Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
hogy évente tízszer jelentkezett. Emésztette is a felelős szerkesztőket, eleinte Jakob János szignálta, majd Melle E. Á. Ottó, aztán Reichert Gyula, Wallrabenstein Jakab, Szalós Artur, Tessényi Jakab János és Liebstöckl Jenő követte a soron. Megjelent Kaposváron, majd Budapesten, a jugoszláviai Újverbászon, Dombóváron, Nyíregyházán, végül Kispesten, sőt 1920-ban parallel Kaposváron, Budapesten és Újverbászon. Közben nemcsak a nyomda, hanem a lap neve is változott, így lett egy ideig Evangéliumi Elet, majd Szent Harc; és a metodisták tanai[nak hirdetése] mellett az alkoholizmus és erkölcstelenség ellen is felvette a küzdelmet. Nem tudjuk, milyen sikerrel... Érdekes színfoltot jelentett Kaposvár közéletében a Kaposi Bors élcelődő hetilap, mely 1910. február 27-től ugyanez év július 24-ig jelent meg Göndör Ferenc főszerkesztésében nagy formátumban. Rendkívül érdekes sajtótermék látott napvilágot 1910. májusában, a Wälder Artur főszerkesztésében megjelenő Der Stempelmarkensammler, a bélyeggyűjtők német nyelvű lapja. Kár, hogy csak május 15-ig élt. A baj nem jár egyedül, szokták mondani. Alighogy 1910. február 27-én megszűnt a Kaposvári Hírlap napilap, ugyanez év június 2-án Horváth István szerkesztésében és Hagelmann Károly kiadásában napvilágot látott a Somogy-Kaposvár napilap. Igaz, rekordidő alatt szűnt meg, mert mindössze kilenc napig élt, de már két hónappal később, 1910. augusztus 7-én ott virított Kaposvár utcáin a Somogyi Napló napilap Szőnyi Hugó, majd a Kaposi Bors kimúlása után Göndör Ferenc, végül Hajnal Gyula szerkesztésében. A triónak Göndör Ferenc volt a legnagyobb hírnévre szert tett szerkesztője, mert míg a másik kettőről tíz év múltán nagyon kevesen tudták, hogy valaha is újságszerkesztők voltak, Göndör Ferenc kaposvári szereplése után felköltözött a fővárosba, s ott a nagy hírnévre szert tett Ember című hetilapot szerkesztette, hogy 1919-ben, a Tanácsköztársaság leverése után New Yorkba tegye át működése színterét és az Új Ember-t megismertesse a világ másik felével is. E sorok íróját kollegális kapcsolatok fűzték Göndör Ferenchez, aki mindent szatirikusán nézett, mindenben botrányt szimatolt, úgy forgatta gyilkos tollát, mint ellenségei ellen legfőbb fegyverét. Ellenségei pedig akadtak jócskán a világ minden részében. Legjobb barátjának Miklós Andort tartotta, mégis 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, fényes nappal odament hozzá a pesti Rákóczi úton, megtapogatta nyakát, utána határozottan kijelentette, hogy az utca népe is hallhassa:- Már kibírja! (Tudniillik, a kötelet, amit Miklós nyakába vetnek.) És az Ember legközelebbi számában vad kirohanás jelent meg Miklós Andor ellen, aki a Légrádyak mellett már annak idején is a legnagyobb sajtóhatalmasság volt Magyarországon, lévén három napilap - a Pesti Napló, Az Est és a Magyarország - tulajdonosa. Ez nagy szó volt akkoriban, mert akkor még nem volt Sajtókamara, vagy Magyar Újságírók Egyesülete, hanem csak „Otthon” írók és Újságírók Köre, szóval olyan klubféle és az lett újságíró, akit alkalmaztak. Már pedig Göndör Ferenc a kirohanás után - aki kéjjel gyűjtötte az ellenségeket - Miklós Andor ellenében nem számíthatott jövőjében támogatásra. De elég messze elkalandoztunk, hát térjünk csak vissza a kaposvári lapalapítási dühhöz, amely 1910-ben még mindig termelte az újabb és újabb lapokat. 1911. február 5-én megjelent a Nagyatádi Szabó-féle Somogyi Kisgazda amelyhez Szabó István szerkesztőnek szerződtette a volt erdőcsokonyai főjegyzőt, Dómján Gyulát, majd amikor a világháború elején a lap Kisgazda címmel felköltözött Budapestre, dr. Neubauer Ferenc lett a főszerkesztő a lap megszűnéséig, 1921 végéig. Még 1912-ben, pontosan június 23-án megindult a Somogyi ellenzék című hetenként kétszer megjelenő lap, sőt volt olyan idő, amikor hetenként ötször került Id a nyomdából, előbb a fővárosba felkerült Horváth Rezső szerkesztésében, majd dr. Hegyi Árpád, aztán a nyomdatulajdonos Szalai Ferenc, végül 1913. szeptember 2-ld megszűnése előtt Pogány Béla vezetésével. Ez a Pogány Béla is országos hírnévre tett szert, később a fővárosban népbiztos lett és a Nemzeti Színház színre hozta Napóleon című drámáját. Hát ez a Pogány Béla eleinte büszkén vallotta magát somogyinak, ám később hallani sem akart volt szűkebb pátriájáról. Fővárosi emberré vált és még véletlenül sem tért haza, de később már nem is térhetett. A számtalan politikai kiadvány után végül 1913. október elsején elhagyta a nyomdát a megyei tanfelügyelőség és a Somogy Megyei Általános Tanító Egyesület hivatalos lapjaként havonta kétszer Rónai Sámuel polg. isk. tanár szerkesztésében a Somogyi Iskolaügy, hogy 1914. december elsejéig a 105
