Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
Stephaich Pál valahol a Felvidéken, Eperjesen, Kassán vagy Egerben végezte el a közigazgatási tanfolyamot. Ezt ma már kideríteni szinte lehetetlen lenne, de így is nagyon érdekes. Tény viszont, hogy Stephaich Pál soha iskolatalálkozón nem vett részt, egyszerűen az ilyen összejövetelek nem érdekelték. A rossz nyelvek szerint eléggé ellenséges viszonyban volt az iskolával, pontosabban a tantárgyakkal s már annak idején is előszeretettel foglalkozott mulatozásokkal és udvarlásokkal. De elég jóképű ember volt ahhoz, hogy ifjú korában ne a kolostorok felé vonzódjék. Mindezt csak a portré kiegészítéséül írtam le, külön célzat nélkül. Nagyon szeretnék tárgyilagosan beszámolni inkább a Stephaich-korszakról, különösen emberközelbe hozni Stephaich Pált és ha ez nem mindenben sikerül, annak részben magam is oka vagyok, de abból a gyarlóságból is fakad, amely egy kétségtelenül markáns személy ismertetését nem teszi könnyűvé. Kétségtelenül markáns egyéniség volt, aki hibákkal teletűzdelt pályafutása során nemcsak gyér erényeihez, hanem bőséges tévedéseihez is görcsösen ragaszkodott, azok mellett kitartott és e kitartásokat másoktól is a végsőkig megkövetelte. Amikor kanyargós és göröngyös pályafutása során Stephaich Pál Kaposvárra került és 1920. november 5-én a kaposvári járás főszolgabírájává választották, feleségül vette Kladnigg Alajos igazgató aranylelkű leányát, a (jószándékú) Kladnigg Alajos féltett leányát, Kladnigg Dórát. Kladnigg Alajos cseh-német származású volt s noha egész életében nem tudott megtanulni jól magyarul, a magyar levegő, a magyar élet, a magyar világ szíve legmélyéig magyarrá tette. Dóra tökéletes magyarrá nőtt fel s érzékeny lelkének első tévedése volt, hogy szívét adta oda a délszlávosan nyers, duhaj Stephaich Pálnak. Ez a kettős lelki alkat bizonyára sok ellentétnek lett a kútforrása, de a béke külsőleg mindig helyreállt, mert Dóra mindig engedett a cél érdekében. Még akkor is hallgatott, amikor férje dévaj mulatozásaiból gorombán vezette le otthon eléggé szertelen indulatait. Ez a fejedelemasszonyi tar- tású, impozáns megjelenésű nő akkor sem teregette nyilvánosság elé keserveit, amikor férje sikamlós kalandjairól nyíltan, társaságban beszéltek, sőt mindenkor férje védelmére kelt. Volt olyan időszak, amikor a megyegyűlés sorra szavazta meg bekötőutak megépítését, Dóra asszony még maga előtt is eltitkolta fájdalmait, noha teljesen nyíltan beszélték, hogy bekötőutat csak az a földbirtokos kaphat, akinek hitvese sikerrel szervezte meg a bridzs-partikat. Úgy is mondták, hogy az alispánnak minden járásban volt egy-egy bridzs-parti szervezője. Amíg az alispán a megye autóján imigyen járta a járásokat, kutatva a bekötőutak szükségszerűségét, Dóra asszony nevelhette két fiát és egy leányát, amellett kivette részét a jótékonysági, szociális, társadalmi és emberbaráti munkákból, tiszteletet és megbecsülést szerezve bárhol is megjelent. Mindenütt ott volt, ahová meghívták, már puszta megjelenésével rangot, tekintélyt adott az alkalomnak, mégis talán éppen családi körülményei miatt hiányzott olyan helyekről, ahol igenis meg kellett volna jelennie. De a férj, a gyerekek, a szülők és az otthon gondjai mellett talán többet nem is lehetett kívánni tőle. Végül férje korai halála után gyermekeiben és unokáiban lelte meg magasztos hivatását. De mortius nil nisi bene. (Halottakról semmit, ha csak jót nem.) Nyilván megengedik nekem, hogy Stephaich Pállal annyi kivételt tegyek, amennyit az objektivitás megenged. Hallgatni róla itt nem lehetséges, elvégre közéleti szerepe és funkciója ezt aligha engedné meg. De különben is, ahogyan említettem, Somogy vármegyében 17 éves alispánsága egész korszakot jelentett, így lehetetlen hát róla - hibáival és erényeivel - tudomást nem venni. Ez a magas, szikár, kissé hajlott ember ifjabb korában közismert volt szertelen duhajkodásairól. Minden ellenkező véleményt letorkolt, s mindenkor bátran kiállt a maga tényleges, vagy vélt igaza mellett. De ahhoz már nem volt bátorsága, hogy bekopogjon a fogorvoshoz és rendeztesse hiányos fogsorát. Ahhoz, hogy kihúzzák, még csak hagyján, de új fogat az ő szájába bele ne tegyenek.- Egy ilyen plebejusnak, mint a fogorvos, csak nem engedek a számba nyúlni, - szokta mondani, ha hiányos fogai után érdeklődtek. Alispáni megválasztása után méltó akart lenni tisztségéhez és ezért minden írást így írt alá: „Nemesdédi Stephaich Pál.” Ettől kezdve a középosztály, a munkásság, a kisgazda társadalom, a kereskedő, az iparos, a papság egyszeriben füstté vált előtte, minden elszállt messze és eloszlott. Már csak a gentry (dzsentri) és a mágnás volt előtte ember. A megyegyűlések hovatovább úri, mágnás összejövetelekké váltak, divatba jött a díszmagyar és gróf Bethlen István hatalmas portréja, - amikor Bethlen már régen nem volt Magyarország miniszterelnöke - felkerült díszmagyaros leleplező 128
