Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Gőzsy Zoltán: Szigetvári és dél-somogyi kereskedők a 18. század elején
válásával párhuzamosan bekerültek a kereskedelembe az agrárszerszámok, nagyobb mennyiségben került a piacra sarló és kapa. A szabadságharc utáni élelmiszeripari felfutást hűen tükrözi, hogy 1709-től kezdve egyre többen vittek vásárokra, vagy egyedi megrendelésre malomkereket. Ezeket elsősorban dél-somogyiak (Szigetvár, Görgeteg) vállalták. Igen nagy mennyiségben kereskedtek mézzel, bőrrel. Állatok közül meghatározó az ökör- és a sertéskereskedelem. A szabadságharc végétől, konkrétan a dél-dunántúli harci cselekmények megszűntétől kezdve, 1708-1709-től sokkal intenzívebbé vált a kereskedelmi tevékenység a régióban. A vásárok bővültek, a kereskedők száma nőtt, a termékek differenciálódtak. Szembetűnő változás a mezőgazdasági termények mennyiségi növekedése. Dominánssá vált az állatkereskedelem, és csak ettől kezdve beszélhetünk számottevő gabonakereskedelemről. Ekkortól jelent meg a regionális sókereskedelem. Ugyanennek köszönhetően a régió kisebb településein is letelepültek kereskedők. Babócsa, Csököly, Darány, Görgeteg kereskedői 1709-től jelentek meg termékeikkel. A kisebb somogyi településeken magyarok foglalkoztak kereskedelemmel, a frekventáltabb helyen fekvő és nagyobb lakosságszámmal rendelkező Babócsán viszont délszlávok. A tehetősebb kereskedők egyes terményekre és egyes piacokra specializálódtak. A század első negyedében például Feigl, König és Borbély a ráckanizsai, az eszéki és a légrádi vásárokat látogatta rendszeresen. Szabó Tamás a ruházati termékeket (kalap, köpeny, csizma) vitt a verőcei és az eszéki vásárokra, illetve az ottani katonáknak. A jól bejáratott kereskedelmet érdemes és célszerű volt átvenni, akár ideiglenesen, akár véglegesen. A kialakult kapcsolatrendszerek elkophattak, ha nem folytatódott intenzíven a kereskedelem. Főleg akkor volt ez érvényes, ha német kereskedőnek sikerült Szlavóniába megfelelő kontaktokat kiépíteni. Franz Carl Feigl vállalkozását igen gyorsan átvette halála után a felesége, aki sikeresen folytatta a férje által megkezdett munkát, sőt hitelezéssel bővítette is a repertoárt. Hosszú időn át igen kiterjedt tevékenységet folytatott, az eszéki vásárokon is gyakorta megfordult, ráadásul a Verőce megyei városban kölcsönügyleteket is végzett.13 Említenék példát a sikertelen átvételre is. Johann Friedrich Buechholtztól lánya, Anna Eleonora vette át a tevékenységet, hét hónappal az apja üzletből történt kiszállása után. Ez az időintervallum éppen elég volt ahhoz, hogy a sokáig sikeresen vitt, kizárólag a teknősbékára épült kereskedés kiszoruljon a piacról. Anna Eleonora pálinkakereskedelemmel próbálkozott, de igen gyorsan kiszállt belőle. A kudarcnak több oka is volt. Feigllel ellentétben Buechholtz csupán csak egy termékkel kereskedett, azt is kizárólag Eszékre szállította. Mivel a vállalkozása csak egy lábon állt, nem alakultak ki szerteágazó kapcsolatai, a teknőskereskedelem pedig telített volt, az abból való kiesést gyorsan pótolták a versenytársak. Viszonylag ritka volt, hogy sikeres kereskedelmi tevékenység hosszú távon öröklődjön. Borbély Iván János a XVIII. század első évtizedeiben Szigetvár legvagyonosabb kereskedői közé számított. Feigllel és Königgel szinte egész Dél-Magyarországon kereskedtek. Felhalmozott vagyona arra azonban nem volt elég, hogy generációkon keresztül biztosítsa a család gazdasági biztonságát. Ugyanakkor nem tudta azt sem biztosítani, hogy a családon belül legyen olyan személy, aki sikeresen továbbviszi a kialakított kereskedelmi tevékenységet. Fia igen gyorsan eladósodott, és csak úgy tudta elkerülni a teljes anyagi csődöt, hogy értékesítette az apja által vásárolt házat és az ott kialakított boltot.14 Vásárok A vásárok tekintetében is viszonylagosan központi szerepet játszott Szigetvár. A város térsége Magyar- ország és Szlavónia érintkezési sávja volt, ahol a dél-dunántúli és a Dráván-túli régiók kapcsolódtak egymáshoz. A szigetvári vásárok ezáltal jelentős vonzáskörzettel rendelkeztek. Somogy vármegyében 13 Ive Mazuran: RjeSenjaZemaljske Uprave za Sjavoniju 1738-1742. Uvod u Historiju Osijeka XVIII. Stoljeca. Historijsld Arhiv U Osijeku. Grada Za Historiju Osijeka i Slavonije. Knjiga 3. Eszék [Osijek], 1970. 445-450. p. 14 SML V. 78. [Megyei városok és községek] Szigetvár mezőváros Levéltára és Szigetvár nagyközség iratai, 1604-1946. Neffczem Jakab pere, 1752. 461-462. p. 44
