Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Kiss Norbert Péter: Kovács-Sebestény Gyula tevékenysége a „Somogy” című hetilap tükrében
aki pártolta ezt (pl. Kissovics József42 nagybajomi esperesplébános és veszprémi kanonok), mégsem sikerült elfogadtatni. Az eskü helyett a tanfelügyelő' „ünnepélyes fogadást" javasolt arra, hogy a fogadástevők a tanács határozatainak a törvény határai között engedelmeskedni fognak. Az iskolatanács iránt nagyfokú részvétlenség és érdektelenség mutatkozott a későbbiekben. Negyedévente megtartotta az előírt üléseket, jóváhagyta a tanfelügyelő jelentéseit, >;határozatai azonban »nem a kívánt eréllyel« fogalmazták meg a teendőket, a végrehajtás ellenőrzése pedig esetleges és formális volt.’’43 Az iskolatanács munkálkodása mégsem bizonyult teljesen hatástalannak, s erről a „Somogy” gondoskodott: „a lap rendszeresen beszámolt üléseiről, ismertette a tanfelügyelőjelentéseit. Ezeket a híradásokat a megye tanítóinak egyre jelentősebb hányada kísérte figyelemmel; az alakuló tanítóegyletek elemezték, feldolgozták azokat üléseiken, s nemegyszer vitába is szálltak velük.”44 45 1874-ben leköszönt az első iskolatanács. Kelemen Elemér meglátása szerint „tevékenységének valódi értékét a megyebizottmány várakozásával ellentétes törekvéseiben kell keresnünk. [...] Abban a kritikai szellemben, amellyel a megyei törvényhatóság erélytelen és eredménytelen intézkedéseit bírálták. S mindenekelőtt abban, hogy a tanfelügyelő számára állandó fórumot biztosítottak a népoktatással kapcsolatos tapasztalatok megbeszélésére, s ragaszkodtak a tanfelügyelői jelentések, illetve az iskolatanácsi jegyzőkönyvek publikálásához.”4j A következő iskolatanács összetétele46 47 azt tükrözi, hogy a megyei törvényhatóság a nevelésügyet saját ellenőrzése alá kívánta vonni, azért, hogy ne ismétlődjön meg még egyszer a tanács vele szembeni korábbi kritikus hozzáállása. Kovács-Sebestény és a Szigetvár vidéki Tanítóegylet „tollpárbaja” Az 1868-as népoktatási törvény végrehajtása Somogybán is akadályokba ütközött, annak ellenére, hogy a tanfelügyelő teljes erővel vetette bele magát tankerülete iskolaügyének fejlesztésébe. 1870. februári iskolalátogatása után Kovács-Sebestény megosztotta tapasztalatait a tankerületi iskolatanács ülésének résztvevőivel, mely ülés jegyzőkönyve olvasható a „Somogy” hasábjain is „Népiskoláink ügyében” címmel4'. Mint alább látni fogjuk, ez a cikk igazi Ids „pennaháborút’’ váltott ki a hetilapban. A tanfelügyelő négy fő problémacsoportra hívta fel a figyelmet. Elsőként „a rendetlen iskolába járást” említette, melynek egyik oka, hogy nem ismerték mindenhol az 1868-as népoktatási törvény ide vágó passzusát. Meglepő volt azt tapasztalni, hogy a tanítók nem jegyezték fel a mulasztók nevét, vagy ha ezt megtették, a listát nem adták át, mert féltek a helyiek haragjától. A községi elöljáróság pedig abban hibázott, hogy ha tudomására jutott a mulasztók neve, nem büntette meg azokat. A probléma megoldására Kovács-Sebestény javasolta, hogy szüntessék meg a „gyerrrwkpéiszto rkodáis intézményét, s a kisgyerekek felügyelésére alapítsanak óvodákat néhány öreg nő vezérletével. Emellett ezen a téren is fontos a népnevelési egyletek megalakítása, illetve, hogy a rászorulóknak ruhát, könyvet juttassanak. A tanfelügyelő másodikként azt említette, hogy a tanítók sok helyütt szakképzetlenek és hanyagok, valláson, erkölcstanon, olvasáson, íráson és számoláson kívül a legtöbb faluban semmit sem tanítottak. Ennek okát a rossz díjazásban látta, valamint abban, hogy a fizetések beszolgáltatása hanyag módon történt. A tanítók fizetésének emelése egyelőre nem volt lehetséges, viszont rá lehetett volna kényszeríteni a községeket, hogy a tanító juttatásait „kellőleg és idejében” szolgáltassák be neki. A tanítóképzés előmozdítása érdekében Kovács-Sebestény javasolta, hogy szervezzenek „ambuláns előadásokat”, kötelezzék a szünidőben póttanulásra a tanítókat, valamint szorgalmazta tanítói egyletek szervezését az önképzés és a tapasztalatcsere céljából. Az iskolaépületek állaga jelentette a harmadik égető problémát: sok községben rossz állapotban voltak, szőkék, felszerelésük nagyon hiányos, „sok helyen alig látható egyébb egy fekete s néhány 42 A Somogy többször említi a nevét, mert ö is sokat tett a somogyi oktatásért, többek között saját költségén felépíttette, majd bővíttette a nagybajomi iskolaházat (1874. 42. sz. 3. p.; 1876. 9. sz. 1. p.; 1876. 19. sz. 2. p.; 1880. 35. sz. 3. p.). 43 Kelemen, 1985. 68. p. 44 Uo. 45 Uo. 74. p. 46 Uo. 75. p. 47 Népiskoláink ügyében. In. S. 1870. márc. 29. 13. sz. 1-2. p. 79
