Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig

rült. Röviddel később, az angol haderő erőfeszítései ellenére - olasz segédlettel - ugyanez lett a sorsa Görögországnak is. (Április 27-én a német csapatok elfoglalták Athént.) A korábban viszonylag jól járható jugoszláv-görög területen levő evakuációs útvonalak, a különböző helységekben létesített gyűjtő- és elosztó- (tájékoztató) állomások „forgalma" lecsökkent. 1941 áprilisa a Magyarországról a továbbra is Távol-Keletre induló lengyelek számára mindenképpen és minden tekintetben ún. korszakhatár. Ezt követően részben más módszerekkel, a lényegesen nagyobb kockázat figyelembevételével és vállalásával szerveződtek a szökések. A Balkán német ellenőrzésre kerülése utáni hónapok hangulatára utaltak a Katonai Képviseleten beosztott tisztként dolgozó Karol Schwarcz bátyjának Vámosmikolára írott levelei. Az egyikben arról írt, hogy „.. .helyzetünk rendkívül súlyos, felettünk sötét fekete felhők tornyosulnak, de nem kell aggódni miattuk, mert nemsokára kiderül az ég a fejünk felett."

170 1941 tavaszán a lengyel menekültek között megfigyelhető nagyfokú nyugtalanság elsősorban Németország balkáni politikájával magyarázható. Ebből a szempontból a magyar kormány külpolitikája is az aggodalmaskodókat igazolta. A németek elérték azt, hogy a Görögország elleni támadás előkészítéséhez magyar vasútvonalakat vegyenek igénybe. Magyar részről (az 1941. január 8-i megállapodás értelmében) hozzájárultak ahhoz is, hogy Magyarország területén német katonai raktárakat létesítsenek. A kormány kész volt a németekkel való további, szorosabb együttműködésre.

171 A lengyel menekülteknek kedvező lehetőségeket biztosító magyar „fegyveres semlegesség" állapot napjai meg voltak számlálva. A lengyelek által használt balkáni evakuációs útvonalak nagy része hamarosan német ellenőrzés alá került. Romániában német csapatok állomásoztak, Bulgária is csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, majd március l-jén a Filov-kormány hozzájárulásával német csapatok szállták meg Bulgária stratégiailag fontos városait. Jugoszlávia és Görögország elfoglalása után a magyarországi lengyel menekültek politikai vezetői arra a következtetésre jutottak, hogy a balkáni német befolyás, a katonai megszállás miatt a lengyel katonák, polgári személyek csoportos utaztatása a jövőben rendkívül nehézkessé, illetve lehetetlenné válik. Jugoszlávia katonai megszállása után a Külügyminisztérium olyan információk birtokába jutott, hogy oda „állítólag" további tömeges szökések vannak. Kuthy László vk. alezredes a Vkf. 2.D. alcsoport vezetője vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat eredményeiből és a korábbi információkból Kuthy megállapította, hogy a szökések ügye okafogyottá, azaz tárgytalanná vált. A szökések történetére visszatekintő összefoglalásában számos kérdésre választ kapunk. „Noha az ügy Jugoszlávia összeomlása folytán immár tárgytalan lett, szíves tudomásvétel végett van szerencsém [...] ezen vizsgálat eredményeként közölni, hogy a lengyel internáltak 1940. év szeptemberétől december végéig tartó viszonylagos nyugalom után ez év eleje óta ismét megkezdték szökéseiket Jugoszlávia felé. Illetékes szerveim mindent elkövettek ezen szökések megakadályozására, illetőleg lehető csökkentésére, és a szökevényeknek az ország területén - legtöbbször a határ közelében - való elfogására. A katonai táborokból megszököttek nagy részét sikerült elfogni, és ezek a jobban őrizhető, ún. büntetőtáborokba kerültek. Miután az akkori jugoszláv-magyar határ közelében előtalált lengyel polgári férfiszemélyek is gyanúsak voltak abból a szempontból, hogy katonai táborokból szöktek meg, ezek is katonai büntetőtáborokba helyeztettek. Mivel azonban sem a táborokat, sem a határt tökéletesen lezárni nem lehetett, a szökéseket teljesen megszüntetni nem volt lehetséges."

172 Kuthy a továbbiakban a szökések részbeni okait és a szökések lehetőségeinek megszűnését érintette. ,A- szökések nagyobb részét egy központi szervezet irányította, melyet szerveimnek sikerült leleplezni, és tagjai ellen a megfelelő eljárás meg lett indítva.

173 Az internáltak nagy része ettől a szervezettől kapta az utasítá170 HL HM. 1941-21-21-23.848. A vámosmikolai honvéd gyűjtőtábor-parancsnokság 1286/L. k.-1941. sz. jelentése a HM. 21. Osztályának. Vámosmikola, 1941. máj. 13. 171 Vö. Ránki György: Emlékiratok és valóság Magyarország második világháborús szerepéről. Horthysta politika a második világháborúban. Bp., 1964. Kossuth K. 107-111. p. 172 OL K63 1941. Küm. pol. 17/7 (2777). Lengyel internáltak szökése Jugoszláviába, 1941. ápr. 24. 173 Kuthy nyilvánvalóan Dembinski tábornok és Kornaus vk. alezredes által irányított Katonai Képviselet, illetve az Evakuációs Iroda tevékenységére utalt.