Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Nübl János: Somogy vármegye helyzete az első világháború előtt, a statisztikák tükrében
megművelése állati és kézi erővel történt. Az uradalmak igavonója a szarvasmarha volt, mégpedig az igát jól tűrő magyar marha. 1911-ben ezért a 100 holdon felüli gazdaságokban írták össze Somogy vármegye magyar fajtájú szarvasmarháinak négyötödét. A parasztgazdaságok vonóbarma viszont a ló volt. Ez egyértelműen kitűnik a 100 holdon aluli gazdaságok tartási fölénvéből. 1895-ben a törvényhatóság lóállományának 82,6%-a, 1911-ben pedig 83,1%-a volt a kis- és törpegazdaságok kezén." Kortárs vélemény szerint, a vármegye mezőgazdaságának második legjövedelmezőbb ága (a szarvasmarha-tenyésztés követve) a sertéstartás volt. 1895 és 1911 között az állomány 71%-kal gyarapodott. (A fenti időkeretben a dunántúli sertésállomány 47%-kal, az országos pedig 15%-kal nőtt.) A somogyi sertések döntő többségét a 100 holdon aluli gazdaságokban tartották. A szarvasmarhatartással ellentétben, a sertéstenyésztés terén nem történt nyugati irányultságú fajtaváltás: 1911-ben az állomány 91,3%-a (az 1830-as években szerb területről Magyarországra került) kondorszőrű mangalica volt. A felszálló ágban lévő szarvasmarha-, ló- és sertéstartással ellentétben, a 20. század elején a somogyi juhászat hanyatlott. A legelőket feltörték, „mert a mívelés alatt álló legelő-területek több hasznot biztosítanak, mint a mennyit a rajtuk legelő juhnyájak szolgáltatni rúdnak." 100 1895 és 1911 között 110000 juhval (31%-kal) kisebbedett a „vármegye nyája". (Ezen időszakban a Dunántúl juhállománya szintén 31%-kal csökkent, ellenben az ország egészén 5%-os gyarapodás volt megfigyelhető.) 1911-ben a csaknem kizárólag nagy- és középbirtokokon legelésző somogyi juhállomány 80,7%-a gyapjúhasznú merinói, 10,6%-a húsjuh, 8,7%-a pedig tejelő racka volt. Somogy vármegye állatállománya 1911-ben 188 813 szarvasmarhát, 709 02 lovat, 332 682 sertést és 245 282 juhot számlált. Az állományadatok önmagukban keveset mondanak, a népességhez viszonyítva viszont kihangsúlyozzák a vármegye meghatározó állattartó jellegét. Külön figyelmet érdemel 21. számú táblázatunk hatodik oszlopának Somogyra vonatkozó rovata. Az ezer lakosra eső 946,1 darab számosmarha 101 ugyanis azt jelenti, hogy 1911-ben szinte mindenegyes somogyi lakosra jutott egy 500 kg élősúlyt képviselő állat vag)' állatcsoport. Ebben a statisztikai kategóriában Somogy vármegye meggyőzően utasította maga mögé az ország összes törvényhatóságát. Ezer lélekre eső Közigazgatási egység szarvasmarha (db) ló (db) sertés (db) juh (db) számosmarha (db) Somogy vármegye 515,9 193,8 909,7 670,2 946,1 Baranya vármegye 423,7 203,6 634,0 312,1 775,7 Pécs t. j. város 16,5 36,1 65,4 0,1 65,9 Tolna vármegye 357,3 146,9 629,3 404,7 667,8 Veszprém vármegye 441,4 99,2 630,0 352,6 697,2 Zala vármegye 455,9 83,8 468,6 223,0 644,9 Duna jobb part 426,7 118,3 559,7 320,3 681,8 Magyarország 338,6 109,6 351.3 421,5 551,8 21. sz. táblázat: Az állatállomány a népességhez viszonyítva (1911) A kisebb művelési ágak közül, a vármegye kertterületeinek megoszlásánál is a nagygazdaságok részesedése (19,8%) mutatott jelentősebb eltérést az országos (7,1%) és a dunántúli átlagtól (10,9%). A somogyi uradalmak egy része tehát zöldség- és gyümölcstermesztést is folytatott. A vármegye 1914-ben 99 Király, 1984. 234 - 237. p. 100 Csánki. 315. p. 101 A számosmarha különböző gazdasági haszonállatok közös egységre való visszavezetésére szolgáló „mértékegység" volt. 1 számosmarhának 1 kifejlett szarvasmarha, vagy 1 kifejlett ló, vagy 5 kifejlett sertés, vagy 10 kifejlett juh, vagy 500 kg élősúlyt képviselő állat, illetve állatcsoport felelt meg. 102 MSK. 41. A Magyar Szent Korona Országainak állatlétszáma az 1911-ik évi február hó 28-iki állapot szerint. Bp., 1913, M. Kir. KSH. 34" - 35." p.
