Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Szántó László: A Kaposvári Vaskombinát Munkástanácsának „önfeloszlatása"

újabb átszervezése után, 1953-ban a városi tanács irányítása alá helyezték Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát néven.

26 Az 1950-es évek közepén mintegy három és félszáz dolgozója volt az üzemnek. Az 1956-os forradalom első kaposvári eseményének, az október 26-i Petőfi téri tömeggyűlésnek aktív részese volt a gyár munkássága. Az üzem egyik munkását beválasztották a Nagy Imre miniszterelnökhöz indított küldöttség tagjai közé.

27 Valószínű, hogy az üzem dolgozóinak egy része már ezen a napon is tárgyalt a munkástanács megalakításáról, majd - a korábban már hivatkozott felhívás nyomán - október 27-én megválasztották az Ideiglenes Munkástanácsot. A Somogyi Néplap október 28-i tudósítása erről számolt be, nagyon pozitív hangvételben. A munkásgyűlés és a választás menetére meghatározó befolyással volt az a tény, hogy a gyűlést Réti Ferenc főmérnök és Gábriel János, a festőműhely vezetőjének személyében tájékozott, illetőleg politikai tapasztalattal is rendelkező emberek

28 irányították. Az újságcikk szerint Gábriel nagyon átgondolt és mérséklő hangvételű beszédet tartott, sőt arra is következtethetünk a leírtakból, hogy meglehetősen tisztában volt a munkástanács lehetséges üzemi, gazdasági szerepével. Beszédének tartalma és jellege annál is inkább érdemes a figyelemre, mert az alább ismertetendő, 1957. március 3-án kelt újságcikkben és majd a perében, éppen ellenkező értelmű szerepét próbálták bizonygatni ellenfelei, pontosabban rágalmazói. A munkástanács további tevékenységéről, egészen az önfeloszlatást kiváltó eseményekig, eddig nem kerültek elő további egyidejű források. A kommunista párturalom restaurálásában, illetve további megszilárdításában alapvető szerepet töltött be a forradalom és szabadságharc részvevői elleni megtorlás. Kaposvárott ennek egyik kiemelkedő eseménye a megyei forradalmi tanács elnöke elleni eljárás, amely egyben alkalomként szolgált a Vaskombinát munkástanácsának ellehetetlenítésére is. 1956. november 4-én őt is elfogta a szovjet katonai alakulat, és néhány nappal később Kárpát-Ukrajnába, Ungvárra deportálták több ezer társával egyetemben. December elején történt hazaszállítása után szabadon engedték, dolgozhatott eredeti munkahelyén, egészen 1957. március 5-ig, amikor a Somogy Megyei Rendőrfőkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya őrizetbe vette, majd a bíróság jóváhagyta a politikai rendőrség előzetes letartóztatásba helyezési javaslatát.

29 A letartóztatása előtti napokban jelent meg egy hosszabb írás a Somogyország néven kiadott megyei pártlapban, Becsületes embereket a Vaskombinát munkástanácsába címmel.

30 A bértollnok szerepét betöltő újságíró rögtön a cikk első részében vétkesnek minősítette Gábrielt az akkori legfőbb politikai bűn elkövetésében: „Véleményünk az, hogy Gábriel, mint a megyei forradalmi tanács elnöke és a Szabad Somogy felelős kiadója, szintén izgatást, bűnt követett el a demokratikus rend ellen és ezért bűnhődnie kell. " A munkástanács sorsára negatív befolyást gyakorló, az első politikai perek idején még gyakran alkalmazott módszerként közzétett rágalmazó újságközleményt Függelékben közöljük, a jegyzőkönyv után. Tartalmának részletes ismertetésétől ezért eltekinthetünk, s mindössze azt emeljük még ki, hogy több munkástanácstagot súlyos rágalmakkal illetett, személyi és erkölcsi tisztességében súlyosan megtámadott. Uo.: 1953. ápr. 10-i alapszervezeti taggyűlés jkv.-e. Somogyi Néplap, 1956. október 27. 2. p.: Kaposvár népe nagygyűlést tartott a Petőfi-szobornál. Réti Ferencről nem sikerült alaposabb életrajzi adatokat fellelni. A fiatal mérnök tagja volt az MDP üzemi szervezetének, majd bekapcsolódott a már említett Zrínyi Kör szervezésébe. A forradalmi napok idején tagja, egyes források szerint elnöke a Kör vezetőségének. 1957-ben el kellett hagyni az üzemet s Budapestre költözött, ahol a Gyógyászati Segédeszközök Gyárában nyert alkalmazást. Még 1957 elején, Kaposváron kérte átigazolását, majd később felvételét az MSZMP-be, de kérelmét „ellenforradalmi" magatartására hivatkozva elutasították. L.: SML XXXV.l. L./állag: Párt- és Tömegszervezeti O. iratai, 1956-1989. 24. d. 144. o.e.. cs. Az 1956-os forradalom résztvevőivel kapcsolatos iratok. Gábriel János 1894. április 4-én született Kaposváron. A büntetőperének anyagában (1. a 8. sz. jegyzetet!) olvasható kihallgatási jegyzőkönyv adatai szerint, a fényező-mázoló segéd részt vett az I. világháborúban, majd a Tanácsköztársaság honvédő háborújában. 1921-ig, önálló mesterré válásáig tagja a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. 1946-ban tagja lett a Barankovics István vezette Demokrata Néppártnak, majd az 1947. évi országgyűlési választásokon pótképviselői mandátumot szerzett a párt listáján. 1948-ban egy ideig képviselő, majd lemondott mandátumáról. Ebben az időben is önálló mesterként dolgozott, 1948-tól az ÁVH szoros megfigyelése alatt. 1953-ban lemondott az iparengedélyéről és a Vaskombinát festő-fényező műhelyének a vezetője, a gyár egyik legjobb szakembere volt. Lásd a korábban hivatkozott periratát! Somogyország, 1957. márc. 3. 5. p.