Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)
Szántó László: A Kaposvári Vaskombinát Munkástanácsának „önfeloszlatása"
A KAPOSVÁRI VASKOMBINÁT MUNKÁSTANÁCSÁNAK „ÖNFELOSZLATÁSA" FORRÁSKÖZLÉS SZÁNTÓ LÁSZLÓ Minden levéltáros, kutató számára izgalmas a pillanat, amikor rátalál olyan kordokumentumra, amely lényeges információkkal szolgál egy történelmi eseményről, annak különféle összefüggéseiről. E tanulmány szerzője is ilyen érzésekkel tanulmányozta a Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát Munkástanácsának 1957. március 6-ai ülésén készült jegyzőkönyvet. A terjedelmes dokumentum olvasója, azon kívül, hogy megismerkedhet egy üzemi munkástanács megszűnésének körülményeivel, tájékozódhat azokról a viszonyokról és egyéni magatartásokról, amelyek az 1956-os forradalom leverését követő kommunista hatalmi-politikai restauráció és gazdasági konszolidáció első időszakát jellemezték a munkástanácsok tekintetében. A jegyzőkönyv forrásértékét növeli az a tény, hogy a vitában - a városi MSZMP-elnök jelenlétében - lényegében minden olyan kérdés terítékre került, amely a munkástanácsok szerepével és helyzetével kapcsolatban felmerült a forradalom, majd a „kádári konszolidáció" időszakában. A teljes dokumentum 1 közzétételét az a tény is indokolja, hogy a munkástanácsok megszűnésének körülményeiről - tudomásunk szerint - ez az egyetlen fennmaradt hiteles forrás. Az 1957 márciusában bekövetkezett, ön/eloszlatásnak minősíthető lemondás körülményeinek megértéséhez hozzájárul néhány további, a Vaskombinát munkástanácsának működésével kapcsolatos egykorú forrás ismertetése. A történeti dokumentumok bemutatása előtt célszerűnek látjuk röviden áttekinteni a munkástanácsok történetét, a forradalom alatti és utáni szerepük néhány kérdését, különös tekintettel a somogyi eseményekre. Az 1956-os forradalom idején megalakult munkástanácsok történelmi előképeiről, létrejöttük előzményeiről eltérő vélemények fogalmazódtak meg a szakirodalomban. Molnár Miklós az Egy vereség diadala c. alapvető munkájában és egyéb írásaiban viszonylag részletesen foglalkozott a munkástanácsokkal, mint a magyar forradalom különleges, az események menetét és jellegét egyaránt nagymértékben befolyásoló intézményeivel. Másoktól eltérően, ő nem elsősorban a jugoszláviai munkástanácsokat tekintette a mintának, hanem arra hívta fel a figyelmet, hogy - a politikai körülmények hatására - a magyarországi munkástanácsok tevékenysége inkább az 1905. és 1917. évi orosz szovjetekéhez hasonlítható. 2 Molnár arra mutatott rá, hogy a forradalom új hatalmi szerveit - a jugoszláv mintától eltérően - nemcsak a gazdasági önigazgatásra való törekvés, hanem erőteljes politikai követelések, és tevékenység jellemezte. A hasonlóság a tekintetben is kifejezésre jutott, hogy már a forradalom napjaiban törekedtek a munkástanácsok az összefogásra, települési és területi szinten egyaránt. Az 1956. október 31-én tartott fővárosi munkástanács-értekezlet egyfajta országos együttműködés, de legalább is koordináció igényét jelezte. 3 A munkástanácsok létrejöttének egyfajta előzménye az a vita, amely - az 1956 tavaszától kibontakozó szellemi és politikai erjedés egyik tüneteként - a szakszervezetek és a munkás-önigazgatás kérdéseiről folyt a Népszava hasábjain, hivatkozva a jugoszláv mintára. Varga László - a munkástanácsokról szóló tanulmányában 4 - erről úgy vélekedik, hogy - a fentieken túl - a „tiéd a gyár... " 1 A tanulmány szerzője már publikálta a jegyzőkönyv egy részletét Az 1956-os forradalom Somogyban c. dokumentumkötetben. (Kaposvár, 1995. SML szerk.: Szili Ferenc, 337-347. p.) 2 Molnár Miklós: Egy vereség diadala. A forradalom története. Bp., 1991. Kiadta az Educatio, az Atlanti Kutató és Kiadó Társulat közreműködésével, 166-171. p.) 3 Lásd erről! Magyar munkástanácsok 1956-ban. Dokumentumok. Sajtó alá rend. Kemény István, Bili Lomax. Párizs, 1986 Magyar Füzetek,) Kemény István az előszóban ismerteti (8. p.) az október 31-i fővárosi munkásparlament állásfoglalását. 4 Varga László: Az elhagyott tömeg, 1950-1956. Bp., 1994, Cserépfalvi-BFL. „Utóvédharc" - Munkástanácsok 1956. c. tanulmány 199-235. p.
