Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Polgár Tamás: Somogyi diákok a Pécsi Püspöki Joglíceumon 1831-1848 (1850) között
zású. 3, Dominkovits Péter is a nemesség domináns szerepének csökkenésére hívja fel a figyelmet. 38 Dominkovits a Vas megyei származású diákok esetében, akik a győri jogakadémiára jártak, relatív 46%-os nemesi aránnyal számol, és ez az arány tovább csökken, 1844-1848-ra41%-ra. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1802-1810 között Győrbe járó vasi nemes diákok aránya (hasonlóan a somogyihoz) 76%-os volt, és a korszak végére ez a szám 50% alá csökkent, példáink alapján nem vonhatjuk kétségbe azt a tendenciát, hogy a nemesi dominancia a felsőfokú iskoláztatásban a reformkor végére erőteljesen csökkent. A vasi nemes diákok a somogyiaknál alacsonyabb aránya a kibocsátó terület polgárosultabb viszonyaival is magyarázható, hiszen Vasban két szabad királyi várossal, több komoly mezővárossal is számolhatunk. Kimondott polgári kategóriát 25 diák esetében tüntettek fel az anyakönyvek. Ez 11,26%-ot jelent. Ez az arány nem meglepő a falusias jelleget öltő, nagyobb várossal nem rendelkező Somogy vármegye esetében. Nem nemes, vagyis ignobilis megjelölés 15 diák neve után áll, ha hozzá vesszük a 65 foglalkozási kategóriával szereplő diákot, akkor 36% nem nemesi és nem polgári származású diák járt Somogyból a Pécsi Püspöki Joglíceumba. Ezek puszta számadatok, amik mögé érdemes bepillantani. A 65 foglalkozási kategóriával szereplő diák szülei közül 12 tanár vagy iskolamester, 6 kézműves, 28 pedig valamilyen uradalmi tisztségviselő (ispán, számtartó, tiszttartó, kasznár). E mellett néhány ügyvéd, mérnök, orvos gyermekeit találjuk a bizonytalan kategóriában. Ha arányaiban nézzük, akkor az előbb említett szakmák a hallgatói összlétszám közel egynegyedét adják. Messze menő következtetést nem levonva, de azt hiszem jelzésértékű, hogy a nemes ifjakon kívül az értelmiségi foglalkozásúak mellett a nemesi birtokon élő uradalmi tiszti réteg is fontosnak tartotta, hogy gyermekeit iskolázza. Ha a tanulók születési, származási helyét vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy két nagyobb mezőváros, Kaposvár és Szigetvár adott tíznél több diákot a joglíceumba. Talán a Kaposvárról származó 43 fős diáklétszám is jelzi Kaposvár központi szerepének növekedését. Egy-egy falu esetében a faluban élő birtokos nemes család Joglíceumba beiskolázott gyermekeinek feltűnését rögzíthetjük, így például Görösgal esetében a három Dóczy fivér, a mocsoládi származású Kacskovicsok, a Mérey fivérek Bárdibükről, a Stephaitsok Gombáról, a Svasticsok Szentgáloskérről, Vasdényeiek Szabásról említhetők. Diákok a vármegyei tisztikarban, iskoláztatási stratégiák Hivatali pályáját természetesen a vármegyei tisztikar legalacsonyabb fokán kellett kezdenie a joglíceum vagy a jogakadémia padsoraiból kikerült diáknak. A pécsi joglíceumon végzett diákok kisebb része már a reformkor végén alacsonyabb vármegyei hivatali tisztséghez jutott, általában valamilyen tiszteletbeli funkciót kapva. Pályafutásuk a szabadságharc után bontakozott ki teljesen. A szabadságharc utáni somogyi tisztikar összeállításával még adós a kutatás, mint ahogy a reformkori archontológiával kapcsolatban is csak a tisztújítások rögzítésénél tart a feldolgozás. Pontos adatok hiányában itt csak említést tudunk tenni egy-egy hivatali pálya reformkori indulása kapcsán. Néhány példával azonban így is szolgálhatunk. A megye ősi birtokos nemes családai közül származó Bereczk Antal, 1833-1837 között mind a négy osztályt elvégezve 1843-ban kezdte meg hivatali pályáját tiszteletbeli alügyészként, apja esküdti minőséget töltött be a Szigeti járásban. Bereczk tisztes ügyvédi pályát futott be, az 1850-es évek végén kaposvári városbíró is volt. A 19. század második felében a Kacskovics család két ága táblabírói tisztséget töltött be a megyében, valamint tagjai tiszti ügyészként több uradalom jogi képviseletét látták el. 39 Kacskovics Mihály fia, Sándor első bölcseleti évét 1836-ban Pécsett befejezve, 1839-ben Zágrábban végezve jogi tanulmányaival, 1846-ban az Igali járás másod alszolgabírójává választatott. Vasdényei Károly a szabási Vasdényei családok egyik sarja 1840-ben nyert el tiszteletbeli esküdti 37 Polgár: i.m. 127. 38 Dominkovits Péter: Vas megyei diákok a Győri Királyi Jogakadémián a XIX. század első felében. In. Vas megyei levéltári füzetek 6. Szombathely, 1993. 231. p. 39 Baranyai Béla: Somogy vármegye nemesi családai. In. Magyarország vármegyéi és városai. Somogy vármegye, szerk. Csánki Dezső Bp., [é. n.] 620. p.
