Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Szántó László: Az 1956-os forradalmat követő megtorlás Somogyban, és a megtorlást elszenvedők adattára
A táblázat adatait kiegészítve megjegyzendő, a bírósági ítéletekről készült országos és megyei hivatalos összesítésekből nem lehet arról tájékozódni, hogy az ítéletek hány esetben alapozódtak egyéb vádpontokra is. Az összeállításból kitűnik, hogy az országos átlaghoz képest Somogyban jóval alacsonyabb volt a szervezkedés címén elítéltek aránya, s értékelhetően magasabb az izgatással vádoltak, valamint a fegyverrel és lőszerrel való visszaélés címén elítéltek aránya. Talán nem egészen alaptalan két következtetés: 1. az adatok elég jól érzékeltetik a lezajlott események sajátosságait, 2. a bűnüldöző és igazságügyi szervek teljesítménykényszere és megfelelni akarása is hozzájárulhatott az izgatási és fegyverrejtegetési ügyek átlagosnál magasabb arányához, miután szervezkedési ügyet jóval nehezebb volt kreálni, illetve valakire rábizonyítani, mint az előbbieket. Saját kutatásaim alapján valamelyest eltérő összesített adatok állnak rendelkezésre a polgári bíróságokon lezajlott politikai jellegű büntetőeljárásokról. A polgári bíróságokon lezajlott ügyeket az elítéltek úgy nevezett „C" adatlapjai, részben pedig a periratok alapján, míg a katonai bírósági ügveket zömében a névmutató- és vádkönyvek segítségével összesítettem. A honvédség állományába tartozó személyeket érintő megtorlás hiányzó adatait Horváth Miklós és Tulipán Éva által készített kiadványból 33 pótoltam. A „demokratikus államrend elleni szervezkedésben" betöltött vezető, valamint a tevékeny részvétel vádjával - polgári bíróságon - elítéltek száma eltér a bírósági összesítő adattól. Az 1959-1960-ban izgatás vádjával hozott ítéleteket nem vettem figyelembe az új összesítés elkészítése során, ugyanis azok szinte kivétel nélkül termelőszövetkezet elleni izgatás címén születtek. Igaz, hogy a korábban lefolytatott „izgatásos" ügyek közül több estben nem 1956. október-novemberében elkövetett cselekmény címén emeltek vádat, de azok szinte mindegyike valamilyen módon a forradalom leverésével hatalomra jutott Kádár-kormány és a kommunisták elleni véleménynyilvánítással kapcsolatos. A harmadik vádpont, a fegyverrel és lőszerrel való visszaélés alapján született ítéletek közül ugyancsak az 1956 végén és az 1957-1958-as években kelt ügyeket vettem számításba. Az összeállítás elkészítése során arra a következtetésre jutottam, hogy bár a tiltott határátlépési ügyek tömegessége közvetlen összefüggésben volt a forradalom és szabadság leverésével, ám egy-két kivételtől eltekintve nem olyan személyeket ítéltek el ezen vádpont alapján, akiknek érdemleges szerepe volt a helyi eseményekben. A katonai bíróságok szerepét már érintettem korábban. Eddigi kutatások alapján megállapítható, hogy a megtorlás 1958 végéig tartó szakaszában a Kaposvári Katonai Bíróságon elítéltek jelentős hányada - 1957-ben, szinte kivétel nélkül - polgári személy volt, kiket nemcsak fegyverrel való visszaélési ügyekben ítéltek el, sőt! Az alábbi kimutatásban közlöm a Kaposvári Megyei Bíróságon, a járásbíróságokon és a Kaposvári Katonai Bíróságon elítéltek összesítő adatait, a vádpontok szerinti bontásban: Vádpont Polgári bíróságok Katonai bíróság Összes Szervezkedés I. 4 4 Szervezkedés II. 107 13 120 Izgatás 177 5 182 Fegyverrejtegetés 82 II 96 Egyéb 8 38 46 Nincs adat 9 9 ( Ks/es 3S7 70 457 fó A somogyi bíróságokon ellenforradalmi cselekmények címén elítéltek vádpontok szerint 33 Horváth Miklós-Tulipán Éva: Keresztutak. Magyar Néphadsereg - 1956. Bp., 2006. H & T. Kiadó.
