Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Vonyó Anita: Időjárási események és természeti csapások Somogy megyében 1866-1881 között, a Somogy című hetilap tudósításai nyomán

IDŐJÁRÁSI ESEMÉNYEK ÉS TERMÉSZETI CSAPÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 1866-1881 KÖZÖTT, A SOMOGY CÍMŰ HETILAP TUDÓSÍTÁSAI NYOMÁN VONYÓ ANITA Napjainkban gyakori beszédtéma a minket körülvevő természet változékonysága, kiszámíthatatlansága. Számos tudományos megalapozottságú értekezés született már arról, hogy a különböző időjárási és egyéb szélsőségek milyen mértékben következményei az ember természetet átalakító tevékenységének. Az álláspontok egyik része arra a nézőpontra helyezkedik, miszerint a szélsőséges változások jelentős része emberi okokra vezethető vissza, míg mások szerint a természet ilyen jellegű megnyilvánulásai örök időktől valók. Mindkét vélemény képviselői számos érvet és tényt tudnak felsorolni, melyek alátámasztják kutatásaik eredményét.' Jelen tanulmányban nem célunk egyik álláspont igazának bebizonyítása sem. Azt próbáljuk meg bemutatni, hogy az elmúlt években tapasztalt „rendkívüli" természeti események nem egyediek. Megyénk első rendszeresen megjelenő hetilapjának, a Somogynak a híreit 1866-1881 között alapul véve arra világítunk rá, hogy nagy időjárási, vízállási szélsőségek, földrengések, napfogyatkozások az említett korszakban is előfordultak, és hatásaikat az akkori korok embere hozzánk hasonlóan élte meg. A 19. század második felében is úgy tünteti fel az újságíró a természettel összefüggő tragikus híreket, mintha korábban azok nem jellemezték volna hazánkat. Ha azonban kézbe veszünk néhány az időjárást és a természeti csapásokat történetiségükben vizsgáló munkát,

2 akkor láthatóvá válik, hogy környezetünk örökös változékonyságot mutat amellett, hogy bizonyos - földrajzi helyzetünkből és adottságainkból fakadó - állandó vonások is jellemzik. 15 év anyagának áttekintése már kellően hosszú idő ahhoz, hogy következtetéseket vonhassunk le. A legjobb példa a Balaton esete. Az elmúlt néhány év csapadékszegény időjárásának hatására sokan már riadót fújtak, miszerint a magyar tenger vízszintjének csökkenése visszafordíthatatlan, megállíthatatlan folyamat, illetve a tó vízutánpótlásáról mesterséges úton kell gondoskodni. A média vezető hírei közé tartoztak a déli parton szárazra került homokplatókat bemutató képsorok. A 2005-ös csapadékos évnek köszönhetően a folyamat gyökeresen ellenkező irányt vett. A Siócsatorna zsilipjének többszöri megnyitása ellenére is olyan mértékben emelkedett a Balaton vízszintje, hogy már-már a part menti településeket fenyegette! Ha áttekintjük a Somogy híradásait, akkor mindkét eseményre találhatunk példát. 1874-75-ben annyira alacsony volt a tó vízszintje, hogy a közvélemény már a fürdőkultúra végét emlegette, a tihanyi révnél „át lehetett parittyázni" az egyik partról a másikra. Az időjárás csapadékosabbá válásával aztán megfordult a helyzet. 1877től kezdve néhány évig úgy megemelkedett a vízszint, hogy az egykori berkek területe ismét elöntés alá került, sőt több helyen, a vasúti töltéseken is áthatolt a víz. 1 Pálvölgyi Tamás véleménye szerint a Föld éghajlatán az emberi beavatkozás jelei mutatkoznak. A 19. század vége óta Földünk átlaghőmérséklete 0,3-0,6 °C-kal emelkedett, míg az utóbbi 40 évben 0,2-0,3 °C hőmérsékletemelkedés volt tapasztalható. Az éghajlat esetleges megváltozása a 21. század egyik legjelentősebb társadalmi kérdésévé válhat (Pálvölgyi Tamás: Az új évezred környezeti kihívása: az éghajlatváltozás. Bp., 2000. L'Harmattan). Faragó Tibor, az Éghajlat-változási Keretegyezmény magyar képviselője szerint az emberi tevékenységből eredő hatások elérték azt a mértéket, ami már a földi környezet állapotának alapvető változását idézheti elő (Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon. Szerk. Takács-Sánta András. Bp., 2005. Alinea-Védegylet). Kertész Ádám a globális klímaváltozással, és annak környezeti hatásaival kapcsolatosan egy kettősségre hívja fel a figyelmet. Mérésekkel alátámasztott adatok csak az elmúlt néhány évtizedből állnak rendelkezésünkre, illetve azok különböző területekről eltérő sűrűségben oszlanak meg. Kertész tehát azt a kérdést veti fel, hog)' szabad-e száz év tendenciajellegű változásait hosszú távra kiterjeszteni, és lehet-e azokból messzemenő következtetéseket levonni (Kertész Ádám: Á globális klímaváltozás természetföldrajza. Bp., 2001. Holnap). A földi éghajlat-ingadozások okait magyarázó hipotézisek mindegyikére jellemző, hogy elég sok bennük a bizonytalanság. Az éghajlat-változások egyes részleteit jól megmagyarázzák, de teljes és átfogó magyarázatot egyik elmélet sem ad. 2 Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701-1800-ig. Bp., 1970. Akadémiai.; Béthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1801-1900. Bp., 1998. OMSZ.; Réthly Antal: A Kárpátmedencék földrengései. Bp., 1952. Akadémiai.; Rácz Lajos: Magyarország éghajlattörténete az újkor idején. Szeged, 2001. JGYFK.; Rácz Lajos: A „kis jégkorszak" telei Magyarországon. História 2005/10., 3-7. p.