Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Récsei Balázs: Somogyvár megye monográfiájának története a dokumentumok tükrében

mély tisztelettel MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI ÉS VÁROSAI szerkesztő bizottsága nevében [olvashatatlan aláírás] 29390/1899. ai. sz. írógéppel írott, saját kezűleg aláírt, bélyegzőlenyomattal ellátott beadvány. 13. Endrei Ákos tanár és Roboz István laptulajdonos kérelme Somogy Vármegye Törvényhatósági Bizottságához Kaposvár, 1905. április 25. Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlési Somogyvármegye Közönsége hazafias érzésétől indíttatva még a 80-as években elhatározta a megye monográfiájának megíratását, sőt e határozatának érvényesítése érdekében anyagi áldozatra is hajlandónak mutatkozott. Sajnos azonban, éppen anyagi körülmények akadályozták meg a szép terv kivitelét. A vármegye ugyanis országos hírű, elsőrangú tudósokkal óhajtatván monográfiáját megíratni, erre afelajánlott anyagi hozzájárulás csekélynek bizonyult és a határozat végrehajtása egyelőre elmaradt. Azóta már több mint két évtized telt el anélkül, hogy a monográfia megíratásának ügyében valami eredményre vezető intézkedés történt volna, úgy, hogy, már szinte félős, nem borul-e örök feledékenység a fölvetett és ismét elmerült eszmére. Ez a körülmény indított több, Somogy megye kulturális viszonyai iránt érdeklődő férfiút arra, hogy ez irányban mozgalmat indítson. Tapasztalták e férfiak ugyanis, hogy mind nagyobb és nagyobb ama vármegyék száma, amelyek monográfiájukat megíratják s csaknem valamennyi monográfia helyi szakemberek közreműködésével s éppen ezért szerényebb anyagi eszközök árán jött létre. Azt is tapasztalták, hogy ezen a helyi szakemberek által a tudomány eredményeinek és saját tapasztalatuknak felhasználásával szerkesztett monográfiák sokkal jobban megfelelnek annak célnak, melyet a mi korunkban egy vármegyei monográfiához, - melynek nem az a hivatása, hogy csak szaktudósok tanulmányozzák, hanem, hogy a megye minden fia érdeklődéssel olvashassa, -fűzni kell és lehet. Ezek nem szorítkoznak csak a természeti viszonyoknak és a megye múltjának legbehatóbb és legaprólékosabb ismertetése, hanem ezeken kívül nagy súlyt helyeznek a megye jelen állapotára: a közegészségi, a gazdasági, kulturális és társadalmi viszonyok hű és eleven rajzára. Ily monográfiát pedig helyi szakemberek csakugyan sikeresebben írhatnak meg, mint országos hírű tudósok, kiket amellett, hogy nem ismerik közvetlen közelből a fennebb említett fontos körülményeket - nem hevít írásukban a szülőföld szeretete és a közvetlen érdekeltség buzdító érzete. Mindezek tekintetbe vételével a mozgalom megindítói elsősorban arról tájékozódtak, nem volna-e lehetséges Somogymegye szakembereit a monográfia eszméjének megnyerni. Felszólítást intéztek ama szakférfiak nagyobb részéhez, kiket a feladat megoldására alkalmasaknak véltek. Az eredmény oly kedvező volt, hogy mintegy 60-an - köztük több országos hírű egyén is - részint szóval, részint írásban, készeknek nyilatkoztak a közös munkára. Ezek közül mintegy 30—40-enf. hó 16-án értekezletre gyűltek egybe, melyen az esetleg megírandó 4 kötetes monográfia előleges tervét és próba költségvetését - mindkettőt csak tájékozódás végett - megállapították s egyszersmint egy szűkebbkörű bizottságot küldtek ki kebelükből, amely bizottság a nemes vármegye közgyűlése elé terjessze javaslatukat a monográfia megíratása ügyében s fölkérje a közgyűlést arra, hogy amennyiben ez eszme helyeslésével találkoznék, küldjön ki egy bizottságot, mely ily irányú tárgyalásokat folytasson az értekezlet kiküldötteivel s ezeknek eredményéről az augusztusi közgyűlésnek beszámoljon. íme ezek az előzmények indítanak bennünket, mint eme kiküldött bizottság képviselőit, hogy Somogymegye Tekintetes Törvényhatósági Közgyűléséhez a következő javaslatokkal, illetve kérelmekkeljáruljunk: Mondja ki a Közgyűlés: 1., A megye monográfiájának megíratását sürgős teendőnek tartja s ezzel tovább várakozni nem akar.