Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)

Récsei Balázs: Egy „csodahely” kialakulása és annak hatósági kezelése – az 1925-ös nagyszakácsi látomások és következményei

számú rendeletemmel Nagyszakácsiban működő 42-es bizottságot, mely tudtom és engedélyem nélkül alakult feloszlattam és működését megtiltottam. - A közönség által az u.n. jelenés helyére dobált pénzeket összeszedettem, s elrendeltem annak vmi. közig, letétbe való befizetését. A további pénzgyűjtést beszüntettem miután erre belügyminiszteri engedély nem volt. A látomás helyén épült sátrak, amely részint deszkából és lombsátorból épült lebontattam, mert ezen kis helyen összezsúfolt emberek egyike- másika a hűség következtében elájult és önkívületi állapotba esett. Az épülő kápolna további építését, miután ezt is engedélyem nélkül kezdették meg, abba hagyattam, s további rendelkezésig az építkezést betiltottam. A kápolna ma is olyan stádiumban van, mint rendeletem kiadásakor, azóta semminemű változás sem a további építés, sem pedig a lebontást illetőleg nem történt. Mindennemű csoportosulást, összejövetelt, az oda való zarándoklást betiltottam. Intézkedtem az iránt, hogy a gyanús elemek a marcali főszolgabírói hivatalba előállíttassanak, s eltoloncoltassanak. A helyszínen minden nemű cikkeknek árusítását betiltottam, az engedélyem nélkül megjelent sajtótermékeket lefoglaltattam s az engedély nélkül terjesztők ellen a kihágási eljárást megindítottam, tisztelettel megjegyzem, hogy ez ügyben egyetlen sajtótermék terjesztésére sem adtam engedélyt, sőt még a fénykép felvételek terjesztését is eltiltottam. 24910/1925. sz. rendeletemmel intézkedtem aziránt, hogy a kaposvári vármegyei közkórházi orvos szálljon ki Nagyszakácsiba ki az odaérkező egyéneket orvosi szempontból megvizsgálja és ragályos vagy fertőző betegség esetén az illetőket a járványkórházba utalja. A községben a nyilvános étkező, és szórakozó helyiségek záróráját 24914/1925 sz. rendeletemmel esti 6 órában állapítottam meg, mert értesültem róla, hogy az odaérkező falusi emberek a szeszes italt nagy mértékben élvezik, hogy csak egy esetet említsek, egyik este a község egyik vendéglőjében 7 hektoliter bor fogyott el. 24.913/1925 sz. rendeletemmel intézkedtem, hogy Somogyvármegye valamennyi járásának főszolgabírója és Kaposvár városának polgármestere értesüljön a lefolytatott vizsgálat eredményéről és utasítottam őket arra, hogy úgy az újságokban tétessék közzé valamint dobszó útján a nagyközönséget figyelmeztessék arra, hogy tartózkodjanak a Nagyszakácsiba való zarándoklástól, mert a fentebb említett hatósági intézkedések úgy is lehetetlenné teszik az odajutást és az ott tartózkodást. Az utóbb említett szám alatt ugyancsak megkerestem az ország valamennyi törvényhatóságának első tisztviselőjét, hogy ugyancsak a helyi lapok és dobszó útján hozzák a közönség tudomására a Nagyszakácsiba való zarándoklás betiltását.

Ezen rendelkezésem életbeléptetése után folyó évi augusztus hó 29-én érkezett meg a veszprémi püspök úr Öméltóságának átirata, melyben majdnem ugyanazon intézkedések megtételére kért fel, amelyeket én már korábban életbe léptettem.

Úgy gondoltam, hogy ezen intézkedéseim teljesen elégségesek arra, hogy a népet ezen vallásos babonából kijózanítsam, annál is inkább, mert a Nagyszakácsi 8 főből álló csendőrőrsöt 16 főre egészítettem ki és intézkedtem aziránt, hogy a csendőr kordon már Marcali járásba való beérkezéskor az esetleg érkező bucsusokat feltartóztassa és őket visszatérésre bírja. Ezen intézkedéseim következtében a zarándoklási kedv majdnem tökéletesen lelohadt, azonban mikor a folyó évi szeptember hó 3-iki Magyarság a kezembe került, abból értesültem, hogy újból egy nagyobb tömeg jelent meg Nagyszakácsiban. Erre szeptember hó 5-én berendeltem szeptember 7-ére a Marcali járás főszolgabíróját, meghívtam az értekezletre a vegyes bizottság kiküldöttjeit, továbbá karhatalmi alakulatok parancsnokait. Felhívásomra a marcali járás főszolgabírója a bizottság előtt jelentette, hogy az ügynek semmi komolyabb háttere nincsen, a tömeg semmiféle rendzavarást nem csinált, ájtatoskodás után csendben szétoszlottak és szerinte csak a Magyarság riporterének tulajdonítható a cikk megírása szenzáció hajhászásból, erélyesen a tömeg ellen azért nem lépett fel, mert a fentebb hivatkozott alispáni valamint az általa kiadott rendelet még a községekhez nem érkezhetett ki és így a nagyközönség tájékoztatva nem volt arról, hogy szabad ezután Nagyszakácsiba zarándokolni. - Az értekezlet azzal oszlott szét, hogy további intézkedésre nincs szükség, miután az odaérkező népek agressiv magatartást nem tanúsítanak, és a járásban felállított csendőr kordon a helyszínre zarándoklást úgy is meg fogja akadályozni. Figyelmeztettem egyben a járási főszolgabíró urat, ha a csendőrség nem volna elégséges, jelentse hozzám és intézkedni fogok, hogy a helyszínre katonaság szálljon ki.

Szeptember hó 8-án /másnap/ azonban már megtörtént a szerencsétlenség, melynek eredményeként a helyszínen egyik csendőr fegyverét használva egy asszonyt agyonlőtt, egyet pedig megsebesített.

A marcali járás főszolgabírójának telefon jelentése szerint az eset úgy történt, hogy folyó hó 8-án délután Zalavármegye Nagyrécse és a környékbeli községekből mintegy 1400 főnyi tömeg jelent meg

125