Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig

meg. Vallomásuk szerint „Gyékényesen egy magyar tiszt beváltotta dinárjukat, [aztán] jelentkeztek az ottani jegyzőnél, ezt azonban igazolni nem tudják. Azért jöttek Keszthelyre, mert Gyékényesen azt az utasítást [értelemszerűen: információt - L. I.] kapták, hogy a legközelebbi lengyel tábor Keszthelyen van."

156 A különös úton Keszthelyre érkezett lengyel menekültek sorsáról végül is Pintér Jenő miniszteri titkár határozott: értesítette a főszolgabírót, hog)' Piekarski Johan, Kukis Michael és Fiolek Eduar Romániából Jugoszlávián keresztül Magyarországra érkezett/átszökött lengyeleket további intézkedésig a zalaszántói lengyel polgári menekülttáborban helyezzék el.

157 A lengyel menekültek Jugoszláviába, illetve Jugoszláviából Magyarországra szökéseivel kapcsolatban érdemes még egy konkrét - meglehetősen ellentmondásos - példát említeni. A keszthelyi járási főszolgabírói hivatalban 1941. május 24-én Michal Sokotoski lengyel menekülttel felvett jegyzőkönyvben találhatjuk az egyik legérdekesebb és igen tanulságos szökési, illetve visszaszökési esetet: ,A nagykanizsai lengyel polgári menekülttábor állományában voltam. Folyó év [1941.] április havában a nagykanizsai lengyel polgári menekülttábor feloszlatása előtt onnan engedély nélkül eltávoztam és Zágrábba mentem, ahol a lengyel követségen [helyesen konzulátuson - L. I.] jelentkeztem. Zágrábból folyó hó 18-án gyalog indultam útra és Nagykanizsán át tegnap este érkeztem Keszthelyre."

158 Az illetőt minden ellenőrzés nélkül tábori gondozásba vették. A lengyel menekültek tábori felvételénél tapasztalt „lazaság" (a bemondásos alapon való igazolás és felvétel) a keszthelyi járás táboraiban ugyancsak előfordult. A Zala és Somogy megyei táborokban történő felvételeknél megfigyelt (és jelentett) kétségtelen felületesség a Belügyminisztérium IX. Osztályán tudott dolog volt, de sajnos a hír eljutott a BM. VII. b. (közbiztonsági) osztályára is. Marosi Ferenc miniszteri osztálytanácsos 1940. december 18-án írott levelében szemrehányást tett a keszthelyi főszolgabírónak. „Bizalmas úton tudomásomra jutott - írta —, hogy a rédicsi határnál Jugoszláviából Magyarországra rövid úton áttett [a jugoszláv határőrök által visszatoloncolt - L. I.] Rottenberg Abraham, Hirschfeld Wolf, Baumwohispinner Mayer és Freind Izsák lengyel menekült a [keszthelyi] táborban [1940.] december 5-én felvételre jelentkezett és ott felvételt nyertek."

159 A délnyugat-magyarországi lengyel polgári menekülttáborok közül a keszthelyi tábor volt az egyik legkedveltebb. A tábor ismertségén, kedvező földrajzi helyzetén túlmenően a táborparancsnok (főszolgabíró) személye, a lengyelek iránti rokonszenve jelentős vonzerőnek bizonyult. Antall József szerint a keszthelyi járás főszolgabírója, Búzás Béla azokhoz a közigazgatási vezetőkhöz tartozott, „.. .aki alkalmas lehetett minden konßiktus áthidalására és a bizalmas utasítások (amelyek nem egyszer a német követség „kedvéért" kiadott rendelkezések ellensúlyozására, azokkal szemben történtek) megtartására."

160 A Belügyminisztériumból igen sok formális, „figyelmeztető" levél, utasítás érkezett Búzás címére. Kamocsay Jenő, szemére vetette a főszolgabírónak, hogy a Keszthelyi járásban nem tartották be a BM. IX. osztály rendelkezéseit. „Ismételten tudomásomra jutott - írta Kamocsay-, hogy a [Keszthelyi járási - L. I.] polgári menekülttáborokba oly egyének is nyernek felvételt, akik megfelelő beutalással és igazi iratokkal nem rendelkeznek. Nyomatékosan figyelmeztetem, hogy a lengyel polgári menekülttábor állományába csak azok a lengyel polgári menekültek vehetők fel, akik általam kiadott beutalással, vagy pedig a m. kir. honvédelmi minisztérium 21. osztályának beutalásával rendelkeznek. Minden olyan menekült, aki a fenti beutalások nélkül jelentkezik és kéri a tábor állományába való felvételét, a legközelebbi csendőr-, rendőrhatóságnak — amennyiben megállapítható, hogy katonaszökevény -, a [...] katonai parancsnokságnak adandó át."

m A keszthelyi táborból az utolsó csoportos szökést 1941. február 20-án hajtották végre. Engedély nélkül kilencen hagyták el a tábort.

162 156 ZML 2-759/1941. jkv. 1941. ápr. 25. 157 Uo. 158 ZML 2-809/1941. 153 ZML 1-399/1940/BM. KEOKH sz. VII. b. Marosi Ferenc min. osztálytanácsos, helyettes vezető levele a keszthelyi járás főszolgabírójának, 1940. dec. 18. 160 Dr. Antall József ny. újjáépítési miniszter levélbeni közlése a szerzőnek. Bp. 1974. jan. 20. Vö. Id. Antall József: Menekültek menedéke... 332. p. 161 ZML 3-1223/1942 (32 res.-1941). 162 ZML 2-566/1941 (105/1941).