Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig

A magyarországi lengyel érdekképviseleti szervek tevékenységének minimálisra csökkentése (1941. március-október) kérdéskörnek van egy másik olvasata is. A lengyel szervek ellehetetlenítésére a magyar hatóságok akkor kerítettek sort, amikor az a lehető legkevesebb kárt (kényelmetlenséget) okozott. 1. 1941 nyaráig (őszéig) ugyanis befejeződött az evakuáció, melynek eredményeképpen megközelítőleg 32 ezer katonakorú (hadra fogható) lengyel menekült/internált hagyta el Magyarországot, azaz gyarapította a Sikorski-kormány hadseregét. 2. Kiépültek és működtek a menekültek hétköznapjait meghatározó táborok (önszerveződések), az egészségügyi, oktatási, segélyezési és informciós, lelki gondozást szolgáló hálózatok. 3. A német érdekszférához való felesleges (látványos és végzetes) katonai felzárkózás (a Szovjetunió elleni hadműveletekben való részvétel) politikai mézesheteiben a magyarországi lengyel menekültek vezetői ellen foganatosított megtorló intézkedések egyrészt „magyarázhatók" voltak. Másrészt a németek felé bizonyítani lehetett azt, hogy a magyar hatóságok képesek kordában tartani a menekült szervezetek, képviseletek működését. A menekültek egy ideig reflektorfényben maradtak. Hirtelen minden fontos lett, amiben orosz-szovjet vonatkozásokat lehetett felfedezni.

211 A Szovjetunió elleni német támadást megelőző (és az azt követő) hónapokban az internálótáborok parancsnokai közül többen jelezték, hogy a tisztek egy része orosz nyelvtanfolyamon frissíti fel nyelvtudását. (A kérdés megítéléséhez tudni kell a következőket. Az angol, francia, német, orosz és magyar nyelvtanfolyamok korábban is, mint szabadidő- és önképző programok igen népszerűek voltak. Az orosz nyelv iránti - meglehetősen csekély - érdeklődés a német-szovjet konfliktus után értékelődött fel.) A megszállt Lengyelország délkeleti vajdaságaiba kiszöktetett személyekről - vámosmikolai vonatkozásban például - megállapították, hogy „az orosz nyelvet az illetők nein kedvtelésből tanulták, hanem több mint bizonyosan azért [mert] előre voltak értesítve arról, hogy oly területre fognak menni, ahol az orosz nyelvre szükségük lesz."

212 A forrásokból egyértelműen kitűnik, hogy a katonai és a belügyi szervek 1941 nyarán a zsidónak minősített és orosz nyelvet beszélő lengyel menekülteket megkülönböztetett bánásmódban részesítették. Az orosz nyelvtanfolyamon részt vevők számát az 1941. augusztus 18án kiadott HM. rendelettel táboronként jelenteni kellett.

213 A zsidó származásúakat augusztus végén a katonai táborokban elkülönítették, majd pedig a komáromi és a siklósi büntetőtáborban lévőkkel együtt - nem hivatalosan - a zsidó katonai internálótáborba, Vámosmikolára irányították.

214 Schindler Szilárd altábornagy, a HM. földi főcsoportfőnöke 1941. augusztus 29-én átiratban értesítette a Belügyminisztériumot, hogy a lengyel katonai internáltak közül a zsidókat egy táborban (Vámosmikolán) gyűjtötték össze. Az 1941. évi XV. törvénycikk (az ún. harmadik zsidótörvény) életbe léptetése (augusztus 8.) és a magyarországi menekülttáborokban lévő zsidónak minősített lengyelek összeírása és Vámosmikolán való összegyűjtése közötti összefüggés nem szorul magyarázatra. Schindler szerint „a lengyel zsidók koncentrálására" azért volt szükség, mert „németgyűlöletük és a természetükben rejlő nyugtalanító magatartásuk folytán fő terjesztői minden hamis hírnek, propagálói és agitátorai, sőt közvetlen közvetítői minden, céljaiknak megfelelő politikai és egyéb akcióknak [lásd! az evakuációt - L. I.], melyek az országos érdekek, de a szövetséges államok szempontjából is igen károsak. "

215 211 A Szovjetuniót valamilyen formában érintő megfigyelések, jelentések száma 1941 nyarán megszaporodott (gondoljunk csak az orosz nyelvtanfolyamok országos felmérésére). A budapesti szovjet konzulátuson megfordulókat is számon tartották. Vö. HL HM. 1941-21-21-4390-44.013 (1941. jún. 25.). Az egyik - szerelmi légyottra igyekvő - lengyel katonai internált a nála lévő vörös szegfű miatt figyelmeztetésben részesült. Az előbbiek mellett csak utalunk arra, bogy Anglia Magyarország elleni hadüzenete (1941. dec. 6.) után például a hatóságok nem mutattak érdeklődést az angolul beszélő, illetve angol nyelvet tanuló internáltak iránt. A táborokban indított német nyelvtanfolyamok indítékait sem vizsgálták. 212 HL HM. 1941-21-21-4390-51.976. 213 A rendeletre (51.976/eln.21.-1941.) valamennyi táborparancsnokság jelentést küldött. A visszajelzésekből kiderült, hogy a keresztény származású lengyel katonai internáltak közül 1941 nyarán „elvétve" tanultak oroszul, míg az orosz nyelvtanfolyam résztvevői „szinte" kivétel nélkül zsidó menekültek, illetve olyan lengyelek, akik a magyar zsidó személyekkel tartottak fenn „szoros" kapcsolatot. 214 Vö. HL HM. 1941-21-21-4390-53.651. 215 Uo. Az átiratban Schindler javasolta a BM.-nek, hogy a szabad mozgásukban, kapcsolataikban nem korlátozott lengyel polgári menekülteket - akikről szintén feltételezhető a magyar állam érdekei elleni tevékenység - ugyancsak zárt, jól őrizhető helyen, Budapesttől távoli táborban gyűjtsék össze.