Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Kiss Norbert Péter: Kovács-Sebestény Gyula tevékenysége a „Somogy” című hetilap tükrében
valamilyen mértékben realizálni is segítik majd - a kor követelményeinek megfelelő iskolarendszer, a polgári köznevelés megteremtésére irányuló eötvösi erőfeszítéseket,”13 Az oktatásügy törvényi szabályozása Az 1868-as népiskolai törvény 1868-ban hozták meg a népiskolai törvényt (1868. évi XXXVIII. törvénycikk), amely jelentős előrelépést jelent népoktatásunk történetében. A korszakos jogszabály báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter14 15 nevéhez fűződik. ,A magyar iskolaügynek a népoktatási törvénnyel megalapozott eötvösi reformprogramja szerves és fontos alkotóeleme volt a kiegyezéssel meginduló gazdasági, társadalmi és politikai változásoknak; alapvető feltétele és egyik meghatározó tényezője is egyben a következő évtizedek gyorsuló ütemű nemzeti és polgári fejlődésének” - írja Kelemen Elemér.10 Eötvös már első minisztersége idején, 1848-ban is megalkotta a törvényt az elemi oktatásról,16 melyet kisebb-nagyobb változtatásokkal elfogadtak. Ez kimondta a kötelező iskoláztatást (fiúk esetében 6-12, lányok esetében 6-10 éves korukig) és az iskolák állami felügyeletét, az elemi nevelés ingyenességének elvét, meghatározta a kötelezően tanítandó tárgyakat, lehetőségét adta „közös iskolák” (azaz községi iskolák) alapításának, a vallásos nevelést a lelkészekre bízta. Iskolaalapítási jogot kaptak a községek és az állam is, s ez az egyháziak nagy ellenállását váltotta ki, míg a képviselőház nagy része teljesen el akarta venni az egyházaktól az iskolaalapítási jogot. A másik vitás pont az oktatás nyelvének kérdése volt. Eötvös javaslatában az szerepelt, hogy egy adott településen a többség nyelve határozza meg az oktatás nyelvét. Ezt nem fogadta el a képviselőház, helyette arról intézkedett, hogy „a magyar nyelv mindenütt rendes tanulmány legyen”1', viszont „azon növendékek, kik a magyar nyelvet nem értik, az elemi oktatást saját anyanyelvükön fogják nyerni. ”18 1867-ben Eötvös ismét fellépett az oktatási reformok szükségessége mellett. Eötvös így fogalmazta meg a nyilvánosságnak szánt érveit: „Nagyobb fontosságú közügyeink között nincsen tán egy sem, melyre a reformok szükségessége oly általánosan elismertetnék, mint a közoktatás [...] ha tekintetben vesszükjelen állapotainkat, s azt, mily hosszú idő szükséges arra, míg ezen ügyre fordított törekvéseink eredményeit láthatjuk; igen természetesnek kell találnunk a türelmetlenséget, mellyel a népnevelés ügye minden alkalommal szóba jön. Senki a buzgóságot, mellyel egyes lapok s egyesek ezen ügyet felkarolták, senki a követelést, hogy a kormány mindenek felett arra fordítsa figyelmét, nem fogja rosszallani. Mindezen sürgetésekben csak egy tévedést látok, s ez azon igen elterjedt meggyőződés, hogy a kormány még azon esetben is, ha egész hatalmát és befolyását kizárólag erre fordítaná, a közoktatás ügyében mindent vagy akárcsak legtöbbet tehetné [... ] nézetem szerint a nevelésnek szabadsága, alkotmányos országban épp oly lényeges, mint a sajtószabadság, ugyanazon okból és ugyanolyan feltételek alatt. E szabadság nélkül a polgárok szellemi kifejlődése erőszakosan egy bizonyos irányba szoríttatnék. Es ha a kormánynak főfelügyelőségi jogát senki nem vonhatja is kétségbe, s ha annak legfőbb kötelességei közé számítható, őrködni afelett, hogy az oktatás jótéteményeiben az ország minden polgárai részesüljenek; de ejog és kötelesség nem terjedhet annyira, hogy az az egyeseknek s testületeknek szabadságát e téren korlátozza. Az állam nem mondhat le befolyásáról a közoktatásra, de e befolyást nem rendeletek, hanem azáltal gyakorolja legsikeresebben, ha az oktatást egy bizonyos irányba vezetve, a siker által, melyet előmutathat, másokat is azon irány követésére kényszeríti. Ha van feladat, melynek megoldására az állam minden hatalma elégtelen-ez a népnevelés. Oly feladat ez, melyet csak a nép maga oldhat meg. Az egyes ember, de még inkább egy nemzet nem élettelen anyag, melyet a leghatalmasabb művész is tetszés szerint faraghatna képzeletében 13 Uo. 14 Eötvös tevékenységéről lásd! Schlett, 1987.; Mann. 15 Kelemen Elemér: A népoktatás Magyarországon a dualizmus korában. In: Népiskolák Magyarországon. Nemzetközi Iskolatörténeti Konferencia, Tatabánya, 1996. Tatabányai Múzeum, Tatabánya, 1996. 27. p. 16 Lásd! Schlett 130-134. p; Eötvös,' 1875. 314-345. p. 17 Eötvös, 1875. 318. p. 18 Uo. 74
