Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Csóti Csaba: A Somogy megyei izraelita középponti választmány dokumentumaiból, 1868 (forrásközlés)
után, országszerte csak november 18-án megrendezett választás lefolyásáról a most közzétett források plasztikusan tudósítanak. A választás megszervezése és lefolyása összességében komolyabb fennakadás nélkül történt. Elsősorban presztízs-okokból fakadt a Marcali izraelita választmánynak a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba beadott folyamodványa, melyben azt sérelmezték, hogy településük nem lett választási székhely. A Tabi hitközség részben ugyanilyen vonatkozású, részben a választói névjegyzékbe vétel körül a középponti választmánnyal kialakult vitája miatt íródott beadványa komolyabb problémát jelentett, melynek okai a Tabi hitközség már ismertetett, sajátos helyzetéből fakadtak. (Ld. a 716. sz. dokumentumokat!) A kongresszusi választás előtti Somogy megyei közhangulatról, illetve arról, hogy a választások szervezése során az izraelita követválasztás ügye nagyon hamar ortodox-neológ ellentétpárra egyszerűsödött le, Junker Gusztáv, a központi választási bizottság jegyzője egy héttel a választások előtt terjedelmes és néhol indulatos cikket közölt a Somogyban. Szerinte a vármegyében „az izraeliták - mint mindenütt az országban, agy nálank is - haladó s úgynevezett orthodox pártra osztandók fel, azon nevezetes megkülönböztetéssel azonban, hogy míg egyéb megyékben az orthodox párt jól szervezett ellenséges tábor gyanánt lép fel, s a haladó párt törekvéseit a szívósság minden kitelhető eszközével akadályoztatni igyekszik - megyénkben szétszórtan lakó izraeliták egy része - orthodox levén, egyáltalán sem megrögzött ellensége a világosságnak s a haladásnak, sőt ellenkezőleg, daczára rabbiaink sokszor kétértelmű, mindenesetre rosszallandó passiv ellentállásának - itt ott nem ritkán, különösen, ha némi felvilágosítást nyerhetett, rég megbarátkozott már a reformtörekvésekkel. " i3S Junker szerint az ortodoxia egyesületének, a „Hitőrnek" a megyében egyetlen „bástyája", van csupán, mégpedig Tab. Ezt követően Junker a most közölt dokumentumokból jól nyomon követhető, a választás szervezése során történteket meglehetősen egyoldalúan bemutatva felemlítette, hogy a megyei központi választási bizottság megalakulásakor, törvénytelenségre hivatkozva Tab és Marcali zsidóságának képviselői nemtetszésüket fejezték ki. A tabiakról azt állítja, hogy személyesen „protestáltak" Eötvösnél, ami jelenlegi ismereteink szerint, az egyes hitközségek önálló „akcióit" tekintve kuriózumnak tekinthető. 139 A haladó párt ellenfeleként nem nevesített marcali hitközség pedig - Junker szerint - a középponti választmánnyal szemben alaptalan, sértő vádakat fogalmazott meg a minisztériumba küldött levelében. Később pedig „érveinek nagyobb nyomósságot adandó, a Marczaliban állomásozó dragonyosokat vetett latba.. " m A két „renitens hitközség" kapcsán Junker nem kevés kárörömmel jegyzi meg, hogy a minisztériumból a vármegyei főispáni hivatal közbeiktatásával mindkét kérvényt visszautalták a középponti választmányhoz, további intézkedés végett. A választmányi jegyző ezen a ponton elhallgatja azt a tényt, hogy bár a marcali hitközség kérvényére érdemben nem reagáltak, a tabiaknak a választási névjegyzékbe való felvétel kapcsán benyújtott panaszát azonban orvosolni hívta fel a miniszter a Somogy megyei főispánt, rajta keresztül a középponti választmányt. 141 Végül éppen Junker volt az, aki a tabiak ismételt választói névjegyzékbe vételét végrehajtotta. Hasonlóképpen kritikával illethető Junkernek a marcali dragonyosokra való utalása is, hiszen nem magyarázza meg, hogy mit ért a „latba vetés" alatt. A 7. számú dokumentum alapján nyilvánvaló, hogy a marcali hitközség nevében a folyamodványt elkészítő személy egyszerűen nem mondott igazat, amikor a beadványban Marcali választási székhellyé nyilvánítása mellett azzal érvelt, hogy a választóhelyek kiválasztása során a „helyőrséggel rendelkezés" kötelező kritérium. Junker tartalmilag „befejezetlen mondata" azonban a tájékozatlanabb olvasó számára akár azt is jelenthette, hogy a marcaliak a karhatalom segítségét kérték. A marcaliak „akciója" egyébiránt 138 Junker Gusztáv: Az izraelita congressus ügye Somogy megyében. In S. 1868. nov. 10. 2. p. 139 Junker információját alátámasztja, hogy a középponti választmány 1868. október 27-i ülésén Spitz Vilmos rabbi a tabiaknak Eötvöshöz folyamodványról, illetve annak kedvező elbírálásáról számolt be. Eötvösnek a tabiak számára kedvező válasza egy nappal előbb, október 26-án kelt és csak november 3-án érkezett meg Jankovich László főispánhoz. Lásd! 14-16. dokumentumok és SML főispáni 1868. évi iktatókönyv. Nov. 3. 155/536/1868. ein. 140 Uo. 141 Lásd! 14-16. sz. dokumentumok!