Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
a puszta létéért. A Vörös Hadsereg megjelenése a Kárpátok előterében a honra betörő háborúnak előhírnöke, az amerikai Liberatorok magyar otthonokat bombáztak rommá és akkor jövel óh, szent béke! - az alispán lovasversenyek rendezését határozta el. A megyei apparátussal el is készíttette a „nagy eseményt” bejelentő cikket és egyszerűen rátelefonáltatott a szerkesztőségekre:- Tartsanak fel helyet az első oldalon, legelső cikként, azonnal küldjük hajdúval a lovasversenyek kéziratát. Barátom így folytatta:- Az Uj-Somogy hűségesen közölte is az első oldalon a „nagy eseményt”, (nem tanácsolta ujjat húzni az alispánnal), a Somogyi Újsággal azonban már Ids bibi volt. A háború alatt ugyanis a lap technikai beosztása olyan volt, hogy az első oldalra csak a nagy világháború eseményei kerülhettek. Miután akkor történetesen én voltam a Somogyi Újság főszerkesztője, nekem kellett felhívnom az alispánt és a következőket mondtam:- Méltóságos uram, ez a kívánság aligha teljesíthető, mert az első oldalon keresztcím alatt kizárólag csak a világháború eseményeiről számolunk be. Úgy vélem, ez a lovasversenynél jobban érdekli az olvasókat.- Közöltem parancsomat, ehhez tartsa magát és ne okvetetlenkedjék, mert van nekem más módom is akaratom keresztülvitelére.- Úgy vélem, méltóságos uram, a világháború legalább olyan fontos, mint a lovasversenyek és...- Maga engem ne oktasson! Parancsot adtam, maga teljesítse. A múltkor is a Nemzeti Kaszinó híréről csak eldugva számolt be. Bezzeg az Új-Somoggyal nincsenek ilyen differenciák!- A második oldalon akkora helyet biztosítok a lovasversenyeknek, amennyit méltóságod csak kíván. Tessék elhinni, hogy a második oldal.- Vagy leközli az első oldalon, nagy betűkkel, vagy magára vessen! Végeztem!- A nemzet háborúban áll, méltóságos uram, ezt méltányolni kell. Mit szólnának az emberek, ha a mágnások lovasversenyeit olvasnák a lap legfőbb helyén? Tessék elhinni, a legnagyobb ellenpropaganda lenne egy ilyen cikk.- Közölni kell! Az első oldalon! A fő helyen! Elég volt az okoskodásból! És ezzel lecsapta a kagylót. A cikk sorsának azonban ezzel még nem lett vége. Sorra jelentkeztek a vármegyeháza nagyságai és elrebegték a kiátkozás szent szavait, ha így lesz és úgy. A történet csattanója: a cikk nem az első oldalon, fő helyen, hanem szerényen a második oldalon jelent meg. Igaz, hogy utána a „barátság” pohara örökre darabokra tört. De amire igazán számítottunk: a lap betiltás nem következett be. - ahogy barátom elmondta - Volt egy másik história is, amely bizony politikai tartalmánál fogva is veszélyesebb volt a lovasversenyeknél. Még kezdő újságíró koromban a társadalmi feszítőerő és Aldus Huxley könyve meggyőztek arról, hogy ebben az országban égetően szükség van az igazi földosztásra. És e felismerésem mellett kitartottam végig. A második világháború alatt elérkezettnek véltem az időt kiállani az átfogó földosztás mellett. Meggyőződésemet nem rejtettem véka alá s cikkeimben mindenkoron pár belopott mondatban a földreform mellett törtem lándzsát. Ahogyan romlott a harctéri helyzet, úgy tört mindjobban felszínre a nagy, általános követelés: földreformot, földosztást!- És ekkor szólt közbe Stephaich Pál alispán. Nem telefonált, nem is rendelt magához, hanem - üzent. Ez a mód persze már természetes volt a bizonyos lovasverseny után. így szólt az üzenet:- Az alispán úr utasítása: egy szót se írhat többet a földreformról!- Ez volt a gyönge pontom, hogy úgy mondjam: az Achilles-sarkam. Az utóbbi időben már egyáltalán nem volt olyan cikkem, amelyben így, vagy úgy ne lett volna benne a földreform megvalósításának égető szükségessége. Érthető, ha erre a nyers parancsra szembeszálltam a földi hatalommal és hasonlóként válaszoltam:- Mondják meg az alispán úrnak, hogy már régen nem lesz alispán, amikor megvalósul a földreform! (Be kell vallanom, hogy ebben nagyot tévedtem, mert amikor 1945 tavaszán a földreform valóság lett, az alispán még mindig Stephaich Pál volt.)- Az üzenetemre aztán megérkezett a dörgedelmes válasz. De természetesen közvetítő útján először, aztán az alispántól személyesen - telefonon. 131
