Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Csóti Csaba: A Somogy megyei izraelita középponti választmány dokumentumaiból, 1868 (forrásközlés)
A meglehetősen hiányosan rekonstruálható eset kapcsán két tényt egyik fél sem vitatott. Az egyik az volt, hogy Grünhutot igaztalanul vádolták a „locsolással" (köpéssel), a másik pedig, hogy az „egyetértést" szimbolizálni kívánó rendezvényen zsidó(k) és nem zsidók között konfliktus történt. Az, hogy ennek a konfliktusnak valójában volt-e antiszemita vonatkozása, nem lehet eldönteni. Kétségtelen azonban, hogy az eset olyan közállapotra utal, amikor a „zsidózás" megtörténte elképzelhető volt. Ráadásul az összetűzés koreográfiája, a verekedés zsidó-nem zsidó dimenziójának ténye is kétségtelen. Ugyanazon a napon, 1868. január 11-én, amikor Szigethy Nep János közzétette levelét, tartották Kaposváron az esedékessé vált bírói tisztújítást is. A kaposvári bíróválasztáson a város izraelita lakosai nem voltak jelen. Csorba Eduárd a választási törvényre, illetve az emancipációs törvényre hivatkozva felszólalt a választás alkalmával. Az izraeliták meghívásának elmulasztásával kapcsolatban azonban Kovács János, régi és egyben újjáválasztott községbírő kijelentette, hogy mivel az emancipációs törvény még nincs az uralkodó által szentesítve, nem jogérvényes, ezért nem hívták külön az izraelitákat, az egyébként szombatra meghirdetett választásra. A meghívás, mint Ladányi György, a kaposvári járás főszolgabírája kijelentette, a „város egész lakosságának" szólt. Roboz, a tudósítást kommentálva megemlítette, hogy az izraeliták távolmaradásának fő oka talán a szombati nap lehetett. Kovács és Ladányi egymásnak ellentmondó két magyarázata a helyi zsidóságnak a választásra történő meghívásának elmaradásáról mégis inkább arra utal, hogy az egyenjogúsítás törvényből következő „jogkiterjesztés" nem lehetett túl népszerű a kaposvári közéleti elit körében sem. 128 Erre a népszerűtlenségre világított rá beszédében gróf Zichy Antal, Somogy vármegye országgyűlési követe, amikor úgy nyilatkozott, hogy „ne rágalmazzak a [magyar] népet azzal, hogy e törvényt népszerűtlennek híreszteljük" 119 Nyilatkozatának más részén is olyan érvrendszert vonultat fel, mely kizárólag a törvény ellenzőinek meggyőzésére irányulhatott. Komoly ellenzék jelenléte nélkül felesleges lett volna az az érvelés, mellyel azt igyekezett bizonyítani, hogy az emancipációs törvényben foglaltakat támogatni kell anélkül, hogy a zsidósággal szemben feltételeket támasztanának. Érvelése szerint „már nem halljak azon ellenvetést, hogy a zsidónak nincs hazája, nem ismer hazaszeretetet." Sőt, „..a törvénykezés (ószövetségi) oltott bele, éppen túlzott hon és fajszeretetet." - mondja Zichy, majd így folytatja: „De mióta megszűnt Isten népe itt a földön nemzet lenni, mit tapasztalunk? Ők üldöztek-e minket, jámbor keresztény népeket? Vagy mi használtuk fel a szeretet örök könyvét, az evangéliumot ellenök... " I3 ° Az elmondottakból kitűnik, hogy a zsidóság egyenjogúsításának kérdésében a megyei politikai elit - meggyőződésből vagy tekintélytiszteletből - egyértelműen a Deák és Eötvös által kijelölt utat választotta. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a helyi közéletben, ha nem is ellenségesen, de mindenképpen fenntartásokkal fogadták a feltétel nélküli egyenjogúsítás tényét. A Somogy markáns álláspontját tehát a politikai-ideológiai elkötelezettségen túl a helybeli tapasztalatok, vélekedések alakították ki. Ehhez a helyi viszonyok között filoszemitának tekinthető állásponthoz képest is figyelemreméltó azonban a csurgói Andorka Gyulának 131 , későbbi járásbírónak, a hetilap rendszeres „tu123 Kaposvári bíróválasztás In S. 1868. jan. 21. A Somogy ugyanezen számában Roboz jó taktikusként egy másik, a bíróválasztás körüli probléma kapcsán aligha véletlenül beszerkesztett „fetételes hírrel" is szolgált. E szerint „Kaposváron a városi esküdtek megválasztása - ha jól értesültünk - [február] 19-én leend. Izraelitákat is szándékoznak beválasztani, amit igen helyesen és törvényesen tesznek az illetők. Elmúlt az az időszak, midőn egyedül a kerítésen át néztük egymást. Szüksége van a hazának minden karra, minden észtehetségre és fillérre, leginkább pedig az egyetértésre." (Lásd! Kaposvárott... In S. 1868. jan. 21. 3. p.) A kicsit homályos megfogalmazás mögött talán Roboznak és elvbarátainak véleménye, nyomásgyakorlási elképzelése feltételezhető. 129 Zichy Antal: A zsidó-ügy In S. 1867. dec. 18. 1-2. p. 130 Uo. 131 Az emancipáció kérdését először Andorka vetette fel a Somogy hasábjain a Szegény zsidó leány című versében. A vers utolsó sora: „Reméld, reméld az eszme győzelmét; Remélj! És töröld le szemed hulló gyöngyét" Lásd! Andorka Gyula: Szegény zsidó leány In S. 1866. okt. 9. 2. p. /Tarcza/ Andorka irodalmi működéséhez lásd! Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. kötet Aachs-Bzenszki. Bp.t, 1891. Horánszky V. Akad. Könyvkeresk. (Reprint: Bp., 1980-1981. MKKE utánnyomás-sorozata.) Érdemes megjegyezni, hogy Szinnyei - helytelenül - a Csurgói járást Tolna megyébe helyezi.
