Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Szántó László: A Kaposvári Vaskombinát Munkástanácsának „önfeloszlatása"

gyei forradalmi tanács elnöke sem. Nem lehet véletlennek nevezni, hogy személyesen is részt vett a kommunisták letartóztatásában. Az sem véletlen, hogy arról beszélt az üzemben a munkásoknak, „addig ne dolgozzanak, amíg a szovjet csapatok itt vannak". Majd később pedig, amikor az üzemre visszahelyezték a vörös csillagot, az egyik munkástól megkérdezte: „minek teszik azt fel?". Tudjuk, Gábrielnek fáj, hogy ott ragyog a vörös csillag, mert az is arra emlékezteti, hogy elvesztették a játszmát, amitől pedig annyit reméltek. Most azonban mintha mi sem történt volna, Gábriel a munkástanács tagjaként újra az üzemben dolgozik. Nem értjük a bíróságot. Most hoztak ítéletet Hamvas ügyében és bűnösnek mondották ki demokratikus államrend ellen folytatott izgatásért. Véleményünk az, hogy Gábriel, mint a megyei forradalmi tanács elnöke és a Szabad Somogy felelős kiadója, szintén izgatást, bűnt követett el a demokratikus rend ellen és ezért bűnhődnie kell. Fiáról, Gábriel Béláról csak néhány szót - 1945-től 1953-ig büntetését töltötte. Az természetes, hogy apja nyomdokain haladva ő is arra lázította az üzem dolgozóit, hogy addig ne dolgozzanak, amíg a szovjet csapatok itt vannak. S az is természetes, hogy ő is tagja a munkástanácsnak, de - és ez is természetes - csak addig, amíg az üzem józan gondolkodású, becsületes munkásai el nem távolítják onnan. „Nekünk kommunista nem kell!" Mielőtt még valaki azt hihetné, a két Gábriel véletlenül került a munkástanácsba, eláruljuk, hogy nem így történt. Nézzük meg a munkástanács elnökét. Az elnök Gál János, aki az államosítás előtt öntödetulajdonos volt, s tíz-tizennégy emberrel dolgoztatott. Beszélgettem olyan elvtársakkal, akik az államosítás előtt nála dolgoztak. Elmondották, hogy Gál a kulcslyukon keresztül leste embereit, hogy mit dolgoznak. Azt is elmondották, hogy fizetni sem nagyon szeretett, mert a kollektív szerződés ellenére kevesebb bért fizetett dolgozóinak. Olyan embernek ismerik őt az üzemben, mint aki többre tartja magát másoknál és nem is beszélnek róla másképpen, mint a „doktor úr" vagy „Gál főmérnök úr". Amikor az üzemben a munkástanács választására készültek, egyik dolgozó megkérdezte Gált, hogy „miért nem vettek fel kommunistát a munkástanácsba jelöltek közé", Gál erre azt felelte: „nekünk kommunista nem kell". Nem is került a munkástanácsba kommunista még véletlenül sem. De elnökként képviseli ott a munkásokat az, aki évekkel ezelőtt kizsákmányolta őket. Gál János jó szakember, dolgozzon továbbra is az üzemben, de ne mint a munkástanács elnöke. A munkástanács titkára és „apró" ügyei Megfelelő embert a megfelelő helyre. A munkástanács titkárának Harmat Nándort, volt munkaügyi előadót, mint arra legmegfelelőbbet választották meg. Talán úgy gondolták, olyan ember kell oda, aki legalább annyira szívén viseli a munkások jogait, mint a saját érdekeit. Legalább is az üzemben dolgozók arról beszélnek, hogy Harmat Nándor a saját érdekeit a szívén viseli. Azt beszélik az üzem dolgozói, hogy senkinek nem készül annyi munka az üzemben - megrendelés nélkül -, mint Harmat Nándornak. Tavaly lakását festette ki. Gábriel János, aki a festőműhelyben dolgozik, több kiló festéket adott ki Harmat részére minden utalvány nélkül. Azt már csupán csak megemlítjük, hogy a vállalat egyik volt dolgozója, Lelovics, munkaidő alatt festette ki Harmat lakását. A festék kiadását, melyről utalvány nincs, Gábriel jegyzőkönyvileg elismerte. Igazgató, majd miniszter leszek Ma még csak egyszerű munkás vagyok, de rövidesen művezető, majd termelési osztályvezető leszek. Azután igazgató, majd a megyei tanács tervosztályának vezetője, s innen kerülök a miniszteri székbe. így mondja el várható karrierjét munkatársainak Fonyó László. Fonyó nem jós, a jövőbe sem lát. Ezt a várható karriert arra alapozza, hogy belép a pártba, s azután nincs már akadály előtte a felfelé emelkedő úton. Mi sem vagyunk jósok, a jövőbe sem látunk, de azt határozottan mondjuk Fonyó Lászlónak, amíg itt proletárdiktatúra van, ő sem párttag, sem pedig miniszter nem lesz. Tudjuk, ha ez csupán rajta és hozzá hasonló társain állna, akkor könnyen sikerülne, de ez elsősorban rajtunk múlik és olyan ember előtt, mint Fonyó László - aki 1945-től 1953-ig szintén büntetését töltötte - bezárjuk a párt kapuját. Tudjuk, Fonyó László is első volt az üzemben, aki az ellenforradalom alatt fegyvert kért és kapott. Fonyó Lászlóra nincs szükség a pártban, de nincs szükség az üzem munkástanácsá-