Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Récsei Balázs: Egy „csodahely” kialakulása és annak hatósági kezelése – az 1925-ös nagyszakácsi látomások és következményei
Minél elzárkózóbbak, tiltóbbak voltak a hatóságok a „nagyszakácsi csoda” annál több érdeklődőt, hívőt, „látni vágyót” vonzott. Augusztus első vasárnapján 4-5000 ezer (!) ember kereste fel a falut, pedig vihar, zápor, jégeső verte a szabad ég alatt tolongó tömeget.40 Nagyszakácsi határát 1925 nyarán szinte teljesen elverte egy jégeső. Figyelemre méltó, hogy ezt égi jelként is felfogható természeti csapást sem a „csodapártiak”, sem az azt szemfényvesztésnek tartók nem aknázták ki. Sajnos egyelőre a forrásokból azt nem sikerült megállapítani, hogy a jégverés az első „csodalátás” előtt történt-e, pedig időpontjának ismerete árnyalhatná a folyamatot. Gyanítható, hogy azt megelőzően történt. Mindenesetre augusztusban a földművelésügyi miniszter 100 millió koronát utalt ki az ínségbe jutott nagyszakácsi gazdák részére.41 Az utóbbi hír közlése napján, augusztus 25-én látott napvilágot a Katolikus Egyház által jelöltekből és világiakból (alispán, járási főszolgabíró stb.) álló vegyes bizottság jelentése a helyi sajtóban a Nagyszakácsiban történtekről. A „nagyszakácsi csodát” kategorikusan valótlannak minősítették és felhívták a hívek figyelmét, hogy ne zarándokoljanak a faluszélre, a felszedett híd helyéhez.42 A „látók” személyéről azt közölték, hogy érdemtelenek arra, hogy a szentek nekik megmutatkozzanak és egyébként is katolikus kötelességeiket elhanyagolják. A jegyzőkönyvben leszögezték: „E látomásokban nem az Isteni kegyelem nyilvánulásai vannak, hanem az emberi képzelődésnek, vagy sajnálatos káprázata, vagy kiszámított csalás.” Eztán tudományosnak szánt magyarázattal próbálták alátámasztani álláspontjukat. A szűk helyen összezsúfolódott emberek tömegével, a sátor berendezésével, a zarándokok hiányos étkezésével, a hőséggel, fáradtsággal, utánzási vággyal indokolták a „tömegpszichózist”.43 Ezt követően nagyon kiéleződött a helyzet Nagyszakácsiban. Önjelölt próféták már hetek óta tartottak beszédeket. Egy devecseri fiatalember az egyháziak és a csendőrök ellen is agitált, mivel ezek fel akarták számolni a Katolikus Egyház által hamisnak minősített „csodahelyet”. A kihívott csendőrök megragadták és elkezdték bekísérni a szónokot, de a felzaklatott tömeg útjukat állta és fenyegetően lépett fel. Erre a csendőrök meghátráltak és foglyuk nélkül távoztak.44 Egyébként szeptember elején a Nagyszakácsiban szolgálatot teljesítő csendőrök létszámát nyolcról tizenhatra emelték.45 A „csodalátók” legelszántabbjai a kultuszminisztériumban, majd a Földművelésügyi Minisztériumban kerestek jogorvoslatot, utóbb dr. Hoss József kaposvári apátplébánosnál próbálták elérni, hogy a vegyesbizottság újból vizsgálja meg az eseményeket. Az apátplébános az eszükre próbált hatni az érzéseikben, hitükben sértett, egyszerű embereknek. Egy tekintélyelvű társadalom tekintélyelvű intézményének érvrendszerével akarta más belátásra bírni a vallási túlfűtöttségtől áthatottakat az egyházi elöljáró. „Ott olyan állapotok keletkeztek, amelyekhez az Istennek és a Szent Szűznek semmi köze. Hogy gondolják azt, hogy amikor lazítanak az egyházi és polgári tekintély ellen, ugyanakkor ott megjelenne a Szűz Mária. [...] nyugodjanak bele a bizottság döntésébe, mert így kívánja az egyház tekintély tisztelete, a vallás komolysága, a hitbeli meggyőződés döntő ereje, s a szenteknek komoly megbecsülése. A sok állítólagos látomással elveszíti a vallás a komolyságát s nem lehet Istent, Szűz Máriát s a szenteket bárki által, bármikor előráncigálni. Különben is nem jó katolikus az, aki nem nyugszik bele felsőbb hatósága döntésébe. A jó katholikus zúgolódás nélkül teljesíti püspöke rendelkezését. ” A nagyszakácsiak küldöttsége látva az apát hajthatatlanságát a következőket vágta a fejéhez: „Kilépünk az egyházból, nem leszünk katholikusok. Majd elmegyünk a szocialistákhoz, ott majd pártfogásba vesznek bennünket. ” Legalábbis ezeket a mondatokat adta a szájukba az újságíró.46 47 Tallián Andor alispánhoz már csak a küldöttség vezéregyénisége, Kövér Lajos ment fel. Az alispán az apátplébánossal azonos szellemben nyilatkozott, úgyhogy a csoport eredmény nélkül tért vissza Nagyszakácsiba.4' 40 Nagyszakácsiban még mindig „látnak” a hívők. In. Ú-S. 1925. aug. 5. 1. p. 41 Százmillió a jégverte Nagyszakácsinak. In. Ú-S. 1925. aug. 25. 4. p. 42 Dr. Hoss József et alii: Hazugságon és csaláson alapulnak a nagyszakácsi látomások. In. U-S. 1925. aug. 25. 1. p. 43 Hazugságon és csaláson alapulnak a nagyszakácsi látomások. In. Ú-S. 1925. aug. 25. 1. p. 44 g: A fanatikus tömeg megtámadta Nagyszakácsiban a csendőröket. In. Ú-S. 1925. aug. 28. 1. p. 45 SML KGB. 9(X)1/1933. 46 A lázadozó nagyszakácsiak a szocialistákhoz való csatlakozással fenyegetőznek In. Ú-S. 1925. szept. 2. 1. p. 47 Uo. 120
