Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Kiss Norbert Péter: Kovács-Sebestény Gyula tevékenysége a „Somogy” című hetilap tükrében
Gyöngyös-melléken a felekezetek önerejükből nem tudtak iskolát felállítani, a községi iskola megszervezése pedig sokba került volna (bár száznál több a tankötelesek száma). A cikk szerzője javasolja a néptanítók függetlenségének bevezetését, fizetésük megemelését és a fokozottabb ellenőrzést. A tanfelügyelő is tapasztalt hasonló dolgokat, amikor 1870 májusában meglátogatta Karád mezőváros tanintézeteit, s ott „a legnagyobb rendetlenséget találta.” 4 Az épület elhanyagolt és régi volt, a 420-430 tankötelesből alig jártak néhányan iskolába, közülük „egy jó csomó a mezőn, libák és ökrök mellett szedi magába az á-b-c-ét; a többi pedig be van szorítva, - mint héring a hordóba - két iskolába.”'5 A taneszközöket régieknek és hiányosnak találta, törött padokat látott a termekben, a gyerekek egy része ezért állva vett részt a tanórákon. A beszámoló szerzője így nyilatkozott: „Ezt a sebet uraim nem takargatni, hanem gyógyítani kell.”1,1 Az iskolalátogatások közben Kovács-Sebestény Gyula és munkatársai szemtől-szemben találták magukat a kiáltó problémákkal, melyeket orvosolni igyekeztek. A tanfelügyelő szervezői munkáját dicséri, hogy 1870 októberében a szigetvári községi iskolaszék gyűlésén bejelenthették, hogy új, hatosztályos iskola épül a városban, melyben három rendes és négy segédtanítót fognak alkalmazni, 700, illetve 300 forint éves fizetéssel, a szabad lakáson és fűtésen felül. Kovács-Sebestény 1872-ben az alsóvisnyei iskolának taneszközöket adományozott, többek között földgömböt és térképet. A balatonfüredi „Szeretetház” részére adományozási felhívást tett közzé a tanfelügyelő, s örömmel újságolta (az adományozók névsorával együtt), hogy az összeg szépen gyarapszik. Kovács-Sebestény Gyula a faluszemesi iskolában járva „szives volt a méterür és suly-mértékkel, valamint a hossz-mértékkel is iskolánkat megajándékozni.”' ‘ A Karádi Római Katolikus néptanítók egyletének gyűlésén bemutatták a méter-mértékeket, melyeket a tanfelügyelő nekik adományozott.74 75 76 77 78 A nagyatádi községi iskola részére 560 forintnyi állami segély érkezett, melynek kiharcolásában Kovács-Sebestény Gyula nagyon sokat segédkezett. A „Somogy” hasábjain sok olvasói levél méltatta a tanfelügyelő működését. Egy Krivarics József nevű bodvicai földműves írta: ,A népnevelés szent és nehéz munkája csak úgy zöldülhet, és virágozhatik ha a mivelődés különböző egyesei egyesülve, mint a nap osztják mindenfelé az erőteljes sugarakat. Szép példáját tanusittá megye főtanfelügyelő Kovács Sebestyén Gyula ő nagysága. Közbenjárása által községi iskolánk már jelenleg is oly szép virágzásba fokoztatott, hogy bizton ennek jó gyümölcse várható leend, mit ezzel is tán eléggé tanúsítanám, hogy egy alig múlt nehány év előtt községünkben csak összeadásra is képes keresendő lett volna, míg ellenben jelenleg tanköteles gyermekeink már tört számokkal vívódnak.”79 80 A sok pozitív vélemény ellenére támadások is érték Kovács-Sebestényt. A következő, igazán érdekes nyílt levél írója minden bizonnyal egy ilyentől védte meg. „Somogymegye kir. tanfelügyelője, Kovács-Sebestény Gyula ur ő nagysága f. hó 28-án kelt levelében kérdést intézett hozzám, hogy a »Budapesti Hírlap« ez évi 264-ik számában »Vadász mint tanfelügyelő« czim alatt megjelent azon közlemény igaz-e, vagy nem, hogy: egy kaposvári úri társaság vadászatra rándult Zimányba s itt hajtok hiányában annak egyik tagja hozzám bejött s magát tanfelügyelőnek kiadva, a gyermekeket hazabocsátotta, én pedig állítólag kifejezést adtam abbeli örömömnek, hogy öregségemre végre színről-színre láthatok tanfelügyelőt. Erre vonatkozólag ezennel kinyilatkoztatom, hogy a fenti egész ügyről csupán a levélből értesültem, mert iskolámban olyan egyén, ki magát tanfelügyelőnek adta volna ki, soha meg nem jelent, de nem is jelenhetett meg, mert én Somogymegye úgy fő-, mint segédtanfelügyelőjét személyesen ismerem, kiknek egyik iskolámat évenkint legalább egyszer meglátogatja. Ennél fogva a fenti hírlapi közleményt egész terjedelmében rósz akaratú koholmánynak nyilvánítom. Mely nyilatkozatom hitelességét a község elöljáróságának tagat is névaláírásaikkal igazolják. - Kelt Zimányban 1885. évi szept. hó 29-én Dicső Károly tanító." 1 74 S. 1870. máj. 24. 21. sz. 4. p. 75 Uo. 76 Uo. 77 S. 1875. ápr. 27.17. sz. 4. p. 78 S. 1875. jún. 22. 25. sz. 4. p. 79 S. 1873. febr. 25. 8. sz. 3. p. 80 S. 1885. okt. 6. 40. sz. M. 1. p. 83
