Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
teremtve a maga nagyváradi színtársulatának nyári állomást. Egyesek a pompásan megépített két emeletes, páholyokkal kiképzett formás faépületből cirkuszt szándékoztak alakítani, de volt tábora annak az elképzelésnek is, hogy amolyan kultúrház félének alakítsák át, vagy adják bérbe az első jelentkezőnek, mondjuk a katonaságnak.- Lebontani: - így ágáltak a vérmesebb városatyák. - Meg kell szüntetni ezt a patkányfészket! Csak egyetlen ember nem foglalt állást a közüggyé dagadt vitatkozásban. Bauer Jenő városi gazdasági tanácsos, akinek elsősorban kellett volna döntenie. Csak hallgatott. Néma maradt, mint a szfinx.- Mit akarsz tulajdonképpen azzal az arénával? - kérdezte a polgármester. - Miért nem teszel javaslatot? Neked kell előrukkolni. A képviselő-testület a te javaslatodat várja.- Kis türelmet kérek, polgármester uram. Annak idején kezdődött el a Balkán háború. Katonának hívták be az embereket, nagy kelete lett a szalmazsáknak, de még inkább a szalmának. S mintha csak véletlenül született volna meg az ötlet, Bauer Jenő elhatározón odaállt a polgármester elé:- Bérbe adom a faarénát a katonaságnak!- A katonaság rossz fizető.- Azt a szalmazsákokba szánt rengeteg szalmát valahol tárolni kell! Az arénában elfér egy egész háborúra való. Jó bérért, persze. A bér behajtását meg csak bízd rám, polgármester uram.- És mit szól majd a képviselő-testület?- Kész helyzet elé állítom! Mielőtt a képviselő-testület elé vinném, előbb megkötöm a katonasággal a bérleti szerződést.- Botrány lesz belőle... Az újságok... A Kaposi Bors?- Bízd csak rám, kérlek alássan, polgármester uram. A képviselő-testület még fel sem ocsúdott, a katonaság máris megtöltötte a faarénát szalmával. Egészen a mennyezetig. Ezek után mit lehetett tenni? A katonasággal szemben? Megszavazni a szerződést. Különben is a városra nézve rendkívüli feltételeket tartalmazott. Közben dűlt a Balkán háború és a bevonultak elfeküdték a sok szalmát. Az aréna azonban nem ürült ki, sőt a katonaság annyi szalmát összevásárolt, hogy lassan megteltek a páholyok, az öltözők, de jutott szalma az előcsarnokba és a zsinórpadlásra is. Nyugodtan ki lehetett volna tenni a táblát: „Erre a háborúra minden hely elkelt!” És ekkor valami történt. Amire csak nagyon kevesen számítottak. Bauer Jenő azonban igen. Egy szép, szélcsöndes, tikkasztóan meleg nyári napon, a katonák egész délelőtt új szalmát púpoztak fel az arénába, délután meg hordani kezdték a laktanyába. Este úgy nyolc óra felé telt meg minden szalmazsák friss szalmával s a katonák víg nótaszóval bevonultak a laktanyába. Egy órával később a holdvilágos késő estében vékony füstcsík szivárgott Id az aréna deszkarepedésein. És talán este fél tíz lehetett, amikor a faaréna már egyetlen lángtengerré vált. Hasztalan vonultak ki nagy trombitálás közben az önkéntes tűzoltók, a helyszínen megjelent maga Bauer Jenő gazdasági tanácsos, aki már nem is mondhatott mást:- Ez aztán leégett, nyugodtan bevonulhatnak, ezt már nem oltja el még a Herkó Páter sem! Éppen éjfélt ütött a városháza toronyórája, amikor az összeroskadt faaréna utolsó száraz gerendája is elhamvadt és csak üszkös zsarátnokok jelezték a díszes aréna helyét. A legközelebbi képviselő-testületi ülésen Bauer Jenő gazdasági tanácsos így referálta az aréna elhamvadását:- Miután a faaréna valamely katona eldobott gyufaszálától fogott tüzet és porig leégett, abból az összegből, amit a biztosító társaság fizet, megkezdhetjük a városi vízvezeték építését és a főutak aszfaltozását.- És a katonaság mit kap a biztosítótól? - érdeklődött egy gyanakvó városatya.- Egy fityinget sem, - válaszolta Bauer Jenő. - Örüljön, ha rá nem fizet. - Nem kötött ellenbiztosítási szerződést.- És a város? Bauer Jenő kis szünetet tartott, amíg kikuncogta magát. - Akkor beletemetkezett az iratokba, úgy válaszolt: A város a tényleges értéken felüli összeggel kötötte meg a biztosítást. 126
