Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Nübl János: Somogy vármegye helyzete az első világháború előtt, a statisztikák tükrében

vállalkozás igazgatóságának elnöke a Hitelbank vármegyében (Mosdóson) lakó vezérigazgatója, Pallavicini Ede őrgróf lett. ,A bank az új vállalattal elsősorban cukoripari érdekeltségeit kívánta gyarapítani." A részvénytársaság kaposvári béruradalmában cukorrépa-termesztésbe fogott, majd Kaposváron 1893-94-ben cukorgyárat épített.

115 A kaposvári bérgazdaság 1913-ban 33 községben összesen 38 298 holdat kezelt. A béruradalom amellett, hogy előállította a kaposvári cukorgyár cukorrépa-szükségletének „tetemes részét",

116 szántóföldjein kiterjedt burgonya- és vetőmagtermesztést (cukorrépamag, lenmag, lóheremag, lucernamag) folytatott. Munkaerő-szükségletét részben a vármegyéből, részben pedig más törvényhatóságokból toborozta. A nyitrai és trencséni szlovákok cukorrépát kapálni, a tolnai és zalai napszámosok kaszálni és aratni jártak a kaposvári béruradalomba. ,Az idegen munkások száma nyáron - a szükséglet méretének megfelelően - 1200 és 1800 közt" változott. A talaj-előkészítést és a betakarítást 3 gőzeke, 26 aratógép és 18 cséplőgép segítette, melyeket a bérgazdaság saját, 21 munkást foglalkoztató toponári gépműhelyében tartott karban. Állatállománya 4789 szarvasmarhát, 443 (287 hidegvérű és 156 melegvérű) lovat, 7237 mangalicát, 2871 merinói juhot számlált. A szarvasmarha-állomány kétharmada igavonó ökör, egynegyede hízómarha, egy huszada fejőstehén volt. A tehenészet naponta 1200 liter tejet szolgáltatott, melyet Kaposváron értékesítettek. A bérlethez 142 hold szőlő és 15376 hold erdő is tartozott. Az 1913. évi bortermés 2575 hektoliter volt, s emellett 178 mázsa csemegeszőlőt is eladatott a vármegyeszékhelyen. Az erdőket a gazdaság üzemterv szerint vágatta, a kitermelt faanyagot pedig bútorfának, hordódongának, szerszámfának, vagy éppen tűzifának dolgozta fel. A széttagolt nagybérlet 11 vasúti megállóval, 24 km saját mezei (keskenyvágányú) vasúttal, 116 km hosszú telefonhálózattal, 38 telefonállomással, 5 gőzmalommal, egy szeszgyárral, valamint két, benzinmotor hajtóerejű villanyteleppel is rendelkezett.

117 A kaposvári bérgazdaság nagyon különbözött a vármegye többi uradalmától. Egy olyan részvénytársaság egyik üzemegysége volt ugyanis, amely mögött Magyarország egyik legjelentősebb pénzintézete állt. A tőkével jól ellátott, szervezetten és színvonalasan gazdálkodó nagybérlet elsődleges feladata a kaposvári cukorgyár nyersanyagbázisának biztosítása volt. A cukorrépa (és a cukorrépamag) termesztése minden más ágazatot háttérbe szorított. Az 1894-ben termelni kezdő cukorgyár egyébként vonzáskörzetében igyekezett minél több nagy-, közép- és kisbirtokost cukorrépa-termesztésre sarkallni. A gyár leghatásosabb agitációs eszközének a cukorrépa-termesztés jövedelmezősége bizonyult, ám a majdani nagyobb termelőket egyes járulékos előnyök is szerződéskötésre csábították. A cukorgyár ugyanis nemcsak a vetőmagot és szakmai segítségét biztosított az uradalmaknak, hanem például bizonyos mennyiségű, a háziállatok takarmányozására kitűnően felhasználható gyártási hulladékot, ún. répaszeletet is kiszolgáltatott részükre. A hosszabb-rövidebb időre kötött termelési megállapodások „lényege tulajdonképpen abban állt, hogy a gyár a megtermelt répa átvételét meghatározott áron garantálta, ennek fejében viszont fenntartotta magának az egész termesztési folyamat szabályozásának és ellenőrzésének a jogát."

UH A cukorrépa-termesztés a nagygazdaságokban előremutató változásokat eszközölt. Ez a növény ugyanis mélyszántást, műtrágyázást, három-négyszeri kapálást, betöltést és permetezést igényelt. A szántóföldek alig néhány százalékán folytatott termesztése az uradalmakban elősegítette a teljesítménybérben fizetett mezőgazdasági munkások, gőzekék, műtrágyázást is végző vetőgépek, permetezőgépek s az intenzív takarmányozás megjelenését. Általánosságban elmondható, hogy a nagy munkaerő- és gépigényű cukorrépa-termesztés ,Jionosította a mezőgazdaságban az iparszerűen szervezett munkafolyamatokat."

m 115 Jenéi Károly: A Mezőgazdasági Ipar Rt. Somogy megyei üzemei 1890 - 1948. In Somogy megye múltjától (Levéltári évkönyv 2.). Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1971. SML. 213-218. p. 116 Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar Rt. kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1904 - 1914). In Somogy megye múltjából (Levéltári évkönyv 9.). Szerk. Kanyar József. Kaposvár, 1978. SML. 311. p. 117 Csánki, 333. p. 118 Tóth Tibor: Nagybirtoktól a nagyüzemig. A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítástól az első világháborúig. Bp., 1977, Közg. és Jogi K. (a továbbiakban: Tóth, 1977) 192. p. 119 Uo. 184. p.