Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Szántó László: Az 1956-os forradalmat követő megtorlás Somogyban, és a megtorlást elszenvedők adattára
1957. szeptember 3-án akasztottak fel a megyei börtön udvarán. Tény, bogy csak a fegyverrejtegetés szerepelt halálra ítélésének vádalapjaként, de a perben részletesen foglalkoztak a Fonyód járási székhelyközségi eseményekben való részvételével is. A katonai bíróságon lezajlott politikai büntetőügyek sorában - más szempontból - kiemelendő Perregi József és társainak 28 ügye is. O volt a Kaposvár városi nemzetőrparancsnoka, s ebben a minőségében részese a MÖHOSZ iroda és az ottani fegyverek lefoglalásának. Az 1956. november végén megkezdett nvomozati eljáráshoz képest csak majd' egy év múltán, 1957. október 18-án hozta meg ítéletét a katonai bíróság. Perregit 6 év börtönnel, míg 8 társát kisebb büntetésekkel sújtotta. A Tabon állomásozó katonai alakulat egy tüzérhadnagyát és három sorkatonáját ítélte súlyos börtönbüntetésre a katonai bíróság. Fekete László tüzértiszt a tabi járási forradalmi bizottsággal való együttműködése, pontosabban a fegyveres ellenállásra való felkészülés, tehát fegyveres szervezkedésben való részvétel és fegyverrejtegetés címén kapta az egvik legsúlyosabb, 12 évi börtönbüntetést. Sorkatonaként szolgáló vádlott társait is több éves börtönnel büntették meg. 29 A fenti ügyek bemutatása is érzékelteti, hogy az igazságügyi szervek vezetői, továbbá az ügyészek és a bírák túlnyomó többsége meghajolt a politikai kényszer előtt. Az ügyészségek 1957. évi működéséről szóló jelentésben 3 " már azzal dicsekedett Csiszár János vezető ügyész, hogy az országban elsőként ők nyújtottak be vádiratot a bíróságra (Hamvas-ügy) tisztán „ellenforradalmi cselekmény" vádjával. Ezen kívül nehezményezte, hog)' a Legfelsőbb Bíróság enyhítette egyes ügyekben, mint például a fentebb ismertetett Kunszabó Ferenc-, valamint dr. Lexa-ügyben hozott súlyos megyei ítéleteket. Ugyanerről a magatartásról tanúskodik a megyei párt-végrehajtóbizottság 1957. szeptember 2-ai ülésének jegyzőkönyve, mely ülésen, például a megyei bíróság elnöke, Tallós Emil „elismerte", hogy az igazságosság az osztályérdek függvénye, azaz jelen esetben a kommunista párt hatalmi érdekének függvénye. A fentiekben utaltam arra, hogv nemcsak bírósági büntetőeljárások sújtották a forradalom résztvevőit. Elsőként az internálás eszközének alkalmazását indokolt bemutatni, ugyanis ebben az esetben több hónapos, nagyon gyakran fél éves, vagy annál is hosszabb időtartamú fogva tartásról volt szó. Az intézmény jogi hátterét már felvázoltuk, de szükséges még megjegyeznünk, hogy' 1960-ig tartották érvényben ezt a törvényerejű rendeletet. A rendelet alapján 1957 januárjában kezdték alkalmazni a közbiztonsági őrizetbe vételt, majd az „ellenforradalmárok" maradványainak márciusi készülődésére hivatkozva (Márciusban Újra Kezdjük) tömegesen került sor internálásokra. Az 1957. március 26-ai megyei tanácsülés vitájában így fogalmazott Szirmai Jenő megyei pártelnök erről a kérdésről: „kérésükre védőőrizetbe küldtük éíket, elküldte nyaralni a mi rendőrségünk [...] Március 15-én figyelembe vettük a nemzeti hagyományokat. Régen május l-jén pár napra őrizetbe vették a gyanús elemeket. Mi is ezt csináltuk...Történtek hibák. Azt majd utólag korrigálják." Tegyük hozzá, hogy valóban tömegesen alkalmazták a preventív őrizetet is, de még nagvobb számban a több hónapos, leggyakrabban féléves internálás eszközét. A hatalom megvédésének ezt a durva megelőző intézkedését 1957 végéig alkalmazták tömegesen, nem egy esetben azért, mert az ügyészség nem hagyta jóvá az előzetes letartóztatási javaslatot. Az ORFK 1958. január l-jén kelt jelentésében 31 olvashatjuk, hogy az egész országban 7258 személyinternálását rendelték el, kik közül 323 személy volt somogyi illetőségű. Míg országosan 2409, addig Somogyból 20 személvt tartottak még közbiztonsági őrizetben 1958. január l-jén. Ha kitekintünk a szomszédos megyékre, akkor némi meglepődéssel állapíthatjuk meg, hogy a négy megye közül Somogyból internálták a legtöbb személyt. A kutatás során nem találkoztam olyan iratokkal, amelyekből ki lehetne olvasni ennek magyarázatát. Kutatásaim eredményeként 272 somogyi internáltról sikerült adatot kigyűjteni a különféle történeti forrásokból, bár néhányuk személyi adatai hiányosan állnak rendelkezésemre. Figyelemre méltó adat, hogy az internáltak közül 68 személyt bírósági ítélet is sújtott, továbbá közülük 15 fő preventív őrizetbe vételt és rendőrségi megfigyelést is elszenvedett. 28 Uo. B. 99/1957. sz. Perregi József és társai perének iratai 29 Fekete László és társai periratát eddig még nem állt módomban tanulmányozni, így további információim nincsenek a büntetőügyről. 30 Ld! a 20. sz. jegyzetet 31 Magyar Országos Levéltár, 288. MSZMP Központi Bizottságának iratai, 30. Adminisztratív O. iratai. 1958/3. ő. e. 168.
