Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Gőzsy Zoltán: Pesty Frigyes helynévgyűjtésének tanulságai
PESTY FRIGYES HELYNÉVGYŰJTÉSÉNEK TANULSÁGAI 1 GŐZSY ZOLTÁN A történetírás történetében számos perspektívaváltással találkozhatunk, mind a relatio, mind a disquisitio terén. Az alábbiakban egy olyan perspektívaváltozást mutatnék be a magyar historiográfia történetéből, amely igazából egyetlen műre érvényes, és amely a szerkesztőjének szándéka szerint az akkori (XIX. század második fele) történetírás kereteihez, paradigmáihoz illeszkedett volna, az elkészült és egybegyűjtött munka azonban egészen új nézőpontokat nyitott. A középkori és a koraújkori magyar történetírás is - a kevés kivételtől eltekintve - elsősorban a köztörténetet, a politikai események alakulását és tényeit vonta be érdeklődési körébe, és főleg a társadalom felső rétegeivel foglalkozott. Ez alól elsősorban azok a művek jelentettek kivételt, melyek - különböző okokból - személyes beszámolókat, feljegyzéseket, magánleveleket használtak fel forrásként. Ezek az írások - éppen a forrásaik miatt - számos tekintetben eltértek a korábbi történetírástól, számos újdonságot mutattak. Sokkal több esetben használtak hosszabb-rövidebb kitérőket (ún. excursusokat), többször hagyták el történetük vezérfonalát, és foglalkoztak mellékszálakkal. Olyan részleteket is lejegyeztek, sőt olyan részleteteknek tulajdonítottak jelentőséget, melyek korábban ritkábban tartoztak a történetírók érdeklődési körébe. Több szóbeli hagyományozás útján terjedt adatot, elsősorban érdekességet jegyeztek le (gondolhatunk itt többek között Verancsics Antalra, Forgách Ferencre, Szamosközy Istvánra). A XVI-XVII. század történetírói közül csak kevesekről mondhatjuk el, hogy használtak hasonló módszereket, illetve forrásokat. A török hódoltság ideje alatt született történetírói munkák elsősorban hadtörténettel, diplomáciával foglalkoztak, a társadalomból pedig csupán a főúri osztállyal, akiket - részben joggal - a történelem valódi irányítóinak tartottak. Forrásaik főként a korábbi történetírói munkák voltak (elsősorban Bonfini, Thuróczy, Zsámboki, Forgách, Heltai és Istvánffy munkái), illetve olykor levéltári források. A XVIII. században alakult ki Magyarországon is a történetírás tudományos színvonalú művelése. Ezt az időszakot a folyamatos forrásfeltárás és forráskiadás jellemezte, mely újabb makrotörténeti szintéziseket eredményezett. A XVIII. század utolsó évtizedeiben bontakozott ki a történetírás fejlődését befolyásoló nemzeti mozgalom, ami a nemzeti érzés ébredésével a romantika stílusirányzatával és életérzésével jelentkezett. A felvilágosodás hatására vált evidenciává az, hogy a magyar történetírásnak intenzívebb érdeklődést kell mutatnia az ország belső állapota, társadalma és gazdasága iránt, nem csak amolyan kitekintésként a hadtörténet, uralkodók, valamint a diplomácia története mellett. A nemzeti érzés kibontakozása, a nemesi patriotizmus megerősödése természetes módon keltett érdeklődést a magyarság őstörténete iránt. Sokan az etimológiában vélték felfedezni a vizsgálódás egyik kulcsát, s a helynevektől vártak válaszokat a települések eredetére nézve. Bár közvetlenül nem a helynevek gyűjtése és a hozzájuk kapcsolódó történetek lejegyzése által került előtérbe a helyi, lokális történetek gyűjtése és tradicionálása, áttételesen, közvetve azonban mégis ez vezetett el hozzá. A helynevek iránti érdeklődés a XVIII-XIX. század fordulóján lendült fel. Egyre többen ismerték fel, hogy fontos lenne a földrajzi neveket összegyűjteni. A Tudományos Gyűjtemény szerkesztője, Thaisz Endre ezzel kapcsolatban írta 1819-ben: azért fontos ez a munka, mert a nevek történeti következtetések levonására adnak lehetőséget. ; 1 Az itt közölt tanulmány a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék, Újkortörténeti Tanszék és Modernkori Történeti Tanszék Doktori Programjai, valamint az Irodalomtudományi Doktori Iskola által 2003. április 17-18-án "Új perspektívák a történettudományban" címmel szervezett konferencián elhangzott előadás - elsősorban Somogy megyei példákkal - bővített változata. 2 Pesty Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben. Sajtó alá rendezte, bev. Tóth Péter. Miskolc, 1988. 6. p. (A továbbiakban: Pesty, Borsod.)
