Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)

Nübl János: Somogyi honatyák szereplése a Képviselőházban 1910 és 1914 között

Hegyi Árpád több megnyilatkozásából is kitűnik élénk érdeklődése a közegészségügy kérdése iránt, egy interpellációját pedig kifejezetten ennek a témának szentelte. Az „országos orvosszövetség somogyvármegyei fiókjának” kezdeményezése nyomán,88 1914. június 17-én kérdést intézett a belügyminiszterhez, a vármegyei közkórházakban alkalmazott orvosok és tisztviselők helyzetéről. Kifejtette, mivel a vármegyei közkórházak orvosai és tisztviselői egyszerű alkalmazottak (nem köz- tisztviselők), így szolgálati viszonyaik, javadalmazásuk, előmenetelük nincsen szabályozva. A honatya a probléma komplex kezelésére tett javaslatot. Kérte a minisztert, először is tisztázza a vármegyei közkórházak vagyoni viszonyait, s állapítsa meg az ország összes vármegyei közkórházában érvényes betegápolási járulékot (díjat), majd ezen intézkedésekre támaszkodva rendezze a fenti orvosok és tisztviselők helyzetét.89

A somogyi ellenzéki hatosfogat másik három tagja egy képviselőcsoportot alkotott, hiszen a gazdapárt jelöltjeinek csak Somogy vármegyében sikerült mandátumokat szerezniük. Herczegh Sándor, a gazdapárt társelnöke 1910-ben első alkalommal foglalhatott helyet a törvényhozás első kamarájában. Első képviselőházi beszédét 1910. november 30-án, „az 1911. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat” tárgyalása során mondhatta el. A túrkevei nagygazda okosan választotta meg felszólalásának idejét, hiszen a fenti jogszabálytervezet elfogadása állami költségvetés nélküli helyzetben biztosított felhatalmazást a pénzügyminiszternek, hogy az állam bevételeiről és kiadásairól az előző évi költségvetés korlátain belül - rögzített határideig, általában, ahogy jelen esetben is, egy negyedévig — intézkedjen.90 S mivel minden egyes ún. indemnitási törvényjavaslat feletti képviselőházi döntés tulajdonképpen a kormány sorsáról rendezett bizalmi szavazásnak számított, a javaslat tárgyalásakor a költségvetés tárgykörén kívül eső kérdések is a Ház elé vihetők voltak. így kerülhettek bele Herczegh felszólalásába választókerülete községeinek, lakosainak ügyes-bajos dolgai: a szuloki, németújfalui, teklafalui dohánytermesztők földbérlethiánya, a molványi vitatott földadókataszteri kiigazítás, a tótújfalui római katolikus elemi népiskola ügye és a szigetvári vásártér áthelyezésének esete.91 92

Másodízben 1911. január 24-én, a ,fank-kérdés” tárgyalása kapcsán emelkedett szólásra. Cseh példára hivatkozva szorgalmazta, hogy a magyar pénzintézetek, s különösen a magyar állampolgárok vásároljanak állampapírokat, hogy „az önálló magyar nemzeti bank eszméje a köztudatban meggyökerezhessék”. Tudván, hogy a kormány nem az önálló nemzeti bank felállításának oldalán áll, a nemzet ezen csorbult jogáért cserébe rekompenzációt várt el, mégpedig (csatlakozva a Justh-párt követeléséhez) általános, egyenlő, községenkénti és titkos választójogot.

Herczegh Sándor gyakorló gazdaként meglehetős tájékozottsággal rendelkezett a magyar mezőgazdaság állapotáról, így nem meglepő, hogy 1911. május 2-án, a földmívelésügyi tárca 1911. évi költségvetésének részletes tárgyalásakor is szót kért. Véleménye szerint a magyar mezőgazdaság elsősorban olcsó, állami vagy államilag garantált hitelt remél, mert ez az alapja fejlődésének. A haladást elősegítheti a tárca is, ha a földadókatasztert végre-valahára kijavíttatja, szakmai-érdekvédelmi szervként működő kerületi mezőgazdasági kamarákat állít fel, a bevált védőoltásokat kötelezővé, s ha lehet, ingyenessé teszi, vetőmagakciókat szervez, s fejleszti a mezőgazdasági szakoktatás középszintjét jelentő földművesiskolákat. A gazdapárti honatya külön méltatta a költségvetés vízgazdálkodási fejezetét. Örömmel üdvözölte a Dráva Gyékényes és Barcs közötti szakaszának tervbe vett szabályozását, ám megjegyezte, hogy a folyó éppen Barcs alatt okozza a legtöbb problémát. A Dráva szabályozása, mondotta, nemcsak gazdasági, hanem államérdek is, hiszen a főmedrét gyakran változtató folyó nemcsak a magyar oldal termőföldjeit hordta-mosta el, de lehetetlenné tette a magyar-horvát határ kijelölését is. A büdzsé belvízrendezésre szánt keretösszegével kapcsolatosan reményét fejezte ki, hogy a földmívelésügyi tárca segít megoldani választókerülete nyolc községe (Gyöngyösmellék,

88 „A kórházi orvosok államosítása. - A somogyi orvosszövetség akciója. - A belügyminiszter biztató ígérete.” In. Svm. 1914.

jún. 21. 140. (2697.) sz. 4. p.

89 KN. 1910-1915. XXIV. köt. 513-A15. p.

90 Jean Bérenger-Kecskemétí Károly: Országgyűlés és parlamenti élet Magyarországon 1608-1918. Bp., 2008, Napvilág K.

345-346. p.

91 KN. 1910 - 1915. II. köt. 325-328. p.

92 Uo. IV. köt. 186-188. p.

110