Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
2. A kaposvári vasúti gyalogos felüljáró és a kocsi felüljáró között, a töltés és a vasúti sínpárok között hosszan terült el a MÁV raktárépülete. Pontosan ott, ahol ma is vasúti raktár áll. Téglából építve és palával fedve. Elődje azonban nem volt ilyen rangos, noha méretre pontosan megegyezett a ma is álló raktárépülettel, de fából emelték az istenadtát. A közlekedő mozdonyok közeli füstjei és az eredeti festék sötétbarnára színezték az évtizedek során. Terjedelmesebb volt a Budapest-fiumei fővonal más állomásokon emelt raktárainál és az egész fővonalon csak a zágrábi és a fiumei előzte meg, jelezve ezzel is, hogy Kaposvárnak nagy jelentőséget szántak. Hát nagy vonásokban ilyen volt a kaposvári vasúti raktár, amely kitöltötte a két híd közti részt. Tehát terjedelmes és nagy forgalmú, de - faépítmény. Közvetlenül az első világháború előtt egyik tavaszi este az önkéntes tűzoltók a Teleki (ma Tanácsház) utcai tanyájukon az ügyeletes őrszem vette észre, amit a járókelők kiáltoztak fel hozzá:- Tűz van a vasúton! Ég a nagyraktár! A közbülső házak miatt nem nagyon láthatta a tűz keletkezését, ezzel aztán le is számolt lelkiismeretével s csak konstatálta, hogy ni csak, tényleg, milyen roppant magasba szökik a vörös kakas!- Hát bizony ez már tűzeset! — Bizonyos kárörömmel állapította meg. Kárörömet azért érzett határozottan, mert éppen ezen az estén volt hivatalos az egész tűzoltó testület a parancsnokhoz, Wehofszky Bélához Ids névnapi eszem-iszomra és csak ő, egyedül csakis ő maradt ki ebből az oktalan ügyelet miatt. Előkotorászta a távcsövet és jól megnézte a tüzet, amit szabad szemmel is pontosan megállapíthatott, de hát a regula az regula. A lángok ott táncoltak távcsöve üvege előtt, de hiszen légvonalban nem voltak távolabb százötven méternél és amikor így megállapította a tényállást, akkor szájához emelte a trombitát, kipróbált egy-két hangot és ekkor tisztán érezte a kárörömet az elmaradt trakta miatt, amint az éles hangok szárnyán elszállt üzenete a parancsnok, a névnapozó házához:- Tűz van! Tűz van! A lángok hirtelen az egekig csaptak, (talán a trombitahangra?), de már nyugodtan fújta Id a nyálat trombitájából és jelentősége tudatában gyönyörködött a nyugtalan, fel-felcsapó lángokban, a tűz pattogásában, amelyek a szélcsöndben is mardosták szemét. Magában meg kellett állapítania, hogy társai példás gyorsasággal érkeztek meg. No, persze, könnyű volt nekik, mind egy rakáson voltak. És bizonyos kajánsággal konstatálhatta: ezúttal sovány Ids névnapocskára telhetett. Egy sem volt „bekávézva”. Lassan meg is békült a helyzettel, mert ez áldott, jólelkű parancsnok még arra is gondolt, hogy két darab szalámis zsemlét és egy üveg bort hozzon egyenesen az ő részére. Futtában kapott be egy-két falatot, ivott rá az üvegből, máris rohamoznia kellett. A tűzhöz. Percek alatt szélesre tárták a nagykaput, vontatták ki a fecskendőket, a két tömlős kocsit és a létrákat, kapkodták magukra a szerelvényeket és lóhalálában húztak mindent a tűzhöz. Még a lovakat sem fogták be, hiszen a tűz csak egy köpésnyire lángolt, meg hát hadd lássák a városiak, milyen izzadva robognak oltani. Robogtak is bát és vészesen rivallt a trombita:- Tűz van! Tűz van! Tűz van! Egy lángtenger volt az egész raktár, amire kiértek. Jóformán azt sem tudták, melyik végén kezdjenek az oltáshoz. Akkor még nem volt Kaposváron vízvezeték, a Malom-árokból szivattyúzták a vizet végül is a lángtengerhez a vasúti síneken át.- Maguk nélkül is leég az egész raktár, - kiáltotta feléjük egy bámészkodó, mert addigra már ott tátotta száját a fél város.- Ha nincsen vizük, hozok a Szarvasból egy liter kadarkát, így egyik epéskedő néző. Mert víz bizony nem csorgadozott a tömlőből. Aztán megindult. Eleinte csak ritkán, aztán jól megnyomták a szivattyút és a nagyszájú kiáltozót fröcskölték le először.- A kadarka helyett, - mordult rá az egyik tűzoltó. Oltanivaló bizony nagyon kevés akadt, ez az igazság. Már leszakadt a tető, a láng az égig csapott, égett lisztszag töltötte be a koromsötétté vált csillagos eget. És mire sikerült úrrá lenni a lángokon - noha megfeszített erővel izzadtak az egész város jelenlétében a tűzoltók, - elhamvadt bizony a 124
