Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig

nak elő, és a jelen körülmények között nem valószínű, hogy a szökésre csábításnak sokan engednek, mégis szükséges, hogy netán szándékolt szökések minden eszközzel megakadályoztassanak.. "

7 Schindler Szilárd rendelkezésének egyik lényeges eleme az volt, hog)' az internáltaknak anyanyelvükön ki kellett hirdetni, az előforduló szökések esetén az internálótáborokban a lehető legszigorúbb rendszabályok bevezetésére kell számítani. „Őrizkedjenek tehát a szökéstől, mert azzal (a) visszamaradt bajtársaik helyzetét nehezítik meg."

8 A korábbi gyakorlattól eltérően bevezetésre került a rendszertelen időben való, olykor többször is megismételt név szerinti ún. különállásos létszámellenőrzés „...oly módon, hogy a felolvasottak kilépnek [a sorból] és felügyelet mellett más helyen gyülekeztetendők, nehogy ugyanazon személy más helyett is jelentkezhessek"

9 A szökések szervezői, előmozdítói számára a korábbi rendszabály mérlegelés nélküli változatát helyezték kilátásba. Azokat az internáltakat, akikről kiderült, hogy bajtársaikat szökésre vagy más tiltott tevékenységre igyekeztek rávenni - katonai, illetve polgári státuszukra való tekintet nélkül - haladéktalanul büntetőtáborba utalták. A megtorlás a táboron kívül lakó, internált katonai munkavállalókat is érintette. Schindler altábornagy utasítása szerint azon munkahelyekről, ahol szökés fordul elő, a munkát vállaló lengyel katonákat vissza kellett rendelni a táborba.

10 A szökések megtorlásával kapcsolatos rendelkezések egy részének újrafogalmazása, illetve egyértelművé tételének konkrét előzménye az volt, hogy egyre több táborba érkeztek lengyel emisszáriusok, akik a Sikorski hadsereg egységeibe szükséges katonákat szökésre buzdították. A pécsi IV. hadtestparancsnokság információi szerint „.. .szökött lengyel tisztek járják az országot és rábeszélik az internáltakat, hogy szökjenek meg Görögországba."

11 (A Görögországba [Ciprusra] szökés értelemszerűen a Szíriába, Palesztinába való evakuálást jelentette.) Pekle Béla tábornok a III. hadtest részéről megküldte a HM. 21. osztályának Zenon Kowaliczko (sic!) a jugoszláviai Jagodzina helységből 1940. december 20-ai keltezésű, otthon maradt társait mielőbbi szökésre buzdító levelét, melyben megadta a pontos budapesti címet, ahol a táborból megszökötteknek jelentkezniük kell.

12 Jan Emisarski-Pindelli katonai attasé távozásával, majd a budapesti lengyel követség tevékenységének teljes ellehetetlenülése (1940. december 7.) következtében a belgrádi lengyel követség jelentősége megnőtt, sőt a feladatok egy részét közvetetten át is vette. Erről a budapesti német követség tájékoztatta is a Külügyminisztérium illetékeseit. Ezt követően a Külügyminisztérium átiratban értesítette a Honvédelmi Minisztériumot, hogy „...a német követség értesülései szerint a Londonban székelő lengyel kormány - az itteni lengyel követség megszüntetése folytán - a belgrádi lengyel követséget bízta meg a katonai szolgálatra alkalmas lengyeleknek Magyarországból való (ki)szöktetésének előmozdításával. A legszigorúbb [magyar] rendelkezések foganatosítását kéri a lengyelek szökésének minden áron való meggátlására."

u A magyar katonai hatóságok bizonyos értelemben már, a november 20-án kiadott HM. rendelettel gyakorlatilag teljesítették a német kérést.

14 7 HL HM. 1941-21-21-4391-66.929. 8 Uo.; E tényre utalt, illetve hívta fel társai figyelmét már korábban Marian Steifer ezredes, a Katonai Képviselet vezetője az 1940. július 2-án keltezett, a „Do PP Starszych Obozów" (a „lengyel rangidősökhöz") címzett körlevelében is. Lásd: HL HM. 1941-21-21-4391-469560. 9 Uo. 10 Uo. 11 HLHM 1941-21-21-4391-66.929. A pécsi IV. hadtestparancsnokság (Materna tábornok) távirati jelentése a HM. 21. Osztályának. 1940. nov. 12. Az információt a győri lengyel kórház állományában lévő egyik lengyel tiszt „B" embere, egy lengyel származású magyar állampolgár szolgáltatta. A besúgó értesülései megfeleltek a valóságnak. A győri kórházba az ország különböző táboraiból utaltak be tényleges, illetve álbetegeket. Ebből adódóan a fiókkórházban igen sok hír cserélt gazdát. A speciális helyzetben lévő győri lengyel hírszerzők képviselték az Ekspozytura „W" keretében végzett hírszerzés második vonalát (lépcsőjét). 12 Uo. 1941-21-21-4387-1928. (11.000/3093. ein. III. L.-1940). A levelet német fordításban találtuk meg: „Teuer Stefan! 1. ) Ich entschuldige Dich sehr, dass ich zu Dir so lange nicht gesch riehen habe, aber Du musst mir das verzeihen, da ich immer in der Reise bin. Jetzt aber bin ich auf einer Stelle, wo ich länger bleiben werde, so schreibe ich Dir und bitte Dich auch mir abzuschreiben. Ich bin mit dem Leben begnügt und warte auf die weitere Reise, mit Ungeduld. 2. ) Ich bin neugierig ob dort zu mir nicht ein Paket angekommen ist, icenn nur dort sowas sein sollte so bitte es abzunehmen und mir nach meiner Adresse zu schicken. Wenn sie aber nicht ausgeben sollten, so gebe meine Adresse oder nach Budapest auf Servita 10. 3. ) Wir werden uns wann treffen wenn mir nur nicht ein Baum auf dem Kopfe nicht auswächst. Ich möchte wollen, dass Du mit mir sein könntest, und du könntest sein, nur musst Du dorthinfahren, wo ich es unterschrieben iiabe. (Budapest Servita 10.)" 13 Uo. 1940-21-21-3558-117288. Pro domo. (1940. dec. 30.) 14 Uo. 1940-21-21-3558-119052. Lengyel internáltak Görögországba való szökésének megakadályozása. Átirat a Külügyminisztériumnak. 1941. jan. 25. (Ugyanezen az alapszámon találjuk a Küm. [Ghyczy követ | átiratát - ugyanezen ügyben - a HM.-nek. 1940. dec. 21.)