Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Szántó László: A Kaposvári Vaskombinát Munkástanácsának „önfeloszlatása"

lások során. A kialakult helyzetet elsősorban azzal magyarázhatjuk, hogy - a pillanatnyilag véglegesnek látszó politikai fordulat nyomán - az egykori kisgazdapárti politikusok és a város hivatali-alkalmazotti rétegének képviselői gyorsan bekapcsolódtak az intézményes átalakulás folyamatába. A kaposvárihoz hasonló szerepet csak néhány, viszonylag iparosodottabb vagy városiasabb járási székhelyen töltöttek be a munkástanácsok. így történt ez Siófokon, Nagyatádon és Barcson. A somogyi forráskiadványban közzétettük a munkástanácsok megalakítását rögzítő tartalmasabb jegyzőkönyveket.

10 A dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a megyében létrejött új önigazgatási szervek a fentiekben kifejtettekhez hasonlóan viszonyultak a politikai helyzethez, de egyedi sajátosságok is megfigyelhetők. A somogyi, különösen a kaposvári események arról is tanúskodnak, hogy a munkástanácsok tevékeny résztvevői voltak a települési forradalmi bizottságok megalakításának, a helyi eseményeknek.

11 A forradalom fegyveres leverésével párhuzamosan megkezdődött a kommunista páturalom restaurációja, a résztvevők elleni hajsza. Ugyanakkor az önmagát „munkás-paraszt forradalmi" nak deklaráló Kádár-kormány nem fordulhatott nyíltan szembe a munkástanácsokkal, s ezért próbálkozott valamiféle modus vivendit kialakítani a munkásönkormányzatokkal. Erre annál is inkább rákényszerült, mert a munkástanácsok jelentős része, felocsúdva a szovjet beavatkozás okozta döbbenetből, folytatta tevékenységét, sőt hamarosan kibontakozott a területi és országos összefogásra irányuló mozgalom.

12 Ebben a politikai helyzetben adták ki november 13-án a munkástanácsokról szóló kormányrendeletet, melynek 1. pontja így kezdődött: „A munkástanácsok útján valósul meg a munkásönkormányzat. A munkástanácsok hatásköre kiterjed az üzemi élet minden területére. Az elvileg széles körű jogosultságok mellett új választást rendeltek el arra hivatkozva, hogy a rendkívüli viszonyok közt gyakran nem a munkások többsége választotta meg az ideiglenes munkástanácsokat. A munkásság részéről eredményesek voltak az összefogási kísérletek, ugyanis 1956. november 14-15-én megalakult a Nagy-budapesti Központi Munkástanács, amely rövidre szabott fennállása idején gyakorlatilag országos munkás fórum szerepét töltötte be.

13 A munkásság képviselőinek józanságát, realitásérzékét bizonyítja, hogy felhívást tettek közzé a sztrájk beszüntetésére, s egyúttal tárgyalásokat kezdtek a kormány vezetőivel. A forrásközlés bevezetőjének kereteit meghaladja a fővárosi események részletes ismertetése, ezért csak jelezzük, hogy a kormány - következő lépésként - november 21-én erőszakkal megakadályozta a munkástanácsok küldötteinek a Sportcsarnokba meghirdetett gyűlésének megtartását, majd a következő napon törvényerejű rendeletet adtak ki a munkástanácsokról. Kádár és a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezetősége ekkor úgy ítélte meg, hogy a munkástanácsok „ellenkormány" megalakítására törekszenek, s ennek megfelelően került előtérbe velük szemben is a megtorlás politikája.

14 Az említett rendelet ellentmondásosságára hívjuk fel ezúttal a figyelmet, ugyanis egyfelől csak az ipari üzemekre korlátozta a munkástanácsok működési területét, s nem engedélyezte területi vagy országos szerv megalakítását. Másfelől viszont a vállalati, üzemi tevékenység egészének irányítását, felügyeletét rábízta a munkásság önkormányzati szerveire. Nyilvánvaló az is, hogy a kommunista párt vezető szerepe és a centralizált tervutasításos gazdálkodás által meghatározott viszonyok közé lehetetlen volt beilleszteni a munkásönkormányzat intézményét.

15 10 A Somogyban megalakult munkástanácsok üléseiről kevés jegyzőkönyv maradt fenn, s azokban sem rögzítették általában a lefolytatott vitát, legfeljebb az elfogadott határozatokat. 11 Lásd erről! részletesen a szerzőnek a hivatkozott dokumentumkötetben olvasható bevezető tanulmányát! Id. mű, 7-31. p. 12 Lásd erről! pl. Varga, id. mű 212. p! 13 Magyar munkástanácsok, 64. p., Varga, id. mű 213-216. p. 14 Lásd! pl. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. Bp., 1993-1994, Intera RTPolitikatörténeti Intézet, c. négykötetes kiadvány I. kötetében az MSZMP IIB 1956. november 21-i ülésének jkv.-ét! (71-88. p.) Ezt a két-három hetes időszakot a témával foglalkozó kutatók egy része is úgy jellemzi, mint amely során kezdett kialakulni egyfajta „kettős hatalmi" helyzet a kormány és a Központi Munkástanács viszonylatában. (Varga, id. mű 219. p., vagy az előbb hivatkozott dokumentumkötet bevezető tanulmányának szerzője, Sipos Levente álláspontja a november 11. és december 9-e közötti időszakról, 15. p.) 15 Varga, id. mű 220-223. p.