641 tűzoltószert, közte már két gőzfecskendőt is bemutattak. A következő napon a Nemzeti Színházban felemelt helyárakkal díszelőadás volt a tűzoltás javára. Gróf Széchényi Ödön tehát látszólag teljes diadalt aratott. Ebben az országos hangulatban adta ki a gróf a jelszót: — Magyarországon egyetlen falu sem maradhat tűzoltóság nélkül! A hivatalos szervek, megkésve ugyan, de megmozdultak, ami főként annak volt köszönhető, hogy az tűzoltók nagyon látványosan fékezték meg a szeptember 13-iki tüzet. Ezért Habsburg I. Ferenc József király (1848 leverője) a Lipót-renddel jutalmazta Széchényi Ödönt. A nagyon magas kitüntetés azonban Széchényit nem elégítette ki, mert a tűzoltás és a tűzoltóság általános elismerésére vágyott. S egy lépéssel tovább szándékozott lépni, egy nemzetközi tűzoltó szervezet megalakításának gondolatával foglalkozott. De a kedvező visszhang helyett az országos szervezet létrehozásáért is erősen támadták hivatalos helyen és a sajtóban is és elkedvetlenedve úgy nézett Id, hogy végleg felhagy a tűzoltással. Éppen akkor, tehát a legjobb pillanatban jutott el hozzá Abdul Azir török szultán ajánlata. Nem habozott. Hirtelen elkeseredésében el is fogadta Abdul Azir ajánlatát és Törökországba távozott, hogy megszervezze Konstantinápoly tűzoltását modern, európai szinten. Korlátlan cselekvési lehetőséget biztosítottak részére s így hagyta itt 12 éves küzdelmes tűzoltó múlt után hazáját 1877-ben. Elszármazott Törökországba. Mielőtt azonban végleg eltávozott volna Törökhonba, a nyugtalan vér érdekes kalandba kergette. Építtetett egy hajót, melyet „Hableány” névre kereszteltetett és ezzel a hajóval elindult Pestről, hogy vízi úton Párizsba jusson az akkor ott megrendezett világkiállításra. Felszerelte a hajóját a várható hosszú útra és el is indult. Valósággal Verne Gyula regényébe kívánkozik a kalandos utazás. Harminckét napig utazgatott, míg eljutott Pestről a Dunán végighajózva Strassburgig, onnan ki csatomácskákon végighajózva Nancyn keresztül a Szajnára és végül Párizsba. Megérkezése a francia fővárosban bizony nagy szenzációt keltett, és maga III. Napóleon császár két ízben is meglátogatta Széchényi Ödönt a Hableányon, hajózott is rajta és saját kezűleg tűzte fel a francia becsületrendet a hajóskapitány zubbonyára. Érdemes kissé elidőzni a Hableánynál. A hajó Széchényi elképzelésének megfelelően épült meg a Hartmann József cégnél, amely a Magyar Daru és Hajógyár elődje volt. A gyárban a Mariska nevű hat lóerős Ids jachtot alakították át Széchényi Ödön tervei szerint. A viszontagságos úton a tulajdonos naplót vezetett s a ma is őrzött naplóban ez a feljegyzés is található: „Azon eszmétől áthatva, hogy csekély tehetségemmel hazánk jólétét előmozdítsam, elhatároztam, hogy hazánkat Európa nyugati államaival egy már létező, de alig ismert vízi úton összeköttetésbe hozzam.” Naplójában megjegyzi még, hogy a későbbiek folyamán a tervezett vízi úton holland és német hajók érkeztek Pestre gabonáért és lisztért. A Hableány különben többé soha nem tért vissza Párizsból Pestre. Tulajdonosa Párizsban eladta, majd a kis gőzös részt vett a porosz-francia háborúban, 1874-ben pedig elérte végzete: felrobbant és elsüllyedt. Egy évvel korábban, 1873-ban, Konkoly-Thege Miklós, az ismert csillagász, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, még találkozott vele és feljegyezte, hogy a párizsi személyforgalomban vett részt. A Hableány mása most készül. A Közlekedési Múzeum megbízást adott Bíró József tudományos munkatársnak, végezzen előtanulmányokat a hajó újraépítésére vonatkozólag. A Vasárnapi Újságban annak idején megjelent egykorú fotográfia és metszet alapján látott hozzá a rekonstrukciós munkának üotMsooe Magyar Nemzet 1971. szeptember 19. 154
