Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)
Csóti Csaba: Kaposvári életbiztosítási esetek (1920-1938) társadalomtörténeti tanúságai
Foglalkozási kategória Fő Biztosítási esetek Befektetési helyek (alkalmazott és alkalmazott családtagja) száma 1. MÁV-alkalmazott (munkás) 5 4 1 2. Közhivatalnok I. (vezető tisztviselő) 4 5 1 3. Tanító 1 I 4. Magántisztviselő I. (vezető beosztás) 2 1 11 5. Magántisztviselő II. (beosztott alkalmazott) 2 2 6. Önálló iparos 4 10 11 7. Kereskedő 5 12 8 8. Önálló egzisztenciát fenntartó értelmiségi l 1 9, Magánzó 2 2 10. Munkás és munkásnő 4 4 11. Napszámos 1 1 2. táblázat Biztosítással és/vagy pénzkezelő intézeti befektetéssel rendelkező örökhagyók a Kaposvár Város Árvaszéke megbízásából 1920-1938 között felvett hagyatéki leltárakban. 18 A foglalkozás szerinti megoszlás jól mutatja, hogy mind biztosítással rendelkezők, mind a befektetéssel bírók között a kereskedők és az önálló iparosok magasan felül voltak reprezentálva. Vagyis az árvaszéki hagyatéki leltárak alapján készített kis „statisztika" a kaposvári társadalomszerkezetet foglalkozási ágak alapján bemutató elemzésekhez hasonló, de azzal nem teljesen megegyező eredményt mutat. Az iparos réteg meggyengülése ellenére lényegében ugyanannyi iparos rendelkezett biztosítással, mint ahány kereskedő vagy magántisztviselő. Sőt, a biztosítási esetek számát tekintve az iparosok alig maradtak le a kereskedők mögött, miként a pénzügyi befektetéseik száma is megegyezett a vezető magántisztviselők pénzügyi befektetéseinek számával. Persze mind a biztosítási értékek, mind a befektetési összegek esetében - mint azt a mellékletben közölt táblázat 10-11. oszlopának adatai bizonyítják - az iparosok általában elmaradtak a kereskedők és a tisztviselők mögött. Abban az esetben, ha, mint utaltunk is rá, a biztosítási és a befektetési hajlandóságot a polgárosodottság, pontosabban az ehhez kötődő öngondoskodó mentalitás egyfajta mértékének is tekintjük, akkor megállapítható, hogy az iparosok és a magántisztviselők életszemlélete között aligha lehettek jelentős különbségek. A társadalmi hovatartozás bármilyen alapos kategorizálása sem teszi azonban lehetővé, hogy az egyén döntése előre meghatározható legyen. A személyes - sokszor kideríthetetlen - motivációból eredő döntés nem egyszer felülírja az általános tapasztalatot. Erre példa Tevely Béla takarékpénztári igazgató (vö. Adattár, 14. sor), aki igen kiterjedt befektetési körrel rendelkezett, biztosítása azonban nem volt. Esetében felmerül a gyanú, hogy tudatosan tartózkodott az életbiztosítási szolgáltatás igénybevételétől. Eközben kollégája, az elemzésben szerepeltetett másik bankigazgató a biztosításán kívül mintha teljesen vagyontalan lett volna. Utóbbi esetben feltehetően az örökhagyó előre gondoskodott a vagyonátruházásról, hiszen sem társadalmi státusz, sem biztosításának összege nem arra utal, hogy nincstelen lett volna. (Vö. Adattár, 8. sor.) Érdekes tapasztalat, hogy a MÁV munkás alkalmazottai között a biztosítási esetszám viszonylag magasnak mondható. Ha az adattár megfelelő sorait szemügyre vesszük, az is kiderül, hogy igen változatos volt a MÁV alkalmazottak biztosítási esetei között a biztosítási vállalkozások előfordulása. Vagyis: semmi esetre sem a MÁV által szervezett tagtoborzásról lehetett szó. Úgy vélem, hogy a MÁV alkalmazottak biztosítás kötései esetében három körülményre kell figyelemmel lenni. Az egyik, hogy a vasúti alkalmazás kétség kívül polgárosító hatású volt, a MÁV-nál dolgozni biztos állást és társadalmi Somogy Megyei Levéltár (továbbiakban: SML) Kaposvár Város Árvaszékének iratai. 1920-1938 (továbbiakban: Árvaszék).
