Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Csóti Csaba: Adalékok a Somogy megyei cigányság 1945–1949. évi történetéhez
jelölt földterületek találkozásánál, utóbbi terület északi szélén. A lakosság az 1921-1930-as években érkezett a cigánytelepre, melynek szélén született meg végül az új utca. Az utca valódi születési éve minden bizonnyal 1924 lehet, amikor Kaposvár város 12 házhelyet biztosított itt cigánycsaládok számára, akiknek vallomása szerint e házhelyeket azzal a megkötéssel kapták, „hogy ezen házhelyek után egyénenként és évenként 10 napot tartozunk leszolgálni a városnak. ”23 A szolgálatot a cigánycsaládok 1939-ig folyamatosan teljesítették, amikor is kérvénnyel fordultak a város polgármesteréhez, hogy telkeiket 1 pengő/négyszögöles áron megvásárolhassák. A városi hatóság végül ráállt az „üzletre”, sokat mondó azonban, hogy a polgármester, mielőtt a képviselő-testület elé terjesztette a javaslatot, megkívánta, hogy „8 napon belül nyilatkozzanak aziránt, hogy a 300 pengős vételárat egy összegben letétbe helijezni képesek-e?’’24 A I lold utca „alapító atyái” 1924-ben azok a családok voltak tehát akiket 1939-ben - az aláírási ív szerint - a következő személyek képviseltek: Sánta Antal, Sánta György, Kalányos Vendel, Kalányos Imre, Orsós József, Bogdán István, Kalányos József, Kalányos Jakab, Orsós József (II.), Orsós György, Bogdán Sándor, ifj. Bogdán István, Nyerges József, Árvái Teréz, Bogdán Katalin, Orsós Éva és Farkas Teréz. E nevek közül összesen négy személy neve nem szerepel a cigánybíró 1947. évi összeírásában. Az ebben előforduló személynevek viselőinek 80%-a 1890-1900 között született, vagyis nagyon is valószínű, hogy az összeírásban említett személyek között megtalálhatók az utca „alapítóinak” többsége is. Mindez azt jelzi, hogy az utcában letelepedettek nem telepítés, nem kényszer, hanem önálló döntés alapján választották ki lakóhelyüket. Erre utal az a tény, hogy egy tudatosan betelepülő csoport tagjai előbb egyfajta „évi robotot” vállaltak a helyben lakás biztosítása érdekében, majd megtakarításaikból „megváltották” függetlenségüket. Ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy a betelepülők felelősségvállalással, és távlatokban gondolkodva hozták meg döntéseiket, vagyis a polgári viselkedésformához köthető értékrendet tudhattak magukénak, ehhez kívántak alkalmazkodni. Az egykori cigánybíró nyilvántartása a Hold utcai népesség összetételéről sok mindent elárul. Az összesen 324 személyt számláló összeírásban az összeírtak majdnem fele, 153 személy a családfő háztartásában élő gyermek volt, kiknek 55%-a volt fiú (85 fő). A 81 férfi családfő mellett 74 feleségi jogviszonyban élő nő élt az utcában, vagyis a családban való élés általánosnak volt tekinthető. A házasságok közül négyet jeleztek törvénytelennek, a többi házasság törvényesnek számított, bár egy-két helyen a bíró nem töltötte ki ezt a rovatot. Érdekesség: két helyen azt jegyezték be, hogy csak polgári házasságkötéssel rendelkeztek a párok, vagyis az egyházi esküvő elmaradt. E ténynek a korabeli cigányság körében aligha valamely „ideológiai” meggyőződés lehetett az oka, a korban nem túl gyakori helyzet kialakulásának hátterében talán válás vagy más, az egyházi házasság szentségéből történő kitaszító körülmény állhatott. A 90 családfőnek mindössze 10%-a, 9 személy volt nő, ezek többsége özvegyasszony. A lakosság foglalkozási adatai alapján elsősorban napszámosokból állt. Mellettük 1-1 lakatos- és kőművessegéd, illetve 2 szobafestő élt a területen. A közeli Mező utcában lakott ugyan, de összeírásra került a valószínűleg a közösségen belül vagyonos embernek számító élőállat-kereskedő, Nagy József (gúnynevén: Jóska Tunszu) is. A Hold utcában lakott hét zenei iparengedéllyel rendelkező hivatásos zenész is, illetve egy városi alkalmazott, a bírói tisztet betöltő Balogh Imre. A zenészek között egy sincs, akiről vélelmezhető lenne, hogy az „alapítók” közé tartozott, pedig az 1879-es születésű Csonka Vendel a második legöregebb családfő volt a kolóniában. (A legidősebb az 1870-ben született özv. Kompákh Mária volt.) A I lold utcai bíró összeírása tehát - összevetve az alapítókról tudott információkkal - elsősorban ara utal, hogy 1924-1947 között egy mind létszámában, mind vagyonában, mind képzettségében megerősödött cigány közösség alakult ki Kaposvár keleti szélén. A műveltséget a bíró mindenképpen komoly tényezőnek tekintette, hiszen nem egy esetben jegezte fel a 14 évesnél idősebb gyermekekről, hogy 4-5-6-S elemit végeztek el. A „muzsikuscigányok” jelenléte pedig az utcában mindenképpen arra utal, hogy a többségében napszámból élő Hold utcai cigányság között a „feltörekvő”, vélhetőleg a többségnél jobb egzisztenciával rendelkező cigányok is szívesen települtek be a közösségtudattal rendelkező népességbe. 23 SML Kaposvár város Polgármesteri hivatalának iratai, 7740/1939. 24 Uo. 161
