Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)

Gőzsy Zoltán: Szigetvári és dél-somogyi kereskedők a 18. század elején

lésein (Pécsen, Mohácson, Szigetváron, Siklóson) letelepedve. Ugyanitt meg kell említenünk azokat a német kereskedó'ket, akik leginkább Pécsről, Szigetvárról és Eszékről folytatták tevékenységüket.

Ennek a váltásnak leginkább az volt az oka, hogy a helyi viszonyokat jobban ismerő kereskedők voltak képesek alkalmazkodni a fegyveres konfliktusok okozta kihívásokhoz. A déli kereskedőknek nem is volt más választásuk (a Pest környékére költözést leszámítva), ha tevékenységüket fenn akarták tartani, illetve bővíteni. A pesti kereskedők viszont felmérve a dél-magyarországi kereskedés nehézségeit, továbbá a korábbi tapasztalataikat felhasználva, jóval inkább a Bécs felé áramló távolsági kereskedelem szervezését és bonyolítását vették a kezükbe.

A déli kereskedelemben egyre többen láttak lehetőséget. A kereskedők számának térnyerésében természetesen egyértelműen szerepet játszott a szerb népesség fokozottabb megjelenése a régióban. A dél-dunántúli magyar városokba költözésüknek több oka is volt. Egyrészt természetesen adta magát a rácok tényleges jelenléte a régióban, illetőleg az a tény, hogy kereskedőik, kézműveseik szívesen telepedtek meg városokban. Másrészt logisztikai megfontolások is szerepet játszottak: a Török Birodalomból érkező áruk dél-magyarországi disztribúcióját eredményesebben oldották meg ezekről a településekről. Harmadsorban Szigetvár és Eszék esetében nem szabad figyelmen kívül hagyni a várakban állomásozó szerb katonaságot. Ez utóbbi szempont azonban nem tette etnikailag specifikussá a kereskedést. Az eszéki várkatonaságra sokkal inkább fókuszáltak a szigetvári német kereskedők, mint a rácok.2

1695 és 1712 között 111 szigetvári kereskedőt vagy kereskedelemi tevékenységgel foglalkozó személyt regisztráltak a szigetvári vámtisztek.3 Hangsúlyozni kell, hogy nem csak olyan kereskedőkről van szó, akik az év nagyobb részét ezzel a tevékenységgel töltötték. A források azt mutatják, hogy legalább 60 személy foglalkozott évente több alkalommal áruszállítással, árulással.

Közöttük számbelileg a rác kereskedők voltak dominánsak,4 a jelentősebb és vagyonosabb kereskedők között azonban a németek is meghatározó szerepet töltöttek be. A neveket vizsgálva azt láthatjuk, hogy működött a fluktuáció, ám ez a század első felében kevéssé tűnt szignifikánsnak. Elsősorban a kisebb áruforgalmat lebonyolító rác kereskedők hagyták el Szigetvárt, ugyanakkor a máshol korlátozottan érvényesülni képes kereskedők fantáziát láttak a dél-somogyi mezővárosban, és ezért átköltöztek ide. Ez leginkább Pécsre nézve érvényes; onnan többen is érkeztek a településre, így pl. 1706-ban Szabunczia Mikola, akit még ugyanebben az évtizedben követett két testvére is. E csoportba sorolható a később helyi vezető kereskedővé váló Birisics Miklós is, akinek a fia már a város bírája is lett.

Mindezek tükrében kell kritikával kezelnünk a század első negyedében készült országos ösz- szeírások ez irányú eredményeit. Ezek szerint 1715-ben csupán négy, 1720-ban öt kereskedő élt a városban. Más forrásokból tudjuk viszont, hogy a 18. század elején igyekeztek maguknak különböző kedvezményeket, privilégiumokat szerezni, összefogtak, és az uralkodótól kértek privilégiumot.5

Az 1715. évi összeírásban olvasható adatok szerint Feigl6 7 kereskedése számára 400 forint értékű árú után 60 rajnai forint hasznot hozott évente, Borbélyé 300 forint értékű árú után 30 rajnai forintot, Könighé' pedig 300 forint értékű árú után 40 rajnai forintot. Az összeírás negyedikként Görögh Jánost említi, akinek kereskedése 100 forint értékű árú után 15 rajnai forintot hozott évente.8 Az 1720-as összeírás egyébként szinte ugyanezeket az adatokat ismétli meg, annyi különbséggel, hogy abban Königh Adolf 500 forintos árukészlettel rendelkezett.9

2 Caílbko raBpHAOBHh - MßaH ÜKsih - CpeTa riecmjacKi: Tpana o öaAKaHCKHM iproBmiMa y yrapcKoir XVIII. BeKa - napHHapmme h KOHTy.MauH. Kfibiira npBa [Slavko Gavrilovic - Ivan Jaksic - Sreta Pecinjacki: Források a magyarországi balkáni kereskedők 18. századi történetéhez. 1. Belgrád, 1985. (a továbbiakban: Gavrilovic-Jaksic-Pecinjacki, 1985.)

3 Vizsgálatom a bécsi levéltárban található iratokra alapoztam, melyeket kiadott a Jugoszláv Tudományos Akadémia Slavko Gavrilovic, Ivan Jaksic és Sreta Pecinjacki szerkesztésében.

4 A kereskedők 62%-a délszláv, 18%-a magyar, 12%-a német.

5 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML) IV. 1. h. [Somogy Vármegye Nemesi Közgyűlése és Albizottsága iratai], 1454-1855. Conscriptiones (Összeírások), 2. doboz Regnicolaris Conscriptio, 1715. (a továbbiakban: SML. IV. 1. h. 2); SML IV. 1. h 3. doboz Regnicolaris Conscriptio Comitatus Simighiensis, 1720. (a továbbiakban: IV. 1. h. 3.)

6 A forrásban Fajglin-ként szerepel.

7 A forrásban Kinich-ként szerepel.

8 SML. IV. 1. h. 2.

9 SML. IV. 1. b. 3. Ö 67.

42