Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig

A polgári internálótáborok, illetve a polgári menekültek helyzete egyszerűbb volt. Az esetleges szökésekre általában a hetenkénti, majd a tíznaponkénti jelentkezés, élelmiszerjegy, segély (zsold) kiosztása alkalmával derült fény. (A tábor egyébként - mivel a polgári menekültek zömmel magánházaknál voltak elszállásolva - a legtöbb esetben nem jelentett laktanyaszerű együttlakást, így nem is lehetett őrizni.

15 A polgári táborokból való, polgári menekültek szökéseire nem volt jellemző a sárvárihoz vagy a petlend-pusztaihoz hasonló látványos tömeges szökés. A szökevények utáni nyomozás is ennek megfelelően alakult. A keszthelyi polgári táborból 1940. augusztus 19-én két személy, szeptember 4-én ugyancsak két személy, 15-én három személy szökött meg.

lfi Röviddel később a keszthelyi táborból újabb négy katonakorú polgári menekült szökött Jugoszláviába. „Ezen tényről a lakásadó gazdájukhoz írt levelezőlapból a csendőrjárőr (is) meggyőződött."

17 November közepén, majd decemberben Hévízszentandrás községből néhány lengyel eltűnését észlelték. Az „...engedély nélkül eltávozott lengyel polgári menekültek után az őrs járőrei a nyomozást megejtették, azonban. ..a lengyel polgári menekültek ez ideig feltalálhatók nem voltak."

18 Zalaszántóról 1941 januárjában megszököttek után indított nyomozás eredménytelenül végződött.

19 A csendőrségi nyomozók egyöntetű véleménye a Balaton környéki polgári táborokból végrehajtott szökésekről lakonikus volt: „.. .legnagyobb valószínűség szerint Jugoszláviába mentek át."

20 Az ún. „egy-két fős" ügyekkel - tekintettel annak gyakoriságára - számtalan esetben nem sokat foglalkoztak. Találkozhatunk olyan, a kérdést leegyszerűsítő, ám a maga módján praktikus csendőrvéleménnyel is, miszerint „.. .ha lengyel Jugoszláviába szökött, nem volt mit tenni, szállás(munka) adója úgysem tudott semmit. Utánamenni nem tudtunk. Ha a lengyel az országban bujkált, ismerőseit kereste fel vagy álnevet vett fel, akkor viszont mintha gombostűt kerestünk volna a szalmakazalban. Ezért volt a sok látszatnyomozás. Előbb-utóbb úgyis előkerült az illető. Ha mégsem, az ügy legtöbbször ad acta került, azaz elfelejtődött."

21 Az „engedély nélküli" eltávozások, a szökések minden alkalmazható módszerét megvalósították. Miután bevezették a vidéki vasútállomások és vonatok csendőrségi megfigyeltetését, a menekültek utazása országszerte körülményessé vált. A lengyel táborokhoz közeli vasútállomások pénztárosai ugyanis utasítást kaptak, hogy a tört magyarsággal beszélő egyének jegyváltásait (úti célt) jelentsék az ügyeletes csendőrjárőrnek. A vonatokon a „gyanús" utasokhoz a kalauzok néhány szót intéztek, a lengyelek - magyar nyelvtudása esetén is - idegen kiejtéssel elárulták magukat. Ilyen esetekben az állomáson, esetleg a vonaton tartózkodó csendőr, illetve nyomozó a legközelebbi őrszobára vagy lengyel katonai táborba kísérte az utazás közben elfogott lengyeleket.

22 15 Az ún. „lengyeles házak"-ra nézve lásd! Lagzi: Adatok a lengyel menekültek dél-magyarországi (dél-alföldi) történetéhez. In. Tanulmányok a magyarországi lengyel emigráció történetéből. Szeged- Bp. 1979. 91. p. 16 Zala Megyei Levéltár (a továbbiakban: ZML) 1-93 (1940/67/men.-2940).

; 1-50/1940.; 1-163/1940.; 1-369/1940. Lásd még! 1-403/1940; 472/1940. 17 Uo. 1-238/1940. A Keszthelyi járás főszolgabírójának levele Keszthely nagyközség jegyzőjéhez. 1940. nov. 6. Vö. ZML 1238/1940 (1239 sz. Büm.-1940). A m. kir. szombathelyi 3. csendőrkerület keszthelyi őrparancsnokság levele a járás főszolgabírójához. 1940. nov. 1. 18 Uo. 1-321/1940. Lásd még! ZML 1-366/1940 (87/1940). A hévízszentandrási Lengyel Polgári Menekült Tábor parancsnokának (községi jegyző) jelentése a főszolgabírónak. 1940. dec. 2. Vö. ZML 1-315/1940. A Keszthelyi járás főszolgabírójának jelentése a B.M. IX. osztályának. 1940. dec. 2.; Hévízszentandráson 1940. november 30-án a „szállás és élelmezési jegy kiosztása során megállapítást nyert, hogy Baldys Stanislaw a nap folyamán összes csomagjával ismeretlen helyre távozott.[...] Valószínű menekülési iránya Zagreb és Szaloniki." A nyomozási jegyzőkönyvek szerint a Balaton környéki táborokból november-december folyamán a szökések többnyire sikeresek voltak. A keszthelyi csendőrőrs például a megszökött „Stahnik Leopold és Bezwuklo Thigniew lengyel polgári menekültek után 1940. december 4-én a nyomozást lefolytatta, de az eredményre nem vezetett." ZML 1-344 (1940/1379 sz. Büm.-1940). 1940. dec. 6. 10 ZML 1-468 (1940/38. sz. Büm.-1940). A zalai, valamint a Balaton menti táborból az egyéni szökések a levéltári források szerint általános jelenséggé váltak. December 5-én a hévízszentandrási községi elöljáróság jelentése szerint Wiercich Michal engedély nélkül a községből (el)távozott. Távozása irányáról és úticéljáról azonban „semmit sem lehetett megállapítani." A csendőrség nyomozása ezúttal is eredménytelen maradt. A hévízszentandrási őrsparancsnokság 1941. január 11-én értesítette a járási főszolgabírót, hogy „a nyomozást lefolytatták, de (a megszökött lengyel menekült) feltalálható nem volt." ZML 1-370 (1940/98 men.-1940); 1-370 (1940/529 sz. Büm.-1940). 20 ZML 1940-1-2-497-315/men.-1940. 21 Lovász László: Visszaemlékezés. 1978. (Lagzi István gyűjtése.) 22 Lagzi, 1975: 85.p.