Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)

Kálmán Zsolt: Somogy vármegye rendvédelme a török kiűzésétől a Magyar Királyi Csendőrség megszervezéséig

azonban nem szűnt meg, de azután nem mint fegyveres testület tagja, hanem csak mint vármegyei, bár egyenruhás irodaszolga, küldönc jelentek meg. Korábbi feladataikat úgy oldották meg, hogy járásonként, havonta 6-6 fő pandúrt vezényeltek vármegyei szolgálatra, melyet külön szabályoztak.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcból a pandúrok, mint harcoló alakulatok is kivették a részüket: a vármegye vezetése felismerte, hogy a rendelkezésre álló mintegy 150 fő a bandákkal vívott harcokban már átesett a tűzkeresztségen, így nem ijednek meg az ellenségtől, ha közvetlen összecsapásra kerül is a sor. Ennek megfelelően 1848. szeptember 24-én a vármegye bizottmány részéről az alábbi elhatározás született: „.. .a Megyének meglévő Pandúrjai rendeltetésüknek felelőleg is, mint már felszereltettek, egy alkalmatos főnek vezérlete alatt czélszerűen s valószínűleg sikerrel használhatnának, mely döntés annál is inkább elfogadottnak találja a bizotmány miután ezzel a különben is terhelt pénztár sem nehezíttetnék, de a Pandúrok is rendeltetésük, hogy a Kormány Biztos Úr kivánatához képest az ellenség irtásával a bel bátorságot is eszközölnék.. ,”17 Szervezett alakulatként a somogyi pandúrok azonban egyedül csak a barcsi csatában vettek részt. 1849. május 20-án a császári csapatok - a Dráván átkelve - elfoglalták Barcsot. A magyar sereg - 106 fő vármegyei pandúr, honvédek és nemzetőrök, összesen mintegy 700 fő - május 24-én támadták meg és szorították ki a településről a kétszeres túlerőben levő ellenséget.18

A világosi fegyverletételt követően, 1850 nyarától a császári zsandárság - azon belül az ötödik ezred - kezdte meg működését a vármegyében. Az első hónapokban a pandúrokkal együttműködve, majd 1850. október 1-jétől - azok feloszlatása után - egyedül. A pandúrokat először toborzással igyekeztek átcsábítani a zsandárság állományába, majd mikor ez teljesen eredménytelen maradt, egyszerűen a csendőrséghez vezényelték őket. A közbiztonság rohamos romlása sürgős intézkedések megtételét tette elengedhetetlenné: 1850. december 30-ával - legfelsőbb engedéllyel - ismételten megtörtént a pandúrság megszervezése,19 mégpedig oly módon, hogy kaposvári, karádi és csurgói központokkal strázsamesteri hivatalok kerültek felállításra.

A közbiztonság azonban jelentősen megsínylette a rendfenntartó testületek váltását és újjászervezését, melynek mértékét jellemzi, hogy kihirdették a vármegyében a statáriumot és Kaposváron rögtönítélő bíróságot állítottak fel 20 Mindez azonban nem hozta meg a várt eredményeket. A pandúrok - mintegy 80 fő -, mivel a központi hatalom nem bízott bennük, csak a csendőrök felügyelete mellett teljesíthettek szolgálatot. A felőlük jövő kezdeményezésekre a zsandárság nem volt fogadóképes, tanácsaikat nem fogadták meg. Ez a vármegyei közbiztonsági viszonyok teljes romlásához vezetett. Előfordult, hogy a zsandároknak a hadsereg segítségét kellett kérnie a bűnözők elfogásához.21

1863-ban a pandúrságot - bár még mindig a zsandárság alárendeltségében - pandúrállomásokba szervezték. Ez a járási székhelyekről történő kivonást, a diszlokáció egyenletesebbé tételét eredményezte:

Szigetvári járás

Kercseliget:

4 fő

Gyöngyösmellék:

3 fő

Szigetvár:

9 fő

Igali járás

Igái:

6 fő

Karád:

4 fő

Nvím:

6 fő

Központi járás

Kaposvár:

5 fő

Kaposvári járás

Szomajom:

6 fő

Lelle:'

5 fő

Pusztakovácsi:

4 fő

Marcali járás

Szakácsi:

11 fő

16 Uo. 18.34. aug. 21. 2801.

17 Uo. 1848. szept. 24. 1829.

18 Berta, 2000. 181. p.

19 SML Somogy Vármegye Cs. Kir. Megyehatóságának iratai (a továbbiakban: megyefónöki) 79/IV/1851.

20 Uo. 645/IV/1851.

21 Uo. 1472/IV/1851.

49