Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Nübl János: Somogy vármegye helyzete az első világháború előtt, a statisztikák tükrében
már a természetre. A telepített csemeték egy része - a korábban elérhető'haszon reményében - gyorsan fejló'dő (ám tájidegen) akác, feketefenyő, nyár és fűz volt. Néhány uradalomban a vadgazdálkodás is teret nyert: az erdőcsokonyai Széchenyi-uradalom fácánt, a somogyvári Széchenyi-uradalom pedig dámvadat és fácánt tenyésztett. Az erdőgazdálkodáshoz hasonlóan, a haltenyésztés is fejlődő uradalmi gazdasági ágazatnak számított. A nagyobb gazdaságok mély fekvésű, mocsaras, savanyú-keserű füvet adó legelőiket, kaszálóikat sorra „nagyszerűen jövedelmező halastavakká alakították át". Az uradalmak igyekeztek terményeik egy részét feldolgozva értékesíteni. A leggyakoribb uradalmi ipari létesítmények a jobbára vízi, ritkábban gőzerőre berendezett malmok volt. A malmok mellett, a nagyobb tehenészettel rendelkező gazdaságok vaj- és sajtkészítő üzemecskéi, néhány burgonyát feldolgozó szeszgyár (amelyek azonban a somogyi szeszipar egészét jelentették), valamint téglaégető telepek jelképezték az uradalmak feldolgozóiparát. Ez utóbbiak közül néhány ténylegesen is ipari üzemmé fejlődött: a kéthelyi Hunyady-uradalom körkemencéjéből 1 500 000 tégla, a marcali Széchenyi-uradalom gőztéglagyárából 1 800 000 tégla és 7-800 000 „gráczi cserép" került ki évente. E két latifundium egyébként tőzegkitermelést is folytatott. A kiásott turfát összepréselték és gőzgépek fűtőanyaga gyanánt hozták forgalomba. Érdemes egy pillantást vetnünk az uradalmak mezőgazdasági nagygép-parkjára is. A gőzerejű cséplőgép általános elterjedtsége szembeötlő, s aratógép is szép számmal volt már a vármegyében, mélyszántásra képes szántógépekkel azonban csak a legnagyobb somogyi uradalmak rendelkeztek. A vármegye monográfiájában szereplő 82 nagyobb gazdaság közül mindössze 16 bírt gőzekével. Igaz, további hat uradalom már a gépi talajmegmunkálás egy magasabb lépcsőfokán állva, benzinmotoros szántógépet használt. (A kaposvári bérgazdaság 1900-ban három gőzekét vásárolt, az egyiket kifejezetten a kaposvári cukorgyárral cukorrépa-termesztésre leszerződött uradalmakban végzendő bérszántás végett. 121 ) A somogyi uradalmakban folytatott gazdálkodás nagyszámú kétkezi munkást igényelt. A mezőgazdasági munkavállalók létszáma azonban nem volt „kielégítő', a vármegyében „az intenzív gazdasági üzemhez" nem volt elegendő munkáskéz. A nagyobb gazdaságok munkaerőhiányukat más vármegyékből toborzott aratókkal, summásokkal küszöbölték ki. Nagy gazdasági munkákra - korabeli vélemények szerint - Zala, Tolna, Nyitra, Trencsén, Hont, Bars, Nógrád, Borsod, Békés, Bács-Bodrog vármegyékből „tömegesen" jöttek Somogyba a mezőgazdasági munkások. Az uradalmak munkásserege állandó jelleggel alkalmazottakat illetve ideiglenes jelleggel foglalkoztatottakat tömörített. Az első csoportba az egész gazdasági évre felfogadott cselédek, míg a második csoportba az ideiglenesen, bizonyos munkákra (kaszálásra, aratásra, kapálásra) alkalmazott bérmunkások tartoztak. A kizárólagos gabonatermesztéssel a 19. század végén felhagyó, s más mezőgazdasági ágakba beruházó (beruházni képes), jelentős mennyiségű, piacra kerülő árut termelő, s a vármegye agrárszegénységének munkát adó uradalmak Somogy gazdasági életében kitüntetett helyet foglaltak el. A nagybirtokból mezőgazdasági nagyüzemmé válás piaci szemléletet is hozott. Az uradalmak munkásai a századfordulón már saját vállaikon is érezték az átalakulás súlyát. A kapás és ipari növények, valamint a vetett takarmányok nagyüzemi termesztésének munkaigényét a nagyobb gazdaságok bérmunkásaiktól többletmunkát megkövetelve biztosították. A cselédek feladatainak sokasodása, béreik és járandóságaik megkurtítása, az agrárszegénység aratási szerződéseibe épített kapálási-kaszálási-íelgyaíjtési kötelezettségek, ingyen napszámok, elégedetlenséget szültek. 1905-ben aztán az elfojtott indulatok forrpontra jutottak. Az előző évi rendkívül rossz termés nyomán támadt elkeseredés a munkaadók rugalmatlanságával ütközve aratósztrájkokká erősödött, melyekhez a cselédség is csatlakozott. A június-júliusban tetőző munkabeszüntetési hullámot csak a katonaság kemény fellépése törte meg. A 1905. évi aratósztrájkok és a következő esztendő sokkal kisebb horderejű cselédsztrájkjai lényegében eredménnyel jártak. Uradalmanként igencsak eltérő mértékben ugyan, de a somogyi mezőgazdasági munkások és cselédek bérezése javult, sőt egyes gazdaságok az ingyen napszámokról is lemondtak. 121 Tóth Tibor: Nagybirtoktól a nagyüzemig. A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítástól az elsó' világháborúig. Bp., 1977, Közgazd. és J. K., 125. p.
