Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig

ezredes 1941. július 28-ai jelentése szerint az ipolyszalkai lengyel tiszti táborban - amikor kijárási tilalmat rendeltek el - alkalmazott helyi bejárónők „mint hírvivők működtek". Csepregi ezredesnek biztos információja volt arról, hogy az internált tisztek a bejárónők lakáscímeik közbejöttével leveleztek. „Ezáltal a lengyel internáltak levelezése teljesen mentesült minden ellenőrzés alól. "

228 A tábori őrség létszámának alakulása az internáltak kommunikációját egyáltalán nem, a szökéseket is csak részben akadályozta. Az 1941. évi őszi szökéseket elsősorban az könnyítette meg, hogy a katonai táborok őrzését tekintettel a magyar haderő szovjetunióbeli tevékenységére - zömmel idős, tartalékos katonák látták el. Stanislaw Laski lelkész-őrnagy szökésével kapcsolatban a budapesti I/I. táborcsoportparancsnok védekezésül például arra hivatkozott, hogy az őrségre beosztottak zöme „50 év körüli emberek, melyek között hadirokkant, nagyothalló, asztmás és szívbajos is van. Az őrszolgálatra behívottak legnagyobb része 15-20 éve katonai szolgálatot nem teljesített, koruknál fogva törődött emberek..."

229 Az őrséget általában 25-30 naponként cserélték, így nem volt idejük kiismerni a szökések mechanizmusát. A szervezett és célirányos evakuáció szimbolikus befejeződéseként (képletes magyar hatósági számvetésként) 1941. október hónapját tekinthetjük. Az 1941. október 13-án kiadott HM. rendelet értelmében a katonai internálótáborok parancsnokait arra kötelezték, hogy a megszököttek visszahagyott személyes tárgyairól (ingóságairól) jegyzőkönyvet vegyenek fel. Egyes táborokban ugyanis a visszamaradt tárgyak megőrzése tárolási gondot okozott. Ezért és a szökések számának minimálisra csökkenése miatt is a táborokban tételes leltárt készítettek.

230 A fent említett rendelet végrehajtása során azonban kiderült, hogy az összeírás számszerűen értelmezhetetlen. Az említetteket a legtalálóbban a mosdósi lengyel tiszti tábor parancsnoka fogalmazta meg. „Jelentem, hogy megfigyeléseim szerint azok, akik szökésre előkészültek, semmi felesleges holmit nem szereztek be, értéktárgyaikat, egyenruhájukat eladták, hogy a szökésre [több - L. L] pénzük legyen. Az elszököttek csak értéktelen és használhatatlan tárgyakat hagytak vissza, amit még megőrizni sem volt érdemes."

231 A különféle hivatalokba, minisztériumokba beérkezett hírek, jelentések (feljelentések) miatt a polgári menekülttábor parancsnokaihoz Angyal helyettes kormánybiztos 1941. október 18-án körlevelet intézett: „Tudomásomra jutott, hogy a lengyel polgári menekülttáborokban bejelentetlen eltávozások fordulnak elő, és a lengyel menekültek magatartása más tekintetben is kifogás alá esik. Felhívom a Táborparancsnok urat, hogy figyelmeztesse a vezetése alatt álló menekülttáborban elhelyezett lengyel polgári menekülteket, hogy ha ezek a visszásságok meg nem szűnnek, kénytelen leszek a lengyel polgári menekültek szabadságát korlátozni."

232 Az ún. „bejelentetlen eltávozások" bizonyára nem szűntek, mert a BM. IX. Osztály részéről Pintér Viktor miniszteri titkár az 228 Uo. 1941-21-21-4390-52.731. (3357. sz. Ein. Vk. oszt. L.-1941.) 226 Uo. 1941-21-21-6823-70.652. Jelentés, 1941. okt. 11. 230 A menekültekkel kapcsolatos adminisztráció részletességére és pontosságára jellemző az a jegyzőkönyv, melyet 1941. október 15-én a budapesti l/l. lengyel katonai gyűjtőtábor-parancsnokság gazdasági hivatalában a „megszökött lengyel internált tisztek által visszahagyott ingóságok elkoboztatása és azoknak közvetlenül a csoport pság. által megnevezett lengyel internáltaknak való átadása, továbbá a személyes iratok, jegyzetek, könyvek és hasznavehetetlen cikkek megsemmisítése tárgyában" vettek fel. A tábor állományába tartozó, megszökött hét tiszt ( Sauriczky Kasimiers [Kazimierz Sawicki - L. I.] tábornok, Tadeusz Kasprzycki, Emil Pinecki főhadnagyok, Janusz Bokszczanin, Stefan Golaszewski, Marian Bierniacki alezredesek és Stanislaw Laski lelkész-őrnagy) az alábbiakat hagyta a táborban: 3 drb. papi reverenda, 1 drb. papi miseing, 1 drb. piros oltárterítő, 1 drb. papisüveg, 3 drb. papi nyakszegély, 2 drb. rózsafüzér, 125 drb. különböző vallásos könyv... [leltárba került még] egy öltöny pijama, 1 drb. kötött ujjas, 1 drb. téli ing, 1 drb. téli gatya... " Jegyzőkönyvezték, de nem vették leltárba a megsemmisítésre ítélt magánleveleket, hasznavehetetlen apró személyes tárgyakat és 83 különböző témakörű könyvet. Az eljárás komolyságára vall az, hogy a jegyzőkönyvet vitéz Szendrőy Kovács Géza alezredes, táborcsoport-parancsnok, Mihályi Pál százados, a táborcsoport gazdasági hivatalának főnöke, Aldorfay Emil főhadnagy táborparancsnok (Kőbánya), Varjú Viktor gt. zászlós, jkv. bizottsági tag és Stand József szolgálatvezető törzsőrmester (jegyzőkönyvvezető) írta alá. Lásd! HL HM. 1941-21-21-6824-523920. A megszökött lengyel internáltak visszahagyott ingóságainak bejelentése. (A 469606/21.-1941. sz. HM. rendelet végrehajtása.) 231 HL HM. 1941-21-21-6824-556018. Jelentés a HM. 21. Osztályának. 1941. okt. 19. 232 ZML. 2-1150/1941 (Bm.-13.475/1941).