Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Vonyó Anita: Időjárási események és természeti csapások Somogy megyében 1866-1881 között, a Somogy című hetilap tudósításai nyomán

még vetni való is sok van. 1865-ben december hó 13-án szálingózott az első hó; 1866-ban október 26-án; 1867-ben november 12-én; 1868-ban november 11-én. 1870. 09. 20.: 14-én virradóra ismét olyan vihar és zápor volt a Balaton vidék több pontján, minő csak ez évben szokásos. A vízár nemcsak az utakat rongálta meg, hanem a lapokon, renden fekvő sarjat is magával ragadta. 14-én napközben is többször esett erős északi szél mellett, és este felé olyan hűvös lett, hogy a hévmérő 4 fokra süllyedt 0 felett. 1870. 09. 27.: Siófokról írják nekünk 22-ről: Ma rendkívüli napunk volt; olyan szélroham északról, minőt ez évben (pedig be sok részünk volt már benne) még nem éltünk. A napi munka tökéletesen lehetetlenné vált; s míg a veszprémi hegyláncokról szilajon dühöngő orkán magasra korbácsolta a hullámokat, melyek egészen az ültetvények közelébe hajtattak, a futóhomokot sebesen, s felhő alakban hajtotta Kiliti, Maros felé. Azt hihetnéd a számum költözött át hozzánk azzal a különbséggel, hogy farkasbundában és ködmönben jártak az emberek. Ami halászcsónak volt, az a parton keresett menedéket, s a Sió magasra nőtt, melybe özönlöttek a hullámok. Ember lett volna a talpán, ki a móló élén megáll, hova másfél öl magasságra vertek föl a habok. A Balaton valóban borzasztóan szép volt. Egy-egy megkésett fecske dideregve keresett menedéket a fogadó árnyékában. Utasok, munkások meghúzták magukat. A hévmérő az esti órákban 14-16 fokot mutatott. Isten mentsen meg ilyen napoktól! 1870. 11. 29.: 20-26-ig valóságos tavaszi napjaink voltak napfényes meleg, majd langyos esős idővel. A melegben hosszan úszott a légben az ökörnyál; az ibolyabokrok virágzanak; a fák bimbói dagadnak, az utakon pedig tengelyt tolja a sár. 1871. 09. 19.: Folyó hó 12-én még 22 foknyi meleg volt, azt hittük kánikulában vagyunk, s 13án északi szél mellett oly hideg lett, hogy téli ruhában jártunk; így volt 14-én is. A láthatárt pillanatra felhők borították, s a rég várt esőt már előttünk láttuk, midőn az erős szélroham szétverte a felhőket, és lett mi volt, a puszta por. 1871. 09. 26.: E hó 24. és 25-ike közti éjjen iszonyú mennydörgés és villámlás közt jég esett, amely két környékbeli szőlőhegyet majdnem tönkre tett. Az ezzel egybekötött zivatar pedig oly nagy volt, hogy a gyümölcsfák ágait letördelte. 1871. 10. 17.: Folyó hó 12-én, 13-án virradóra oly hideg volt, hogy meglehetős vastag jéghártyát lehetett látni a vizeken. A téli öltönyöket hordták elő a szabóktól, és a bekecsek, bundák ugyancsak forgalomban voltak. A szüretelőknek egyik keze a tűz körül volt, másik a szőlőfürtön. Vannak lapályos helyen fekvő szőlők, melyek még éretlenek lévén a fagy jól megcsípte. 1872. 10. 22.: Folyó hó 16-17-én tökéletes nyári időnk volt, a vénasszonyok nyara. A hévmérő árnyékban 19, a napon pedig 22 fokot mutatott. Újra nyílnak a virágok, sok almafa újra virágzik. 1872. 11. 26.: A hűvösebb esőzések után 20-án megint beállt a tavasz; röpködtek a lepkék, szúnyogok; a pipitér innen-onnan másodszor is elhullatja virágát. Sok is a jóból! 1874. 11. 17.: Folyó hó 12-én váratlanul beköszöntött a tél; annyiban váratlanul, mert nálunk a hó is ritkasággá válik. Több napon át havazott is, miután a melegségi fok még 3-4 volt. 1875. 11. 16.: Borzasztó orkán. Folyó hó 11-én este 9 és 10 óra közt rendkívüli orkán lepte meg Kaposvárt nyugatról. Este felé már majd a földön úszó koromsötét felhőket hajtott a szél, csakhogy északról; a lég oly nyomott, meleg volt, hogy szinte nehéz volt a lélegzet. Tökéletes vihar előtti csend! Esti 9 órakor még gyönyörű csendes holdvilágos est, s utána 30-40 percre jött olyan orkán, minőre alig emlékeznek, mintha száz mennydörgés vegyült volna össze egyszerre, olyan bömböléssel seperte végig a város egyik sarkát. Az ablaktáblák 40-50 ölnyi távolságra repültek a légben; a vasútnál több kocsit messze távolságra lódított. Két vagon a sínekből kisodródott. Az indóháznak nyugati csúcsfalát, és a tető egy részét, mint a labdát dobta le, sőt a kéményről egy nagy követ is. Az átellenben levő egyik béres ház tetejét kettészakította. Az arénának nyugati tetőrészét lekapta, és 60 lépésre szórta a kerítés mellé. A Szarvas fogadó kapuját a mellette levő erős kőfalakkal halomra döntötte. A nyári kertben nagy élő fákat tövestől kitépett, s egész faépítményeket egyenlővé tette a földdel. A vasútállomásnál a fűtőház tetejét összerongálta; a König-házról egész hosszában leszakította a bádogvezetéket, s mint pelyheket szórta a Sétatérre, ezer és ezer zsindelydarabbal. A Csősz és Zsiray házakat egészen elpusztította. Szóval a város ezen részén akkora a