Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Gerhard Seewann: In memoriam Szita László (1933-2005)

még mindig meglévő tradicionális, erősen romantizált látásmódot. Programadó módon adta Szita az 1697-es Zentai csatáról írt monográfiája címének az ott győző Savoyai Jenő herceg egy jelszavát: „A legnagyobb győzelem '. Ezzel akarta érthetővé tenni, hogy az ország felszabadítása a török uralom alól a magyar történelem egyik legnagyobb és legpozitívabb teljesítménye. Mivel ez a teljesítmény egy összeurópai és ez által ténylegesen európai akció révén jött létre (a császár szövetségesei voltak többek közt: Anglia, Hollandia, Poroszország, a pápa, Velence, Lengyelország és Oroszország) az erősen nacionalizált magyar történetírás 1945 előtt egy idegen, Magyarországra kényszerített erőszakos cselekményként értékelte, melynek sokkal rosszabb következményei voltak az országra nézve, mint magának a török uralomnak. A magyar történelem egyik legfényesebb szakaszának ilyen elmarasztaló minősítése - mintegy elátkozása - mind a mai napig nem vesztett hatásából a tankönyvekben és olvasókönyvekben. Mindenekelőtt az 1848/49 történelmi tapasztalatával megindokolt Habsburg-ellenesség következtében a historizáló magyar történetírás úgy ítélte meg, hogy az 1686 utáni, idegen érdekeket szolgáló újjáépítő munka semmi jót nem hozott az országnak. A Szita László és munkatársai által publikált források egészen más nyelvet beszélnek. Az európai felszabadító hadsereget a lakosság örömmel fogadta, Lotharingiai Károly hercegnek 1687-ben Mohács előtt parasztok százai nyújtották át a kenyeret és a sót. Az ország pedig felvirágzott: nem csak a katonai szempontokat követő fejlesztések, az infrastruktúra alapvető javítása következtében, hanem a politikai rend és a gazdasági berendezkedés párhuzamos átalakulásának következményeként. E változás maradandó eredményeként Magyarország integrálódott a felvilágosodás és a nemzetalkotó korszak Európájába, és egy olyan királysággá erősödött, ami a Habsburgok és birodalmuk védelme alatt az elkövetkezendő 230 évre újra elérte az államalapító Szent István korának határait. Ez Szita László történelmi kutatásának hagyatéka, amit mi csak hálával vehetünk át, és gondoskodnunk kell arról, hogy az általa megkezdett kutatás folytatódjék - gazdagítva kulturális emlékezetünket. Gerhard Seewann, München-Pécs